Kabos Gyula, a magyar Chaplin (Pesti Mese)
Március 19-én volt Kabos Gyula születésének 127. évfordulója. Kabos Gyulát valószínűleg nem kell sok embernek bemutatni, de mégis, a popdaráló mtv-n és viva tv-n nevelkedett generációnak talán nem mondd túl sokat ez a név. Aki pedig ismeri, vannak róla emlékei, az nyugodt és széles mosollyal konstatálja magában, hogy Igen, Kabos, az az őrült fickó, aki mindig hihetetlenül gyorsan beszélt és mindig olyan fejet vágott, mint ha éppen egy bal horgot vittek volna be a gyomrába.Ami egyébként nem is esik olyan távol a valóságtól, de erről majd később.
GYŐRI MIKLÓS - Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
Mindenesetre álljon itt egy kis megemlékezés a 20. század egyik, ha nem a legnagyobb magyar komikusáról múltidézésképpen, és azért is, hogy a virtuális térben bolygó hollandit játszó y generáció tagjai is képbe kerüljenek egy kicsit. Mert nem feltétlenül rossz dolog eleink munkásságát tisztelni. Kabos pedig az életét tette fel arra, hogy az emberek arcára mosolyt csaljon. Ez pedig egy olyan generáció- és korfüggetlen dolog, ami mindenképpen megérdemli a tiszteletünket és hálánkat.
Kabos Gyula 1887. március 19-én született Budapesten, Kann Gyula néven. Ahogy az lenni szokott, szülei már jó előre elképzelték, hogy becsületes polgári karriert fog befutni, ezért beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, ahol könyvelőnek tanult, de azért csak nem hagyta nyugodni a dolog, hogy saját akaratának is engedelmeskedjen, így szülei tudta nélkül titokban elvégezte Solymosi Elek színiiskoláját is. Apja New Yorkban élt egy ideig, ott újságírással kereste a kenyerét, szabadidejében meg bokszolgatott, aminek remek hasznát vette gyermekei nevelésében is, mondjuk, hogy egy kicsi motiválja Kabost a tanulásban, vagy amikor Kabos közölte vele, hogy márpedig ő a színi pályát választja, hogy a szavaival éljek, a szó szoros értelmében „kiverte a fejemből”.
Első fellépése is mindjárt előrevetítette későbbi karakterét. 15. születésnapja után néhány héttel a Népszínházban lépett fel statisztaként egy operettben, mint lámpavivő, de a nagy igyekezetében elvétette a lépést és belezuhant a zenekari árokba, ahol telibe talált egy brácsást. Az emberek nevettek, ő pedig 2 hétig nyomta az ágyat. Ezután kisebb szerepek sorai következnek, Kabos közben ezerrel műveli, képzi magát, hogy még jobb legyen. Szabadkán pedig kezd beérni a gyümölcse a kitartó munkának, mert egyre többet emelik ki a kritikusok játékát és az emberek is egyre inkább odafigyelnek rá. Azonban Váradon lesz neve igazán ismert, amikor régi barátja, Gózon Gyula ajánlására szerződtetik.
Nagy álma teljesül, amikor végre Pesten kap állandó szereplési lehetőséget, az Andrássy úti Színházban. Pár évvel később átszerződik a Vígszínházhoz, hogy ott is kipróbálja magát. Azonban a pesti színházak zártsága miatt csak kisebb epizódszerepeket osztanak rá. Hiába volt közkedvelt korábban, Pesten más szelek fújtak. Az igazi áttörést Renaissance Színházban (ma Thália) érte el, amikor is megkapta élete első fővárosi főszerepét. Sajnos azonban a Monarchia felbomlása okozta gazdasági helyzet nem kedvezett a színházaknak, az emberek inkább a zenés darabokra voltak kíváncsiak. Ezután a Fővárosi Operettszínházban dolgozott 26-tól 28-ig, A változást 1929 hozta el számára, amikor a színházi válság miatt új vezetőt kerestek, és a pályázaton indult Kabos, Békeffi Lászlóval elnyerte a direktori címet az Operettszínház élére. Fél évig vezették az intézményt, de nem sikerült fellendíteniük a forgalmat annyira, hogy utána is folytassák. A hitelezők csak a befektetett pénzüket akarták. Kabos pedig rendes darabokat, de azok a közönségnek nem tetszettek, ők könnyebb műfajra vágytak, na meg a gazdasági környezet sem kedvezett a komolyabb művek bemutatásának és a némafilm is kezdett egyre népszerűbb lenni. Kabos tehát belebukott, olyannyira, hogy az egyik hitelezővel szemben folytatott perben a lakását is elvesztette. De ő mégsem adta fel.
A következő szezonban ugyanott folyatta, immár ismét színészként. Színésztársai, azok, akiknek fizetését korábban felére csökkentette, nem éppen kedves pillantásokkal üdvözölték.
A hangosfilm megjelenésével új korszak köszöntött be, amit Kabos nem olyan vidáman élt meg, lévén, hogy az Operett színházban elszenvedett direktori bukását részben a némafilmnek tulajdonította.
Anyagi okok miatt azonban mégis elvállalta a szerepet a Hyppolit, a lakájban, ami a második magyar hangosfilmként mára filmtörténeti klasszikussá vált. Youtube-on elérhető a teljes film. Ha van egy kis szabadidőd, akkor mindenképpen nézd meg, remek alkotás.
A következő években annak ellenére, hogy sztárként ünnepli a közönség, szerény pénzeket kap szerepeiért. 1933 ismét fordulatot hoz számára. A Magyar Színházhoz szerződik, ahol első szerepében a Bűn és Bűnhődés kishivatalnokát, Marmeladovot játssza. A kritikusok imádják drámai szerepét. "Kabos Gyula már régen tudta, hogy mit tud. Csak éppen az igazgatók nem hitték el neki. Csehovtól Dosztojevszkijig pávatollal táncolt a fején. Most végre aranykoronát kapott" - (Reggeli Újság, 1933. október 1.) Kabos csillaga ismét fényes ragyogott. A következő években sorra kapta a filmszerepeket, nappal nem egyszer párhuzamosan forgatta a filmeket, este pedig színházakban játszott. 7 év alatt 45 filmben játszott, amivel a kor legtöbbet foglalkoztatott filmszínészének számított. Neve egyet jelentett a garantált sikerrel. Az elmúlt évtizedek fordulatos évei végre meghozták számára az igazi sikert, amit természetesen nagyon élvezett. Piri mindent tud, A meseautó, Lila akác, Ez a villa eladó, A csúnya lány, Pesti mese és még sorolhatnám a jobbnál jobb filmjeit. Hiába a siker, a Fővárosi Operettszínház igazgatójaként elszenvedett bukásának következményeként kb. 200 000 pengő az adóssága, ami a nagy sztárok 500 pengős napi díjához képest is igen csak sok, főleg, hogy ő, mint az ünnepelt sztár a Vígszínházban 60 pengőt kapott egy fellépésért, amiből 50-et elvittek a hitelezők. Emellett ő tartotta el családja jó részét is. Egyetlen szenvedélyét a napi három doboz cigaretta és a feketekávé jelentette. Szerepeit pedig leginkább csak körvonalakban írták meg, majd Kabos rögtönöz valami jópofát hozzá, mondogatták a producerek és az igazgatók. Ez a megfeszített tempó pedig rendesen igénybe vette a szervezetét. A nyugodt élet vágya egyre inkább csak ábránd maradt számára. A harmincas években a közönség imádta az amerikai filmeket is, amikkel szemben csak Kabos tudott versenyre szállni. Azokban az években Kabosból élt a magyar filmipar. Nélküle nem tudtak volna jelentős bevételeket produkálni külföldi vetélytársaikkal szemben.
A harmincas évek végére a növekvő antiszemitizmussal nem tud mit kezdeni, nem érti. Számára csak a színház és a film a fontos, hogy azt csinálja, amihez igazán ért. Amikor pedig a Darányi-kormány meghozza az I. zsidótörvényt 1938-ban, úgy határoz, hogy lassan ideje elhagyni az országot.Amerikában azonban nem ismerve a helyi viszonyokat, nem ér el nagy sikereket. Azonban nem adja fel és kitartóan keresi az újabb lehetőségeket. Egyik előadáson azonban a szívéhez kap és elájul, amire az orvosok eltiltják a színpadtól. Ő ezzel mit sem törődve tovább folytatja a fellépéseket. A harmadik rosszullétéhez egy tüdőgyulladás is társult, amiből már nem tudott felépülni. Két hétig tartják oxigénsátorban, de nem segít ez sem. 1941 október 6-án életének 54. évében elhunyt a nagyszerű komikus.
Nem egyszerű életpálya volt az övé az biztos, viszont kiváló tehetség volt, aki sosem adta fel, nagyszerű komikus, aki a mellékszerepekből is főszerepeket kreált és rögtönzéseivel mindig lehengerelte a nézőközönségét. Élete volt a színház és a film és, hogy az emberek arcára mosolyt varázsoljon. Úgyhogy születése évfordulójának emlékére csaljunk mosolyt mi is néhány arcra, hogy így emlékezzünk meg egy igazán kivételes és nem mindennapi tehetséggel és kitartással megáldott emberre.
Fotó: Filmarchívum
