Zűrzavar és káosz – Cs. Szabó László Denoix ügynök hálójában

„Oszd meg és uralkodj” – ez volt a kádári hírszerzés kedves módszere, így próbáltak viszályt szítani, zűrzavart teremteni a nyugati magyar emigrációban. Kutasi Kovács „Denoix” Lajos egyik feladata a neves alkotók, művészek megfigyelése, manipulálása volt. Fő célpontjai közé tartozott Cs. Szabó László író, aki hazatérésével, személyes kiegyezésével megosztotta a magyar emigrációt. „Denoix” és tartótisztjei nagy örömére.

„1970-hez viszonyítva új jégkorszak felé csúszunk. Nyílt titok, hogy a magyarországi hatóságoknak ez sem elég. Bomlást és meghasonlást próbálnak szítani köztünk; vannak annyira tájékozottak, hogy ismerjék az ösi jelmondatot: divide et impera.” Részlet Cs. Szabó László Még vagyunk című tanulmányából, megjelent 1976-ban.

Cs. Szabó László a nyugati magyar emigráció egyik legtekintélyesebb tagja volt, s az idézetből is látni, világosan átlátta a helyzetet. A Kádár-rendszer is a „divide et impera” („Oszd meg és uralkodj!”) ősi módszerét használta ellenfelei, ellenségei ellen, és természetesen az emigráció bomlasztására is bevetette. Egy dolgot nem sejtett, nem sejthetett az író, azt, hogy később ő is az állambiztonsági játszma része lesz.

Őt is felhasználták a megosztott emigráció szétszakítására, erre tekintélye, műveltsége, általános elismertsége okán különösen alkalmas volt. Cikksorozatom olvasóinak már nem lehet meglepő: ő is bekerült a PestiSrácok.hu hasábjain leleplezett Kutasi Kovács „Denoix” Lajos hálójába, és a kádári hírszerzés fizetett ügynöke Cs. Szabóval kapcsolatban behúzhatott egy rovátkát a részsikerek közé.

Cs. Szabó László / Fotó: PIM.hu

Az 1948-ban emigrált Cs. Szabó László hosszú évtizedek után 1979-ben (más források szerint 1980-ban) tért haza Magyarországra, és ezzel megosztotta a nyugati értelmiséget. Személyes kiegyezése után sokan árulónak, kollaboránsnak tartották, pedig korábban azon kevesek közé tartozott, akiket az amúgy megosztott emigránsok nagy többsége elfogadott.

Lépésével zűrzavart (az író szavaival: „bomlást és meghasonlást”) keltett – éppen az történt, amire „Denoix” felettesei számítottak.

És most adjuk át Kutasi Kovács titkos munkatársnak a szót: „Az irodalmi-értelmiségi emigráció soraiban Cs. Szabó tavalyi pesti látogatása zürzavart és tétovázást keltett. Ezt tovább fokozza az, hogy Cs. Szabó ismét Budapestre készül – jelentette „Denoix” 1980-ban. – Hanák Tibor [róla is hosszú éveken keresztül jelentett az ügynök – a szerk.] elmondása  szerint – aki a Bécsi Napló karácsonyi számában két teljes oldalt szánt Cs. Szabónak, annak 75. születésnapjára tekintettel – a szám megjelenése előtt sok levelet és telefont kapott, amelyekben tiltakoztak Cs. Szabó ünneplése ellen. A tiltakozók Cs. Szabó »árulására« hivatkozva / hiszen korábban mindig ellenezte a hazautazásokat/ követelték, hogy a BN a továbbiakban ne adjon helyet Cs. Szabó irásainak […]

»Denoix«-nak az a véleménye, hogy Cs. Szabó ujabb hazautazása / a hosszabbra tervezett itthontartózkodás, valamint a különböző előadások megtartása/ a Cs. Szabó megitélésében kialakult zavart tovább fokozza és megosztja azt az emigráns csoportot, amely a nyugati magyar irodalom »great old man«-jét látja, illetve látta /eddig/ benne”.

Íme, egy igaz ember tragédiája. „Great old man”, a mentor, az iránytű – „Denoix” jelentését olvasva is láthatjuk, kit sikerült „kihalászni”. Cs. Szabó László – barátainak, így az őt eláruló Kutasi Kovácsnak csak  „Csé” – hazatérése után sokan átértelmezték az addigi „ellenállást”. „Denoix” csupán kis hal volt, az, hogy Kutasi Kovács „megtért”, majd kiadták a műveit, keveseket érdekelt, egészen

más volt az üzenete annak, amikor a „nagy öreg” is leült egy asztalhoz Aczél elvtársékkal. (Szabó Zoltán író ezt nem is tudta megbocsátani barátjának).

Csoóri Sándor, Cs. Szabó László, Szántó Tibor, Kodolányi Gyula, Juhász Ferenc, Illyés Gyula, Kodolányi Judit és Illyés Mária (Budapest, 1980) / Fotó: PIM.hu

Cs. Szabót „Denoix” először 1977 januárján említette érdemben, amikor a BBC magyar osztályán belüli ellentétekről jelentett. Ekkor még csak felületesen ismerte: „Előzetes jelzéseinket alátámasztva »Denoix« fn. ügynökünk is kitért a Cs. Szabó László és Siklós István, a BBC magyar osztályának helyettes vezetője között fennálló ellentétre, ellenséges viszonyra. […] Cs. Szabó nem tartja sokra Siklóst, sem mint költőt, sem mint szerkesztőt, mégis, neves iró létére el kell türnie, hogy az, az általa elfogadott kéziratokba belejavit, töröl, hozzáir […]

»Denoix« is megerősitette, hogy Cs. Szabó is azok közé az emigráns irók közé tartozik, akik életük alkonyán szeretnék kapcsolatukat rendezni hazájukkal, akik szívesen olvasnák müveiket hazai kiadásban”.

Kutasi Kovács egyik feladata: beépülni mindenhová / Forrás: ÁBTL

Bár a hírszerzést nagyon is érdekelték az emigráns csörték, viszályok (erre építettek), igazán Cs. Szabó magyarországi tervei keltették fel a figyelmüket. Az íróval kapcsolatos állambiztonsági sakkjátszma részleteit egyelőre nem ismerjük pontosan, az biztos, hogy néhány év múlva hazalátogatott. Baranyai Katalin irodalomtörténész alapos munkája szerint Cs. Szabó László két feltételhez ragaszkodott: egy, művei szabadon, csonkítás nélkül megjelenhessenek, kettő, a magyar hadsereg ne vonuljon be Lengyelországba. Mindkettő teljesült, viszont a megvolt az ára a kiegyezésnek: sokak szemében páriává vált.

Egyre közelebb és közelebb férkőzött

A hírszerzés éppen erre épített, Cs. Szabó elmagányosodása kapóra jött „Denoix”-nak, aki rögvest közelebb férkőzött az íróhoz: „Emberi kapcsolatuk megjavult. Cs. Szabó sokkal közlékenyebb vele szemben, mint korábban volt. A következőket mondta el »Denoix«-nak: […] Rendkivül jól érezte magát Budapesten, ahol két könyvre kötött szerződést /a Gondolat Kiadónál válogatott tanulmányai, a Magvetőnél elbeszélései jelennek majd meg, mindkét kötet kb. 500-500 oldalon / ujdonság számára, hogy a könyvekért honoráriumot kap / mint mondta: ő eddig ugyan soha nem fizetett a könyvei megjelentetéséért Nyugaton semmit, de nem is kapott értük semmit” – jelentették 1981. novemberében.

Kutasi Kovácsnak is volt honoráriuma…, egy elismervény a sok közül / Forrás: ÁBTL

Természetes, hogy azonnal ráállították Kutasi Kovácsot az íróra: „[…] feladatai közé tartozik Cs. Szabó László figyelemmel kisérése, különös tekintettel arra, hogy milyen hatást vált ki egyrészt az irodalmi-értelmiségi emigrációban Cs. Szabó MNK-hoz [Magyar Népköztársasághoz – a szerk.] való közeledése, másrészt Cs. Szabóban az emigrációban róla ujabban kialakult vélemények. Ezen tulmenően ügynökünk figyelemmel kisérte Cs. Szabó tevékenységét, utazásait és terveit is […] Viszonya Cs. Szabóval napról, napra javul. Ennek »Denoix« szerint az az oka, hogy amióta hazai kapcsolatai kiépültek, hazalátogat és könyvei jelennek meg itthon, bizonyos emigráns körök – amelyek eddig esküdtek rá – elfordultak tőle és most minden baráti közeledésért hálás […] Rendszeresen ir a Kortárs-ba és a Nagyvilág-ban…” – olvasható az 1982 márciusán készült jelentésben.

