Pesti Srácok

Az erős női vezetőket sajnos kirabolják a férfiak

Az erős női vezetőket sajnos kirabolják a férfiak

Nem, nem lesz ebből hímsoviniszta írás, fel sem merült bennem, hogy női mivoltuk miatt sikerült a Louvre biztonságát olyan szintre süllyeszteni, hogy pár belevaló férfi egy meglehetősen primitív módszerrel kirabolja a múzeumot. Az Amerikából importált, teljesen testidegen és kontraszelekciót szorgalmazó DEI Franciaországban is implikált irányelvei a felelősek kizárólag.

Talán ha a biztonsági rendszerre fordítottak volna ennyi figyelmet, mint a megfelelően erős női vezetők pozícióba juttatására, még mindig meglennének a császárné koronázási ékszerei.

Még mindig folyik a keresése annak a négyfős bandának, akik kevesebb mint 10 perc leforgása alatt betörtek múlt vasárnap reggel a világ egyik leghíresebb múzeumába. Nyolc értékes ékszert vittek el, 88 millió euró értékben, köztük egy gyémánt és smaragd nyakláncot, amelyet Napóleon császár ajándékozott a feleségének. A Laurence des Cars igazgató ilyen bölcsességeket osztott meg utána a nyilvánossággal, amikor végre hajlandó volt megszólalni:

  • Szörnyű kudarcot vallottunk a Louvre-ban;
  • Elbuktunk ezekkel az ékszerekkel;
  • Senki sincs védve a brutális bűnözőktől – még a Louvre sem..

És persze elmesélte, hogy a környék térfigyelő kamerái gyengék és elavultak, az egyetlen kamera, ami a Louvre figyelte kívülről, rossz irányba nézett. Történelmileg így alakult, igaz, 2021 óta ő a igazgató, de állítása szerint már korábban jelezte, hogy rossz dolgok vannak készülőben. Egyesekben persze felmerült, hogy az igazgatóknak nem jelezni kell a problémákat, hanem megoldania, de legalább utólag elismerte, hogy

Van egy gyenge pont a Louvre-nál, és ezt teljes mértékben elismerem.

De egyúttal biztosított mindenkit, hogy a jó munkát végeztek a biztonsági őrök, hiszen amint tudomást szerettek a rablásról, gyorsan cselekedtek és

kiürítették az épületet.

Nem lehet nem észrevenni a sugárzó inkompetenciát és a felelősség bravúros hárítását. Éppen hogy azt nem találta mondani az igazgató, hogy ebben a történetben ő az igazi áldozat.

Marion Maréchal, a jobboldali Identitás-Szabadságok párt vezetője felszólította Rachida Dati kulturális minisztert, hogy rúgja ki Laurence Des Cars igazgatót és Dominique Buffin biztonsági főnököt, miután nevetségessé tették Franciaországot.

A 46 éves Buffin tavaly szeptemberben lett a Louvre első női biztonsági vezetője. A The Telegraph szerint Des Cars, a múzeum első női igazgatója nevezte ki őt. Maréchal azzal vádolja az igazgatót, hogy Buffint a „feminizációs politika” részeként nevezték ki.

A kinevezésekben minden bizonnyal szerepet játszhatott, hogy az illetők nők, pláne azért, mert Buffin a hírek szerint korábban kizárólag kvótanőként bizonyított a rendőrségnél és a francia kulturális minisztériumban.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.