Ötletből hagyomány - Múzeumok majálisa 2014 (Pesti Mese)
Nincs felemelőbb érzés annál, mint amikor az ember találkozik hajdani punk ismerősével, aki most kedvesen kigömbölyödve, csábos felesége oldalán nógatja két gyerekét, hogy menjenek már oda a majd‘ két méteres Tv-macihoz, hadd készítsen róluk egy felvételt. Közben odasúgja, hogy a „jövő előttünk romokban, haver“, de kit érdekel ez most itt, a 19. Múzeumok Majálisán, a Nemzeti Múzeum kertjében.
BARTA ZSOLT - PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport
Bizony, már 19 éve annak, hogy a Nemzeti Múzeum akkori vezetősége, karöltve a múzeulógusokat összefogó Pulszky Társasággal kiötlötte, hogy a világon elsőként össze kellene hozni egy olyan, a hazai múzeális jellegű intézményeket egyszerre meg és bemutató fesztivált, ami nemcsak a szakmának, hanem a nagyközönségnek is érdekes lehet. Nosza, sátrat, asztalt ragadtak, s az esemény útjára indult, mondani sem kell, hatalmas sikert aratva. Mára már nemcsak a múzeumok, hanem a civil szervezetek, hagyományörző társaságok is megjelentek a kert fái alatt, középkori, páncélos vitézek paroláznak a kiskunsági betyárgúnyába bújtatott, hatalmas bajszot viselő férfival, s mindezt mosolyogva figyeli egy I. Világháborús német katona.
Történeti korok kusza kavalkádja ez, dacára annak, hogy az idei fesztivál a „Hosszú XIX. század“ nevet viseli. És mindez igazi főszereplője a gyerekek, akik ott vannak minden asztalnál, ők azok, akik egyiptomi múmiákat vagdosnak ki kartonpapírból, ők állnak fel a gólyalábakra, ők bámulják tátott szájjal a különböző korok gúnyáiban tüsténkedő, sokszor vicces alakokat, ők akarnak tárogatón játszani, mindent ők akarnak, de ez így is van rendjén. Ám ne higgye azt senki, hogy a felnőttek csupán statiszta szerephez jutnak, éppen úgy viháncolnak, tobzódnak a különböző sátrakban folyó foglalkozásokon, mint a kicsik. Vagy talán még náluk is jobban?
