Pesti Srácok

Három év alatt hat kormány, de Macron pattog, mint a bolha, most az oroszokat fenyegeti

Három év alatt hat kormány, de Macron pattog, mint a bolha, most az oroszokat fenyegeti

Ugyan a kormányalakítások nem igazán mennek a Zsebnapóleonnak, 2022 óta már a hatodik kormány lép hivatalba, de azért fenyegetni tud. Továbbra is az üres szavak viszik a prímet Macronnál, a totális anarchia felé lépdel Franciaország, de legalább hangosak.

Sébastien Lecornu egy hónap után újra megpróbálhatja a kormányzást Franciaországban, ez lassan már olyan, mint amikor valaki naponta kimegy a lovira fogadni, elfogy a pénze is, csak kudarc éri, de amikor összeszed pár forintot, megint megpróbálja és megint visszapattan a földre. A szerencsejátékba dobált pénz azonban a Macron-féle önpusztító politika mellett szinte erkölcsös cselekedet, mert a francia elnök hazárdjátékánál a saját államát tette fel a pirosra, de egy olyan rulettkerék mellett, amelyen csak fekete van. Az önzőség és kivagyiság annyira eluralkodott a kis mitugrászon, hogy már semmi sem számít, csak a saját túlélése, felőle aztán rámehet a francia nemzet, amúgy sincsenek már túl jó állapotban. Ismerünk még ilyen figurákat, Zelenszkijnek is csak a túlélés számít, talán ezért találtak ennyire egymásra, és Macron ahelyett, hogy végre Franciaországgal törődne, most is az orosz-ukrán háborúba próbál beleszólni. A kisfiúkat azonban nem szokták odaengedni a felnőttek asztalához, dirigálni meg főleg nem engedik őket.

Macron lelkitársra talált Zelenszkij személyében, hasonlóan pattognak és élik az alternatív valóságot.
Macron lelkitársra talált Zelenszkij személyében, hasonlóan pattognak és élik az alternatív valóságot.
Fotó: Szerhij Dolzsenko

Macron megint felfújta magát

A francia elnök vasárnap tehát ismét kinevezte Lecornu-t, aki szeptember 9-én már megpróbálkozott a miniszterelnöki tisztséggel, ám egy derekas 14 órás regnálás után bedobatták vele a törülközőt. Most jön az újabb kör, tudjátok, menő demokráciákban ezt így szokás, ez adja a stabilitást és a jogállami kereteket, meg persze az, hogy a népszerű politikai ellenfeleket üldözni kell és kizárni a választások menetéből. De most, hogy Macron ilyen jól elvégezte a dolgát, úgy érezte, hogy most már minden rendben, tehát irányíthatja tovább a világpolitikát. (Az ilyen esetekre külön szanatóriumokat szokás nyitni). Az orosz-ukrán háborúban pedig ki más hozhatna felfrissülést, mint a teljesen elfeledett és súlytalan Macron, aki most fenyegetni kezdte az oroszokat ma reggel kikerült posztjában, amit az X-re tett ki.

Ugye, milyen elrettentő? Macron szerint az oroszok megfizetnek, hanem tárgyalnak az ukránokkal és nem úgy, ahogy ők szeretnék. Odalépnek kőkeményen, nincs mese. Szinte hallatszódik Moszkvából a fogak vacogása és a pánikszerű menekülés az Ohotszki tenger fagyos habjaiba, mert inkább a 3 fokos vízbe fulladjon bele az orosz elit, mint hogy Macron bosszúját átélje. A teljes összeomlás felé tántorgó Franciaország pattogó kis zsebnapóleonja tökéletes példát mutat a jelenlegi Európa katasztrofális színvonaláról és arról a mélységes struccpolitikáról, amelyet ezek a volt gyarmattartó országok képviselnek. A híres francia-angol-német trió egy ideig még eléldegélhet a múltjából, ám amennyire borzalmas a jelenük, annál apokaliptikusabb a jövőjük, ha érzik, ha nem.

A Zelenszkijjel nagyot beszélgető Macron emblematikus példája az eunuchnak, aki harsányan henceg férfiasságával, és szomorú befejezése egy nyugati civilizáció végvergődésének. A hajlandók, vagy elszántak koalíciója, akiket Macron az X-en is megemlített legalább annyira a béka feneke alatt vannak mind intellektuális, mint cselekvési szempontból, így egy újabb üres frázist hallhattunk, miközben az orosz-ukrán háború ezektől a nímandoktól teljesen függetlenül fog eldőlni. Lassan már a zavargásoktól hangos Madagaszkár is komolyabb politikai súllyal rendelkezik, mint Macron és bandája.

 

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)