Ezt nem lehet leírni, ezt át kell élni: egészen elképesztő az a hangulat és szeretet, amely a magyar úszókat körülöleli a Duna Arénában. A nap csúcspontján pedig az történt, amire mindannyian vártunk: Hosszú Katinka megnyerte a 200 m vegyest, és megszerezte a mieink első világbajnoki aranyát! Előtte Kozma Dominik alkotott nagyot: országos csúccsal jutott be a 200 m gyors fináléjába. A Himnuszt sem hiába vártuk, felemelő volt látni Hosszú párás tekintetét, és hiteles, mély meghatottságát. Hát még amit mondott: ez a győzelem többet jelent neki a riói olimpiai aranynál.
Nem Godotra, hanem Hosszú Katinkára és este hétre várt a közel megtelt Duna Aréna közönségének jelentős része hétfő késő-délután. A svéd Sarah Sjöström világbajnoki csúccsal győzött női 100 m pillangón (megvédve címét) és férfi száz méter mellen a nagy esélyes brit Adam Peaty is megtette ugyanezt, de minden tapsvihar mögött a feszült várakozás lapult:
már a magyar Himnuszra készült mindenki.
Nem elbizakodottság volt ez, Hosszú olyan magasra tette a mércét az elmúlt években, hogy egy jó ideje minden számban minden versenyen győzelmi eséllyel száll vízbe, és különösen igaz talán kedvenc számára, a 200 méteres vegyesúszásra. Főleg úgy, hogy ezért a fináléért lemondott egy másik éremről, hiszen szinte biztoson dobogón végzett volna 100 m háton, ha vállalja érte a hétfő délután elődöntőt.
Viszont, ahogy később láttuk: a végletekig kifacsarva talán nem lett volna meg a 200 m arany.
A várakozás azért nem volt unalmas, előbb annak örülhettünk, hogy visszavonult klasszisunk, Rózsa Norbert is feltűnt Peatyék eredményhirdetésén, majd megnézhettük az 50 m pillangó szokás szerint elképesztően izgalmas fináléját. A brit Benjamin Proud végül négy századmásodperccel előzte meg brazil riválisát.
Kozma elképesztő hangulatban, elképesztően nagyot úszott
A hangorkán először akkor vált kellemesen, borzongatóan fülsiketítővé (bármilyen furcsa szókapcsolat is ez), amikor Kozma Dominik megérkezett a rajtkőhöz a 200 m gyors első elődöntőjében. A hangzavar egészen elképesztővé vált az első, második, majd a harmadik hossz után, úgy, hogy az utolsó ötvenre a harmadik helyen fordult a magyar fiú. Hát még amikor ugyanott ért be, új, 1:45:87-es új magyar országos csúccsal! Ismét hatalmasat úszott a váltóval történelmi bronzérmet szerző Kozma, amellyel bejutott a szám döntőjébe. A hetedik helyen, így az 1-es pályán úszhat – ami sokaknak, így Czene Attilának is szerencsét és olimpiai aranyat hozott.
Ezután elérkezett a nap csúcspontja, bevonultak a 200 m vegyes résztvevői. Hosszú Katinka bemutatásánál szó szerint felrobbant az aréna, és szerencsére nem kellett csalódnunk, bár a 8-as pályán úszó japán Ohashi hihetetlenül feljött világklasszisunkra, végül nem volt esélye lehajrázni a szám utolsó hosszán. Ehhez persze kellett a pluszenergia.
Hosszú remek, 2:07.00 idővel nyert, de azt is megértettük, ehhez a győzelemhez kellett a 100 m hát elengedése is!
Fotó: Horváth Péter Gyula /PestiSrácok.hu
Johannes Langer
2017-07-24 at 20:33
Fantasztikus teljesítmény csak gratulálni lehet, bízom a folytatásban!
Ha valaki tudja, hogy micsoda munka és lemondás van mögötte az írja le…
Hosszú Katinka engem már régen meggyőztél a legjobbakat kívánja Neked és az egész csapatnak egy öreg úszó!
Ezt nem én írtam, de nagyon tetszik…
“Mindenki annyira vidám. Akármerre nézek, csak mosolygó arcokat látok. Várják, hogy a kellemesen hűvös víz a testükhöz érjen, és oldódni tudjanak benne.
Miért nem mosolygok én is? Nem igazán tudom. Állok megbénultan, várom, hogy a csengő megszólaljon végre. Túl akarok lenni az egészen.
A teremben meleg van, a vízből felszálló pára betölti az egész teret. Látom, hogy másoknak mennyire jó érzés a forróságban állni. Az érzésüket csak a kellemes víz fokozhatná, amelyet hamarosan meg is érezhetnek: átadhatják magukat a lágy simogatásnak, elmerülhetnek, felhőtlenül szórakozhatnak, igazán élhetnek…
Rajtam kívül mindenki úszkál már, egyedül állok a medence szélén. Egy cseppnyi melegséget sem érzek, mert a szívemből kiáradó jéghideg érzések az egész testemen végigsújtanak. Vacognak a fogaim. Reménység önt el, hogy a víz majd jó barátom lesz, s kimossa az életemből a sötét foltokat.
Bármennyire is szeretném őt, félek tőle. Először csak leülök a medence szélére, a lábamat lógatom a boldogságba. Amint a lábujjam alámerül, gyorsan ki is rántom. Rájövök arra, hogy túl elbizakodott voltam: jobban meg kellett volna ismernem. Ő is hideg volt, s nem segített rajtam semmit.
Lélekben fel is adtam, legszívesebben kisétálnék, felöltöznék és hagynám az egészet. Mégis látom, ahogy hullámzik, érzem, ahogy hívogat. Nem tudok ellenállni. Egy idő után talán megszokom, és valóban kellemes lesz ez az egész. Mielőtt meggondolhatnám magam, a vízbe ugrom. Egy pillanat kellett csak, és meg is szoktam a víz hőmérsékletét, amely hűvösből gyorsan forróra váltott. Ezek szerint nem akarta, hogy lassan kóstoljak bele, azt szerette volna, ha rögtön, fejestől elmerülök benne.
Hihetetlenül jó érzés. Úszkálok körbe-körbe, nem törődöm senkivel. Csak én vagyok és a víz.
Az elfáradt gondolataim elkezdtek kiszökni a fejemből. Nem szabott gátat semmi az érzéseimnek. Felhőtlenül érezhettem, anélkül, hogy bármilyen társadalmi kötelesség a vállamon lett volna. Nem érdekelt senki véleménye; mindenki azt gondolhat, amit akar. Én csak úszkálok, úszkálok békésen. A víz eltakar mindenki elől. Amíg félni szoktam, hogy valaki megláthatja a mélyen titkolt érzéseimet, most nem félek. Rengetegen voltunk a medencében, mégis jobban egyedül voltam, mintha magányosan félrevonultam volna – gondolkodni.
Átúszom az életemet. Találkozok a csalódásaimmal és a büszkeségeimmel. A szerelmemmel.
Túlságosan is elérzékenyülök. Megpróbálom eltakarni az arcom, hátha valaki megláthatja az éppen kicsorduló könnycseppemet, amint az arcomon végigsiet. Szerencsére a víz most is segít. Finom kis hullámaival lemossa az arcom, mintha azt akarná üzenni, hogy nem kell szomorkodni, nem kell sírni: én itt vagyok neked.
Lassan az óra végéhez közeledünk. Fáj belegondolni, hogy itt kell hagynom a barátomat. Jobban megszerettem, mint bárkit eddig.
Nem, nem és nem! Maradni akarok, örökre! Hiába tudom, hogy esélytelen…
Az úszkálástól meggyengült tüdőmre a kellemes és lágy víz most vasgolyóként nehezedik. Mintha jelezni szeretné, hogy bármennyire is akarsz maradni, ideje menned. Én imádom és tisztelem őt, ezért nem ellenkezem a parancsának. A végszót jelző síp után kimászok a medencéből, s az öltöző felé igyekszem. Egy utolsó pillantást vetnék még a vízre, de félek: a búcsúzás fájdalma ismét egy könnycseppet varázsolna az arcomra, s a víz többé nincs itt nekem, hogy letörölhesse.
Így csak sóhajtok egyet, és indulok megtörölközni. Letörlöm magamról a szelídség és a gyengeség utolsó cseppjét is, hiszen vár a vad világ.”
khm
2017-07-24 at 20:06
Gratulálok Katka!
És köszönjük,az élményt.