Cs. Szabó László – tudtán kívül – ördögi csapdába került, egyre jobban belegabalyodott a hírszerzés hálójába.

Bár teljesen felesleges és méltatlan lenne ítélkeznünk nyelvünk páratlan mestere, művésze felett, nem árt világosabban látni azt a határvonalat, amit a hazalátogatással átlépett – „szembe kerülve” mondjuk Márai Sándorral.

Márai Sándor – Kárpáti Éva festménye / Forrás: PIM.hu

A két író életében és irodalmi pályájában sok közös pont található, de életük keresztútján különböző döntést hoztak.

(Örökségük is más, amíg a Kádár-rendszer által feledésre ítélt Márait a rendszerváltás után újrafelfedezték, addig Cs. Szabó – méltatlanul – bekerült a ködlovagok közé). „Denoix” jelentéseiből is tudjuk, hogy Márai igen határozott véleménnyel volt a Magyar Népköztársasággal “kiegyező” művészekkel kapcsolatban: „[…] Senkivel nem tart kapcsolatot, még a testvérével, Radványi Géza filmrendezővel sem, amiért az idehaza filmet forgatott. Megtagadta az emigráns antológiában való szereplést is, mert az abban idézett irókat kollaboránsoknak tartja” – írták egy 1982 nyarán készült jelentésben.

Látjuk, hogy amíg Márai és Cs. Szabó egy képzeletbeli – de nagyon is valós – árok két oldaláról nézhetett egymásra, addig „Denoix” titkos munkatárs ezt ügyesen kihasználta.

A dossziékat ismerve nem meglepő, hogy Kutasi Kovács gátlástalanul visszaélt az idősebb pályatárs sebezhetőségével, a következő iratból elénk tárul kedvelt módszere, a kedélyes, színlelt melegség, ahogyan – a barátság álcája mögé bújva – kifosztotta áldozatait. Ebben az esetben éppenséggel veje házában, a svájci Locarnóban:

„Cs. Szabó meglepően jól nézett ki, sokkal jobb állapotban volt, mint amikor haza utazása előtt beszéltem vele Londonban. Nemcsak fizikailag, lelkileg-szellemileg is jó állapotban volt, élénken, sokat beszélt, »vitte a társaságot«, tréfálkozott, jóízüeket nevetett, jó étvággyal evett. Én ilyen oldott hangulatban még nem találkoztam vele és ilyen közvetlen hangon se beszélgettünk eddig […] Bár érintette, hogy a könyve nem jelent meg a könyvhétre a Gondolat Kiadónál, már látta a kinyomtatott kötetet, amely szeptemberben kerül a könyvesboltokba […] Tisztázta a »Magvető«-vel szerződését. Lelkesen mesélte, hogy amikor felment a szerzői jogvédőhöz, kiderült, hogy sokkal több honorárium várja, mint amire számított. Ezzel kapcsolatban persze az emigráns könyvkiadásra terelődött a szó. Elmondta, hogy külföldön megjelent könyveiért soha nem kapott honoráriumot […] Igen jót mulatott, amikor Határ Győzőt hoztam fel példának, aki »maga írja, maga szedi, nyomja, köti és olvassa a könyveit«. »Úgy van, maga olvassa« – mondta nagy nevetve Cs. Szabó.”

Határ Győző – Gyémánt László portréja / Forrás: PIM,hu

Lucifer munkában. Kutasi Kovács az utasítások szerint alaposan kifaggatta a betegeskedő Cs. Szabót, majd egy olcsó viccért kigúnyolta Határ Győző költőt, hogy még jobb kedvvel ünnepelhessék vendége magyarországi megjelenését. A neves író sohasem hallott „közvetlen hangon” beszélt az ügynökkel, aki mindent szépen lejegyzett, majd lejelentett. A métely hatott, Cs. Szabó elszigetelődött, a kör bezárult.

 Jelentések egy haldoklóról

Kutasi Kovács jelentéseiből is tudjuk, hogy Cs. Szabó ekkoriban már súlyos beteg volt.

Ebből a szempontból is hasonlít a helyzete Ignotus Páléhoz, teljesen érthető, emberi az a vágy, ami utolsó éveiben, hónapjaiban, óráiban hazavezette, hazavezeti az embert.

„Denoix” 1982 tavaszán jelentette, hogy Cs. Szabó egyre „gyengébben érzi magát.” , majd idézte is az írót: „»Olyan ez a betegség, mint a rák. Egyszer csak ráborulok az iróasztalomra és vége«”. Érthető, hogy már végrendeletét is előkészítette: „Londonban érdeklődtem Cs. Szabó László állapota felől. Igen gyenge állapotban volt […] két hétig volt kórházban. Most már jobban van, de igen gyenge és ujabb vérátömlesztésre lesz szüksége […] Közli velem, hogy a végrendeletét aláirta, teljesen rendben van, ez megnyugtatja. E szerint könyvtára a sárospataki kollégium birtokába kerül halála után.” – jelentette Kutasi Kovács már 1983 őszén.

Világos, hogy az ügynök a nyolcvanas évek közepére már ízig-vérig hírszerzővé vált, ha személyesen nem tudott beszélni egy-egy célpontjával, akkor többi informátorát használta ki az adott témában. Jelentéseiből tudjuk, hogy Czigány Lórántnál éppenséggel hiába próbálkozott: „Megkérdeztem tőle, véleménye szerint most, hogy Cs. Szabó rendszeresen hazajár és otthon jelennek meg művei, miképpen vélekedik vajon a mai Magyarországról? Mi az, amit elfogad, s mi az, amit visszautasít? Czigánynak igen szoros a kapcsolata Cs. Szabóval, s nyilván beszélgettek már erről. Czigány rendkivül óvatosan megkerülte az egyenes választ. Azt mondta, hogy tudomása szerint Cs. Szabónak csak a kiadókkal van kapcsolata, bár, fűzi hozzá biztosan van egyéb hivatalos kapcsolata is. Maga Cs. Szabó nem beszél erről” – jelentette 1984 márciusában.

Utólag csak elismeréssel tartozunk Czigány Lórántnak, aki a dossziék szerint végig – következetesen – tartózkodó volt a kutakodó Kutasi Kováccsal szemben. Talán sejtett valamit.

A jelentés folytatásából kiderül, hogy a csalódott „Denoix” másokat is kikérdezett: „Miután december 1-jén érkeztem vissza Londonba, Cs. Szabó László pedig december 8-án Piazza Katival Bécsbe repült s előtti orvosi kezelésen volt, személyesen nem tudtam vele találkozni, csak egy alkalommal beszéltem vele telefonon elég hosszan. Később, bécsi tartózkodásáról, egészségi állapotáról és munkásságáról közös barátaink – dr. Németh Vilmos orvos, Czigány Lóránt, Siklós István, Kerényi Magda – tájékoztattak”.

Egy hosszú jelentés apró részlete / Forrás: ÁBTL

„Tájékoztattak” – finom kifejezés. Kutasi Kovácsnak semmi sem volt drága, bár Kerényi Magda művészettörténész (Kerényi Károly klasszika-filológus özvegye) szívinfarktusa után lábadozott, ez sem akadályozta meg abban, hogy felhívja: „Kerényi Magdával személyesen nem találkoztam, mert kisebb szivinfarktusa volt, nemrég került haza a kórházból, lábadozik, noha az orvosok megnyugtatták, hogy nincs aggodalomra oka. Locarnóba visszatérve február 13-án beszéltem vele elég hosszan telefonon. Megkérdeztem tőle, mi a véleménye a Cs. Szabóval kapcsolatban megjelent »nyílt levelekről« […] Bécsben igen éles visszhangot váltott ki a Koncz-féle nyílt levél” – folytatta „Denoix” a jelentést.

Az iratokból tudjuk, hogy az említett nyílt levél a Nemzetőrben jelent meg, de nem ez volt az egyetlen Cs. Szabó elleni publicisztikai támadás. Kutasi Kovács – még mindig ugyanebben a márciusi jelentésben – megörökítette az író – teljesen érthető és átélhető – kifakadását, amelyből érezhetjük, milyen mélyre furodtak ezek a tüskék: „Megemlíti a Katolikus Magyarok Vasárnapja hasábjain megjelent »nyílt levelet«, melyet külön levélben is elküldtek neki. »Olyan ez – mondta –, mintha egy részeg ember leokádott volna. Az ilyet lemossa az ember és tovább megy. A nevét is elfelejtettem annak a gyalázatos cikkírónak. Ezek azt mondják, dögöljön meg az egész magyar nép, az egész Magyarország, ha ezen az áron pusztulhat csak el a rendszer. Őrültek«.”

Az író állapota ebben az évben – 1984 – végzetesen rosszra fordult, Kutasi Kovács utoljára ősszel jelentett róla, miután összefutottak a londoni Szepsi Csombor Kör szeptemberi előadásán („Denoix” megbízatása szerint mindig eljárt erre a rendezvényre is). „Meglepett, hogy milyen jó testi-szellemi kondicióban van, a hangja is a régi. Telefonon több alkalommal, hosszan elbeszélgettünk, de csak Amerikából való visszatérésem után, mert áprilisban kisebb műtéten esett át, beteg volt, napokat töltött kórházban […] Megkérdeztem, mi a véleménye arról, hogy az idén Konrád Györgynek ítélték oda a Herder-díjat. »Nagyon vegyes érzéssel fogadtam« – mondta, ami egyértelműen azt jelenti, hogy nem helyesli. Meg is toldotta azzal, hogy az eddig kitüntetettek, Illyés, Németh László, Kodály, Sütő névsorában nem illik bele Konrád. »Az első könyve (A látogató) jó volt, azóta könyvről-könyvre gyengébb«”.

Konrád és Jorge Semprún / Fotó: PIM.hu

Bár Kutasi Kovács meglepődött az író jó állapotán, Cs. Szabó László néhány héttel később, 1984. szeptember 28-án elhunyt. Sárospatakon temették el – gyűjteménye a könyvtárt gazdagítja. Sírjánál Csoóri Sándor (természetesen ő is többször szerepelt Kutasi Kovács jelentéseiben) búcsúztatta el: „Gyönyörű ősz van a Hegyalján, Cs. Szabó László, gyönyörű ősz. Olyan, amilyent Illyéssel együtt ti nagyon szerettetek. El kell hogy búcsúztassalak ettől az ősztől. A világ minden olyan magyarja nevében búcsúztatlak el tőle – írók nevében és olvasók nevében egyaránt –, akik tudták, ki vagy – haragodban, pöreidben és szeretetedben. De azok nevében is el kell hogy búcsúztassalak, akik majd ezután, halhatatlanságodban ismernek meg. A halál némán és nagyvonalúan visszaadta útleveledet, személyi igazolványodat. Mostantól kezdve újra itt vagy közöttünk, velünk, világoddal és elmúlásoddal együtt.”

„Vándor volt, aki hazájának érezte egész Európát, aztán visszament szűkebb hazájába, Budapestre – meghalni” – búcsúzott „informátorától” „Denoix” az Összefirkált térképben. Lelke rajta. A következő részben Sárközi Mátyással folytatjuk, a ma is publikáló író sohasem barátkozott Kutasi Kováccsal (nekem írt levele szerint ismerte, ismerték “Denoix” nyilas cikkeit), aki a maga módján „meghálálta:

felírta Sárközit a hírszerzés kérésére összeállított, veszélyesnek nevezett „ellenséges emigránsok” listájára.

Tanulmányom jövő év elején fog megjelenni a Hamvas Intézet gondozásában.