Oroszország már két hete „lázban ég”, amióta a Kreml nyilvánosságra hozta az orosz elnök hagyományos évvégi maratoni sajtótájékoztatójának időpontját. Az újságírók azon törik a fejüket, milyen kérdésekkel álljanak elő, az emberek pedig azt találgatják, hogy az elnök a szokásos erőt mutató előadással rukkol-e elő, mint amilyennel szokott. Érdekes hagyománya a nyugati világnak, hogy nem nagyon törődik deklarált fő ellenségei, Oroszország és Kína vezetőinek politikai mondanivalójával. Míg Trump előtt minden amerikai elnököt komolyan kellett vennünk, bárhol bármit is mondott, Putyin szerintük csak propagandát nyom, amitől inkább meg kell védeni a nyugati embereket. Ez biztos így van, de talán érdemes megérteni, hogy az orosz elnök milyen ember és milyen motivációi lehetnek.
Erdélyi E. Péter írása
A Kreml állítólag évtizedek óta alkalmaz extraszenszeket, más szóval telepatikus fenoméneket, akik agyhullámaik útján képesek mások gondolkodását befolyásolni. Más pletykák szerint Vlagyimir Putyin legközelebbi munkatársai úgy gondolják, hogy az orosz elnöknek nincs szüksége ilyen természetfeletti erővel bíró segéderőkre, mert ő maga is egy extraszensz. De felidézhetjük azt a Putyint is, aki 1999-ben a terroristáknak hamisítatlan börtönstílusban üzente meg, hogy „akár a klotyón is kinyírjuk őket!” A 20 éve hatalmon lévő elnököt legendák is övezik, keménységéről is híres, és sikerült a szovjet korszak önbizalmát visszacsempésznie az orosz emberek lelkébe. És nem csupán szuggesztív erejének köszönheti, hanem kézzelfogható tetteinek is, hiszen az átlagorosz ma sokkal jobb helyzetben van, mint a jelcini káosz idején.
Meglepő, de gyakorta lehet szöges ellentétben álló véleményeket hallani vagy olvasni Vlagyimir Putyinról. Barack Obama szerint az orosz vezető úgy szeret a tárgyalások során ülni, mint „az utolsó padban unatkozó gyermek” – idézi az egykori elnök szavait az MSNBC amerikai hírcsatorna. Ezzel szemben Hillary Clinton könyvében azt írja, hogy Putyin olyan, mint az a metróban szétterpesztett lábakkal ülő, mások helyét elfoglaló, határozott srác, aki azt mondja magában, hogy „azt veszek el, amit akarok” és „olyan kevéssé tisztelem önt, hogy úgy fogok viselkedni, mintha köntösben lennék otthon”.
Érdekes, hogy mindketten fiút emlegetnek, de e sorok írója, aki egyszer a Kremlben, később pedig a Nemzeti Múzeumban találkozott Vlagyimir Vlagyimiroviccsal, fiatalos arcvonásai és közepes magassága dacára nem kamaszt látott benne. Putyin határozottan kitűnt a környezetéből és komoly vezető benyomását keltette. Igaz, mindkét alkalommal láthatóan rutinból cselekedett, unta a kötelező protokollt, várta a négyszemközti érdemi megbeszélések kezdetét, de mindeközben érezni lehetett, hogy folyamatosan éberen figyeli a környezetét. Hiába, a 17 évnyi KGB-ben eltöltött tapasztalat már a vérébe ívódott.
Ellentétben Putyin legtöbb sajtó előtti protokolláris bájmosolygásával, az Orbán–Putyin-találkozók hírügynökségi fotóin, filmjein is jól látszik, amint a két politikus találkozik egymással, máris elkezdik az igen aktív párbeszédet. Talán még a legutóbbi Lukasenka–Putyin-találkozó rítt ki ezek közül, ahol az orosz elnök hangján érezni lehetett a rutinos fegyelmezettséget, igaz, bal lábával folyamatosan dobogott: untatták, sőt, idegesítették Alekszandr Lukasenka buta szavai, műveletlen személye, és alig várta, hogy végre négyszemközt „igazíthassa el” a fehéroroszok „Atyját” – ahogy ezt megfigyelhettük az RT orosz tévécsatorna adásában.
Putyin – akinek egészségi állapotával kapcsolatban mindig vannak találgatások –, mint a nemzetközi politika formálója, legutóbb a Kaukázusban mutatta meg rátermettségét, ravaszságát, hiszen a hegyi-karabahi tűzszüneti megállapodás nyomán – egy puskalövés nélkül – ismét katonai erővel jelenhetett meg Azerbajdzsán terültén. Ezzel növelve az orosz befolyást az Oroszország számára olyan fontos kaukázusi régióban – írta meg a BBC News orosz szolgálata. Tette ezt olyan kilátástalan helyzetben, amikor az azerbajdzsáni haderő szinte a teljes katonai siker küszöbén állt már és majdnem visszaszerezte a teljes Hegyi-Karabahot. Érdemes megjegyezni, hogy az Összoroszországi Közvélemény-kutató Központ felmérése szerint az orosz elnök népszerűségi indexe általában 60% körül mozog, de akár 6–8%-os mozgást is lehet mérni, attól függően, hogy az aktuális belpolitikai helyzet milyen, illetve van-e éppen valamilyen külpolitikai siker. Putyin egyébként bel- és külpolitikai sikerekben is bővelkedik, népszerűsége valóságos alapokon nyugszik, olyan sikereken, amilyeneket tőle az orosz néplélek szerint elvárnak.
Ami az orosz elnök évértékelő sajtótájékoztatóit illeti, azokban jól megmutatkozik Putyin érzéke a humorhoz. Szereti a szellemes megjegyzéseket, az iróniát, sőt, a szarkazmust sem veti meg és maga is szívesen viccelődik, egy poént sem hagyna ki, ezzel oldva a 3–4 órás beszélgetés merev kérdezz-felelek feszültségét. Érzékletes példa erre a Moszkovszkij Komszomolec egyik újságírója és Putyin párbeszédének kezdete a tavalyi sajtótájékoztatón. Mielőtt a zsurnaliszta feltette volna a kérdését, emlékeztetni kívánta a közös tavaszi interjújukra, amely egyik „bemutatkozása” viccesen sült el:
- Jelena Miljcsanovszka újságíró vagyok a Moszkovszkij Komszomolectől. Emlékszik a májusi találkozónkra?
- Persze!
- A felvétel után rendbejött a magánéletem, férjhez mentem. Végre valahára!
- Részletezze egy kicsit, hogy mi történik itt, hogy a többiek is megértsék…
- Na, nem magához mentem férjhez (a terem kacag), hanem a férjemhez. Istenem! (ő is zavartan kacag) Ne értsenek félre! Én lakonikusan viszonyulok Önhöz.
Még mindig a tavalyi évértékelőnél maradva: jellemző, miként látja Putyin, az egykori kommunista párttag a Szovjetunió történelmét, például az alapító atyát.
Putyin számára Lenin egyáltalán nem államférfi, hanem mindenekelőtt forradalmár, vagyis a modern értelemben szélsőséges, bűnöző elem. Érdekes, hogy Putyin Leninnek nem a polgárháborút, a »vörös terrort« és a bolsevizmus egyéb bűncselekményeit rója fel bűnökként, hanem azt, hogy az egységes orosz birodalomból szövetséges államot hozott létre
– írja elemzésben az ellenzéki Fjodor Krasenyinnyikov politológus. Az is fontos kérdés, hogy miért van szükség az évértékelő sajtótájékoztatókra. Erre megint Krasenyinnyikovtól kapunk választ:
A tekintélyuralmi rendszer viszonyai között rendkívül fontos mindenkinek demonstrálni, hogy a vezető jó fizikai és szellemi formában van – és Putyinnak ez rendre sikerül: legutóbb több, mint négy órán át beszélt a kamerák előtt, megszakítások és a fáradtság észrevehető jele nélkül. Ez az élő beszélgetés Vlagyimir Putyin és az újságírók között a jelenlegi oroszországi politikai rendszer legfontosabb intézménye
– olvashatjuk a Deutsche Welle internetes portálján.
Mi pedig várjuk a csütörtöki rendkívüli sajtótájékoztatóját, amelyen a COVID-19 járvány miatt Vlagyimir Putyin videón keresztül érhető el. Az elnök a Novo-Ogarjovó-i rezidenciáján ül a kamerák elé, a média képviselői pedig a Világkereskedelmi Központ csarnokában fognak dolgozni. Egyéb kérdéseket interneten lehet eljuttatni az elnöki sajtóosztály erre a célra létrehozott internetes portáljára. Itt jegyezzük meg, hogy az évértékelő sajtótájékoztatókat 2001 óta tartják meg; tavaly az elnök 4 óra 18 perc alatt 70 kérdésre tudott érdemben válaszolni. A családján kívül valódi tabutéma nem került terítékre.
Az, hogy Oroszország nagy sztárja, sokak szerint egyetlen védelmező atyuskája a mostani sajtótájékoztatón is erős vezető képét fogja-e mutatni, az valószínűsíthető. A közhangulatot a COVID-19 elleni oltások széleskörű alkalmazása és egy nyilvános levél alapozza meg, amely a járványt követő áremelkedések visszaszorítására szólítja fel azokat, akik az árképzés felelősei. Szigorú üzenete persze nyitott fülekre talált, és több alapélelmiszer árát különböző eszközökkel a hatóságok csökkentették.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS