Ha nem a mi országunkat, a mi hazánkat aszalnák szét minden erejükkel és tehetségükkel, akkor tényleg elképesztően jókat lehetne röhögni a vízügyön. Talán csak az öreg Ferenc Józsefhez mérhetők, aki fölött teljesen eljárt az idő, de ő még ennek megértése előtt, „mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” kijelentéssel belevezette az országát egy rettenetes tragédiába, ahol az ország őt ugyan túlélte, a tragédiát viszont már nem. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) is hasonlóan nehéz felfogásról tesz tanúbizonyságot újra és újra.
Jöttek a hírek pár naponta: csökken a Balaton vízszintje; a nagy esőzés megmentette a vízszintet; hopp, gyorsan le is eresztik. Úgy is kell! A vízzel csak a bajok jönnek, olyan kiszámíthatatlanul folydogál erre meg arra, szivárog ki meg be, hogy jobb eltüntetni, menjen csak Szerbiába! Mi majd lehűtjük magunkat a napszítta, forró homokban. Úgy van a vízügy a vízzel, mint a németek Leninnel: takarodjon el külföldre, csináljon gondokat ott, ne nálunk! Mondjuk, a németek végül nem jártak ezzel túl jól, mert két és fél évtizeddel később nagyon visszaütött nekik a dolog. Két és fél évtized múlva már nekünk is nagyon visszaüthet, amit a vizeinkkel művelnek.
Kibetonozott, kikövezett, élettelen folyópartok, oldalt és alul is kibetonozott, még élettelenebb csatornák – nagyrészt ilyenek a vizeink. A Balaton is az egészséges mértéket jócskán meghaladóan körbe van betonozva, de legalább illemből meghagytak hébe-hóba egy kis susnyást. A folyóinknál talán még rosszabb a helyzet, annyiból pedig biztosan, hogy sokkal több vizet mozgatnak át, mint a Balaton.
A folyóinkból évente több köbkilométer víznek kellene beszivárognia a talajba – többnek, mint a Magyarországról levezetett, elveszített 5–6 köbkilométeres évenkénti vízmérleghiány.
Ehhez viszont természetes anyagú medrek kellenének, és nem egyenes betonteknők, hanem girbe-gurba folyóágak, ahol a régi, kivájt útjain, hosszasan kanyaroghat a hegyekből és a felhőkből alázúduló víz, időt kapva rá, hogy a talajba is beszivárogjon, és a kutak is rátalálhassanak. Ráadásul ezek a girbe-gurba, kanyargó medrek és oldalágaik összességében akkora térfogat-kapacitást jelentenének, hogy nem kéne homokzsák-falak meg mobilgátak mögött szoronganunk, hogy elbírja vagy nem bírja, hanem bármennyi vizet el tudnának nyelni. Egy kis okosítással pedig tudnánk bennük oda folyatni, ahova akarjuk. A kanyargó vizek mentén aztán megélhetne a sokféle növényzet, azon a sokféle rovarvilág, azon a sokféle hüllő, madár, kisebb emlős, a lánc végén a nagyobb emlősökkel. Élet lenne az ökosivatag helyett.
Elrettentő példa: uniós forrásból kibetonozott mederfal és folyómenti ökosivatag a Maroson, part- és árvízvédelem címén (fotó: vizugy.hu)
Azért a gabonabánya az úr…
Tudjuk persze, hogy a gabonatermés maximalizálása végett kell ilyen szigorúan levezetni minden olyan vizet, ami ki merészel lépni a neki kijelölt betonteknőből, hogy olyan zugokban bukkanjon fel, ahol amúgy a természet rendje szerint helye van neki.
A gabonabányák fontosabbak idehaza a víznél, hiszen hova vezetne az, ha a német és dán disznók nem kapnák meg takarmányul a magyar föld életerejét?!
Szóval ismert, hogy ez az ok, csak az a furcsa, hogy még mindig ilyen elszántan hiszik az érdekelt szereplők ennek az üzemmódnak a fenntarthatóságát. Hiszik, hogy ha elvezetik a természetes vizet, akkor is lesz mit felszívnia majd a gabonájuknak. Akik viszont az ujjaik közt pergetik a Duna–Tisza köze száraz homokját, akiknek csökken a terméshozamuk az Alföldön, akik állnak az otthonuk közelében a kiapadt tó medrében, azok nem ilyen derűlátóak. Igen, persze, a klímaváltozás tök jó érv, mindig mindenre előhúzható, tehetetlenül széttárt karokkal, de azért a klímaváltozás nem annyira jó barátunk, hogy a víz művi eltüntetésével még segítsünk is neki a táj felhevítésében. Hát ezért lesznek viszonylag sokan idegesek, ha azt olvassák, hogy amint egy picit megemelkedik a Balaton vízszintje, az OVF rögtön elkezdi levezetni.
Itt most csak a Siót akarják feltölteni, de a legtöbb vízlevezetésnél jól tudjuk, hogy nincs elegendő tároló kapacitásunk, csak levezető kapacitásunk, vagyis ami vizet kivezetünk a tavakból és a folyókból, illetve belvizekből, annak döntő hányadát nem tudjuk eltenni rosszabb időkre, hanem leadjuk a szerbeknek.
Ez még nem az apokaliptikus jövő, de kicsit már hasonlít rá
Közrejátszhatnak persze mindenféle specifikus megfontolások, lehet szakmai részigazsága ebben a Balaton-apasztásban az OVF-nek (erről lejjebb még lesz szó), de amit mostanra összehoztak nagy általánosságban, az évtizedek óta tendenciózusan süllyedő talajvízzel és a sivatagosodó Alfölddel, az nem csoda, ha aláásta irántuk a közbizalmat. Az ország közepére megszervezett félsivatag, a kényszerűségből egyre mélyebbre fúrt kutak, és nem kis részben a tavalyi aszály meg a vízügy akkori felelősséghárítása és cselekvőképtelensége láttán eljutottunk oda, hogy sokan már attól felhördülnek, ha vízlevezetésről hallanak, pláne nyáron. Nem nézik a körülményeket, az összefüggéseket, hanem indulatosan reagálnak. Talán még az is eszükbe jut, hogy a tavalyi aszály nélkül lehet, hogy nem ezresért vagy drágábban kellene venni a rendesebb minőségű kenyeret.
És nem az aszály a fő baj, mert az időnként jön, hanem az, hogy az aszály már egy eleve letérdeltetett vízgazdálkodású országra csapott le, ezért pislogott állampolgár és vízügy egyformán, mint hal a szatyorban. Pedig az utóbbinak lett volna más teendője, de hát nem tudnak vizet fakasztani a sziklából, amikor kellene. Ők csak vizet eltüntetni tudnak, amikor van.
A Bahart új hajói a Sión. Ezeket akarják felhozni a Balatonra, és valóban ott lenne a helyük, csak hát az elmúlt évtizedek buta, technokrata vízgazdálkodása miatt nincs elég víz. (fotó: hajozas.hu)
Például most is. A magas vízszinttel és egyes partmenti települések veszélyeztetettségével indokolta az OVF a Sió-zsilip megnyitását, miközben a balatoni önkormányzatok közösen tiltakoztak, hogy egyikük se érzi magát veszélyben, és nem kéne nyitogatni a zsilipet, mert a nyári hőségben úgyis sok víz elpárolog majd hamarosan. Ők ellenben arra gyanakodnak, hogy a túl magas vízszint meg a veszélyről szóló szövegelés csak kifogás, mert valójában azért kell a Sióba vezetni a Balaton vizét, ezzel mintegy 15 centivel csökkentve a tó vízszintjét, hogy felúsztathassák a Balatoni Hajózási Zrt. új kompjait és katamaránjait.
Amikor a balatoni önkormányzatok és a balatoni hajózás marakodik a túl kevés vízen, az még nem a vízért folytatott háborúk apokaliptikus jövőképe, de nyomokban már hasonlíthat rá.
Az előrejelzés szerint egyébként jövő héten jön a kánikula, és vele az erős párolgás. Hát minek ide víz, nem igaz?
Vezető kép: Balatonfenyvesen a 2002-es szárazság idején szinte nem is marad víz a strandokon. Tavaly a tavaszi vízleeresztés és a kevés csapadék miatt hasonló helyzet alakult ki. MTI Fotó: H. Szabó Sándor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS