Egy királysír és tömegsírok nyomában a Margitszigeten (Pesti Mese)
Amikor a Margitszigeten sétálunk, megcsodáljuk a domonkos kolostor és templom romjait, sokunknak eszébe juthat Margit királylány, aki fiatal korától fogva (Veszprémből került a sziget fái közé) egészen utolsó napjáig ebben az épületegyüttesben töltötte életét. Számtalan csoda és történet maradt ránk az életéről és a sírjánál való gyógyulásokról. Így akár azt is hihetnénk, hogy személye körül és az épületek történetével kapcsolatban új adat, új kérdés már nem is merülhet fel. Kétségtelen, hogy a rendszeres és módszeres ásatások nagyon komoly eredményeket hoztak, de ugyanakkor újabb és újabb kérdések is a felszínre kerültek, amelyekre a választ a mai napig nem tudjuk megadni.
BALOGH GÁBOR - Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
Már Margit sírjának elhelyezkedésével kapcsolatban is voltak kérdések. A köztudatban élt az a téves elképzelés, hogy a sírt a kolostor kerengőtől nyugatra, abban a kis kápolnában kell keresni, ahol ma is a Margitról készült festmény tekint le ránk és ahová a mécseseket és a virágokat ma is helyezik a megemlékező, imádkozó látogatók. A második világháború utáni ásatások azonban teljesen egyértelművé tették, hogy a sír nem volt itt sohasem. Az oltár alatt sírgödröt nem találtak, viszont előkerült három ismeretlen, lelet nélküli férficsontváz, akiknek beazonosításával ma is adós a történettudomány. Egyébként ha a szentté avatási jegyzőkönyveket figyelembe vesszük, teljen egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a sír a főtemplomban volt mindig is, a Nagyboldogasszony-oltár előtt. Egy fogadalmat tett és felépült Benedek nevezetű boglár, gyógyulásakor többször körbejárta a sírt, így az is egyértelmű, hogy közvetlenül a fal mellett sem lehetett. Mára a régészetnek sikerült nagyjából beazonosítani a sírhely hol létét, amelyik rendkívül nehéz feladat volt, hiszen a későbbi századok alatt többször történt átalakítás, többek között szentélybővítés a templomban. Nagyon megnehezítette a beazonosítási kísérletet, a korai „régészek” tevékenysége, akik az 1938-as nagy árvíz után nyilván a „domonkosok elásott kincse” vagy egyéb értékes leletek után kutattak a templom romjai között . Ezek az első „feltárók” József nádor kertészei voltak, hiszen a sziget a nádor tulajdonában volt. Ekkor került elő az a korona is, amelyről a későbbiekben még lesz szó. Sajnos az ekkor talált leletek kissé összekeverődtek, így nagyon nehéz beazonosítani, a pontos lelőhelyeket.
A „görög lovag” sírja
Csakhogy érzékeltessük a feladat nagyságát, amivel a későbbi régészek és kutatók szembekerültek, meg kell említeni a „görög lovag” sírjának példáját. A legkorábbi ásatáson került elő a sír a templom északi falánál. Az ásatások után majdnem tíz évvel kerülnek József magángyűjteményéből a múzeumba a leletek. A leltárkönyv meglehetősen szűkszavú, ám mégis elkülöníti a különböző részekről előkerült leleteket. A későbbi szakirodalomban mégis összekeverednek több sír tárgyai. Egy korai rekonstrukciós képen is egy lapon szerepelnek, de maga a kép készítője sem említi, hogy ugyanarról a részről kerültek elő. Az 1850-es évek végén előfordult, hogy mégis összetartozó tárgyakként voltak említve, amivel később akaratlanul is zavart okoztak a kutatásban. Arról nem is beszélve, hogy a „görög lovag” sem feltétlenül görög, hiszen három érme alapján azonosították be a sírját, amelyikből az egyik egy keleti típusú, balkáni pénz a másik kettő viszont bázeli és francia érmek!
Ebből is látszódik, hogy a kezdeti áskálódás, leletkezelés milyen súlyos, jóvátehetetlen károkat okozott a lelőhelyen.
V.István király sírja
A Képes krónika megemlíti, hogy Margit testvérét, V. István magyar királyt is a templomban helyezték örök nyugalomra. Az 1950-60-as években végzett feltárásoknak már feladata volt a sírhely pontos beazonosítása. Támpontot adhatott , hogy szintén 1838-ban találtak egy ékkövekkel díszített koronát, kalcedon kővel ékesített aranygyűrűt és arany-ezüst csipkemaradványt. Sajnos nem lehetett pontosan tudni, hogy pontosan melyik sírból kerültek elő (az előbb már említett kertészek jóvoltából), így az ásató régészeknek minden tudásukat be kellett vetni, ha a lelőhelyet be akarták azonosítani. Végül is több irányból elindulva megtalálták a legvalószínűbbet. Itt Toszt főkertész visszaemlékezései mellett nagy segítséget nyújtott egy levéltári adat. Jankovich Miklós levele József nádorhoz. Ő Néhány hónappal a feltárás után járt a helyszínen. Leírta, hogy vörösmárvány sírkőtöredék is előkerült (eddig a kutatók erről nem tudtak). Ezen „Hic sepultus” felirattöredék volt olvasható. Jankovich az említett tárgyakat István sírleleteiként azonosította be. Érdekesség, hogy ő nem kalcedon, hanem zafírköves gyűrűt említ. Mivel Jankovits drágakőszakértő is volt, lehetséges, hogy a leltár felvételekor történt a tévedés. Az ásató régész szerint lehetséges, hogy a feltételezett királyi gyűrű helyett egy másik sírból előkerült gyűrű került be a múzeumba… Ma már sajnos sem a gyűrű, sem a sírkőtöredék nincs meg.
Több szakmai kérdés is felmerült a későbbi kutatás során, amin a régészek a mai napig vitatkoznak. Így ha teljes biztonsággal nem is jelenthetjük ki, de erősen valószínűnek tarthatjuk, hogy Margit és testvére V.István magyar király sírját sikerült beazonosítani.
Tömegsírok a szigetek
A török fenyegetés elől az apácák Margit ereklyéit magukkal vitték a Felvidékre. Feltételezhetőn 1541-ben Buda török megszállásakor már teljesen magára hagyták a kolostort a lakosai. Hogy valaki maradt-e a szigeten? Nos, ez a kérdés is nyitott maradt. Egy későbbi rajz szerint az épületek nagy része ekkor még bizonyosan állt. Török kori épületek, építkezések maradványairól nem találtam semmiféle adatot. Valószínűleg a török megszállók lovakat tartottak a szigeten.
1686-ban azonban a szövetséges seregek hosszú és kemény ostrom után visszavették a várat. Ekkor a sziget is szerepet kapott, hiszen itt a kolostor falai között – amik valamilyen magasságban még nyílván álltak, ha ezt a helyet választották ki – működött egy katonai kórház, ahol az ostrom sebesültjeit látták el. Előkerült a kórházi kápolna, amit a középkori kövekből emelt oltár alapján sikerült beazonosítani. Nyílván a korabeli orvosi technika és módszerek nem álltak olyan fokon, hogy minden szúrt, lőtt vagy égett sérülést megtudjanak gyógyítani, így számos katona veszthette életét itt a falak között. Ami külön érdekesség és ami a budapesti lakosság körében sem ismert, hogy a templom körül 4 katonai tömegsírt hoztak felszínre az ásatások. Valamikor a 18. században szűnhetett meg a kórház, de a pontos dátumot nem sikerült kiderítenem.
A legújabb (1995 és 2004 közötti) ásatások egy nem várt szenzációval is szolgáltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy valakik a XIX. század elejéntudatosan és szervezetten elkezdték a kolostort pusztítani, rombolni. A nagyobb kőmaradványokat (ajtó és ablakkeretek, lépcsők) kiszedték, a magasabb falakat részben ledöntötték, az alacsonyabb falakat pedig tudatosan elkezdték felrobbantani! Nem tudom, hogy ez az eredmény valaha a közvélemény tudomására került-e (akár akkor, akár a 2000–es években az ásatások után)? Azt sem tudom, hogy József nádor a sziget tulajdonosa rendelte-e el a szervezett pusztítást vagy valamiféle „magánakcióról” volt-e itt szó? Nyilván csak úgy a nádor birtokában lévő szigeten robbantgatni nem lehetett. Valamilyen magas rangú ember utasítása illetve jóváhagyása mindenképpen kellett. Milyen célból? Ezt is csak találgatni lehet. Nyilván nem amiatt a pár négyzetméter földdarab miatt, ahova két kerttel többet lehetett volna ültetni…
Azt gondolom, hogy érdemes lenne jobban odafigyelnünk ezekre a történelmi eseményekre és valamilyen módon, ha máshogy nem, egy emléktáblával és egy szoborral emléket lehetne állítani V. István királynak. Bár rövid idő adatott meg neki a magyar trónon – ezalatt két győztes hadjárata is volt (egy Ottokár cseh király, egy pedig a bolgárok ellen) – mégis halálában szervesen hozzátartozik a sziget és Budapest történelméhez. Külön kuriózum lenne, ha valamelyik fővárosi vagy vidéki kőtár mélyéről előkerülne egy „Hic sepultus” feliratú vörösmárvány sírkőtöredék…
