Vona győzelmet vizionál, de közben árnyalja a választási bukás után beígért lemondását

A Jobbik néppárti fordulatának ellentmondásairól, értelmiségi holdudvaruk rejtőzködéséről, a migrációról, valamint Simicska Lajos és vagyona megítéléséről is kérdezte az Index Vona Gábort. A pártelnök már úgy látja, elveszett a demokrácia, de a baloldallal akkor sem működik együtt.

„Nem hiszek abban, hogy ez a Fidesz képes konszolidálódni”, a Jobbik azonban egy változáson ment át – kezdte Vona Gábor a kitartója, Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Indexnek adott interjújában. A pártelnök kifejtette: „a Jobbik egy nemzeti radikális rétegpártból lett a bal- és jobboldali megosztottságokon átlépő nemzeti néppárt”, s ezt az elmúlt időszakban nem csak szavakkal bizonyították. Arra a kérdésre, hogy hogyan fér meg a pártban egyszerre a radikalizmusáról híres Toroczkai László, az oroszbarát KGBéla és a különutas Morvai Krisztina, a miniszterelnök-jelölt azt mondta:

Egy néppártban sokféle hangnem elfér. (…) A hitelességünket megkérdőjelezni próbálók csupán a néppártosodás előtti dolgokat, felvételeket, nyilatkozatokat vethetik a szemünkre.”

A pártelnököt arról is kérdezték, hogy a néppártosodást a meggyőződés vagy a hatalmi cél vezérelte-e. Erre Vona úgy felelt: száz százalékig a meggyőződés.

Ha bennünket taktikai szempont vezérelt volna, akkor a legrosszabb irányba mentünk volna el. Pont most, a migráció kapcsán nagy lehetőségünk lett volna, hogy versenyt fussunk a Fidesszel, ki a keményebb.”

Szerinte a Jobbik politikai stratégiája végig egyértelmű maradt: elutasítják a migrációt, a kvótákat, de nem mentek bele „olyan zsigeri és propagandisztikus kampányba”, mint a Fidesz.

Sokan inkább a nyolc-tíz évvel ezelőtti Jobbiktól várták volna ezt a kampányt, amit a Fidesz most folytat.”

Vona Gábor úgy látja, pártját a többi közt az különbözteti meg a Fidesztől, hogy míg a Fidesz fenn akarja tartani a migráció problémáját, addig a Jobbik meg akarja oldani azt. Szerinte a helyes nemzetközi hozzáállás az lenne, hogy szomszédos, muszlim kultúrájú országokban, nemzetközi támogatással, Magyarország részvételével oldják meg a bajba jutott emberek elhelyezését. (Hogy mindez miben tér el Orbán Viktor és a Fidesz álláspontjától, azt valószínűleg csak Vona Gábor tudja… Orbán Viktor ugyanis többször is azt mondta, nem a bevándorlókat kell idehozni, hanem a segítséget odavinni – a szerk.)

A néppártosodás első eszköze: a cukisodás

Ezen a ponton az interjú készítői visszatérnek a néppártosodás témakörhöz, s azt kérdezik Vonától, hogy sikeresnek tartja-e a dolgot annak tükrében, hogy a közvélemény-kutatók most 11-17 százalék közé mérik a Jobbikot, míg 2014-ben több mint 20-at kaptak listán. Erre Vona Gábor azt válaszolta: nem ezekből a kutatásokból indul ki, hiszen például a 2014 eleji eredményeik szignifikánsan rosszabbak voltak, mint amit végül a választáson elértek.

Nem beszélve arról a tömegről, és én ezt tartom döntőnek, akik az utolsó pillanatban arra fogják adni a voksukat, akiről elhiszik, hogy képes ezt a kormányt leváltani. Ez lesz a Jobbik nagy ugrása.”

Arra a felvetésre, miszerint úgy is sikeres-e a néppártosodás, hogy szakértőik nem csatlakoztak a Jobbikhoz, Vona úgy fogalmazott: a háttérben maradók, a már nyíltan kiállók és az államigazgatásban dolgozók közt is vannak olyanok, akik együtt dolgoznának a Jobbikkal. Ők akkor állnak majd egyértelműen az új néppárt mellé, ha megnyerték a választásokat – tette hozzá. Egyúttal azt is mondta, egyértelmű kudarc, ha nem sikerül túllépniük a 2014-es eredményt, azonban a párt akkor sem térne vissza a radikális irányba, mert a kudarc nem a néppártosodásnak, hanem a néppártosodás módjának szólna. Arról is beszélt:

Korábban már mondtam, hogy ha nem nyerünk, lemondok. Ezt továbbra is tartom. (…) Bár utána úgyis lesz egy tisztújítás, úgyhogy lesz lehetőségem, hogy megmérettessem magam, ha szeretném

– mondta, hozzátéve, hogy nem ebben a forgatókönyvben gondolkodik, hanem meglepetésre számít, szerinte ugyanis „a Fidesz az összeomlás szélére jutott”.

Úgy érzem, elindult egy olyan összeomlás, aminek az lesz a vége, hogy a Fidesz vezetői egymásnak fognak ugrani. Ennek máris látni a jeleit, elindult például egy Lázár–Tiborcz-párharc, hogy kinek kell elvinnie az Elios-balhét.”

Arra a kérdésre, hogy mivel segíti Simicska Lajos a Jobbikot, azt válaszolta: „Úgy tudom, ránk fog szavazni, ezt bejelentette. A híresztelésekkel ellentétben nem ad nekem politikai utasítást, nem vagyok a csicskája…” Azt azért hozzátette, hogy úgy érzi, a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó médiumokban „számukra megnyíltak ajtók és kapuk”. Ugyanakkor leszögezte:

A Jobbik kormányra kerülése után senkinek nem lesz külön bejáratú lehetősége, hogy az antikorrupciós lépéseinket megkerülje. Ez Simicska Lajosra is vonatkozik.”

Vona Gábor kitért arra is, hogy kénytelen azt mondani, amit a „baloldali kórus”, mely szerint elveszett a demokrácia, ennek ellenére több okból sem akarnak választási együttműködést kialakítani a baloldallal. „A baloldali pártok azt mondják, mi nem tartozunk a demokratikus ellenzékhez, mi azt mondjuk, hogy ők, főleg az MSZP–DK páros felelősek az elmúlt 28 évért, azokat mi nem akarjuk visszahozni. Orbán Viktort lényegében Gyurcsány Ferencnek köszönhetjük, az ő kudarcos kormányzása szülte a Fidesz kétharmadát”.

Sok olyan szavazó van akár itt, akár ott, akik azt mondják, hogy ha a Jobbik és a baloldal összeáll, akkor én el se megyek szavazni, vagy a Fideszre szavazok. Szerintem a kormányváltásnak nem a koordinált indulás, a Jobbik–baloldal összefogás vagy a pártok közötti megállapodás az eszköze, hanem hogy a Fideszt az emberek összefogásával kell megverni a választásokon.”

Hozzátette: nem is lát olyan személyt a baloldalon, aki kormányváltást akar, mindenki csak a saját pozíciójával van elfoglalva és „egy másik baloldali párttal vív élet-halál harcot”.

Ilyen szövetségest még az ellenségemnek sem kívánok.”