Pesti Srácok

Az autósok dühöngnek, a hardcore bringások anyáznak

Ugye az utóbbi időben igencsak elterjedtek a biciklisek Budapesten és ez magával hozott eddig nem annyira tapasztalt feszültségeket és problémákat a biciklisek kontra autósok témakörében. Időről időre felütik a fejüket az újságokban olyan hírek, hogy az autós vagy a biciklis figyelmetlenségéből fakadóan elgázoltak, netán megvertek egy biciklist, ahogyan nemrégiben fordult elő az is, amikor a busz leszorította a biciklist, akinek eltört néhány bordája és levált a tüdeje, vagy a taxis kergette majd verte meg a bringást. De arról is lehet sajnos kb minden héten olvasni, hogy vidéken biciklist gázoltak, mert nem viselt láthatósági mellényt, de még csak ki sem volt világítva. Na és persze az alkoholos befolyás alatti kerékpározást ne is említsük. Az autósok dühöngnek, a hardcore bringások anyáznak, de a legtöbb bringás még mindig félve ül fel biciklijére Budapesten és legtöbbször azt is csak akkor, ha van rendes bicikli sáv.

GYŐRI MIKLÓS - PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

Azonban van néhány dolog, amit nem szabad elfelejtenünk. Az úgynevezett társadalmi szerződés megköttetett minden forgalomban részt vevő között, tágabb értelemben minden állampolgár vagy ember között, függetlenül attól, hogy milyen járművön közlekedi, netán gyalog. Ez mit jelent a gyakorlatban? Azt pl, hogy ha álldogálok a metrómegállóban a peron szélén, mondjuk a biztonsági vonalon, akkor joggal várom el embertársaimtól, hogy senki nem fog poénból a sínek közé lökni, de nem poénból sem. Ahogy azt is, ha mondjuk, sétálunk egymás felé az utcán, akkor lehet, hogy az utolsó pillanatban, de kikerüljük egymást és nem zúzzuk le a másikat a vállunkkal. Ahogy nem osztok le egy hatalmas sallert sem poénból a szembe jövő idegennek, csak, hogy megmutassam a haveroknak, hogy haha. Ezernyi példát lehetne felhozni, amiket sosem tanultunk iskolában, sosem tanítottak könyvből, de mégis mindenki tudja, hogy a civilizált társadalom alapvető működési feltételei közé tartoznak ezek. Hogy fenntartsuk azt az állapotot, ami megkülönböztet minket az állatvilágtól. Hogy nem kezdünk el mindent félresöpörve megőrülni, hogy kielégítsük (hirtelen jött) késztetéseinket, hogy kielégítsük emocionálisan kevésbé mérsékelt szükségleteinket. Magyarul egy normális ember megtanulja kezelni az érzelmeit és nem azok irányítják tetteit, mondják ki szavait.

PestiSracok facebook image

Persze mindig van mire fogni a megőrülést. Siralmas gazdasági helyzet okozta élethelyzetek sokszor ilyen állandósult pattanásig feszített állapotot idéznek elő. A rettentő hőség sem éppen nyugtató hatású. De mégis. Van néhány dolog, amiket a fejekbe kéne sulykolni, legfőképp az autósok fejébe, mert úgy látom, hogy ezt az oldalát a dolognak, nem nagyon szokták feszegetni a cikkekben, vitákban.

Lehet, hogy van néhány nagyon bátor és pofátlan biciklis, de mégis.

A biciklis nem rendelkezik olyan hang és/vagy fényjelzést kiadó eszközzel, amivel forgalomban egy autós figyelmét egy pillanat alatt fel tudná hívni a veszélyes helyzetre. Magyarul, hiába kell a biciklisnek az autók között mennie, mert nincs bicikliút, vagy nem elég széles és kihalt a járda, egyszerűen nem tud nekik jelezni, ha baj van. Mert az autós mit csinál: ücsörög, és ha baj van, dudál ezerrel, netán fényszórózik, és ha elég lelkes és energikus, akkor kihajol az ablakon és úgy próbál barátságot kötni a másikkal. Ezzel szemben a biciklis mit csinál, ha egy kocsi ráhúzza a kormányt? Csingling bazdmeg itt jövök? Netán gyorsan bekapcsolja a villogót ,hogy helló, helló, vegyél már észre légysziköszi, mert nem szeretném, ha elütnél a 2 tonnás autóddal, buszoddal?

És itt jön a másik csavar, ami nagyon bosszantja az autósokat. Persze, kicsi a bicikli, lehet vele manőverezni, forgalomban sem gond eljutni A-ból B-be, akkor sem, ha dugóban állnak, vagyis ülnek a sofőrök. Viszont egy autó hány kiló is? 1-2 ezer? Szemben mennyi is egy átlagos bicikli? 20 kg és akkor sokat mondok. Tehát mi történhet legrosszabb esetben egy autóval, ha neki megy a hülyegyerek bringás? Megkarcolja az oldalát? Fordítva? Inkább ne képzeljük el.

Valamint ott van az a másik 22-es csapda is, hogy az autósok közé kényszerítik a biciklist, a szabályos közlekedés céljából, csingilingelve, haját lobogtatva a szélben, romantikusan fellibbenő szoknyával, de azt megint elfelejtik, hogy a bringásra a KRESZ ismerete nem annyira kötelező érvényű. Mármint egy autós csak akkor ülhet volán mögé, ha van érvényes jogsija, míg egy biciklisnek akkor is a forgalomban kellene menni, amikor még nem, hogy kocsija, de jogsija sincsen. A biciklisnek is tudnia kell a rá vonatkozó KRESZ és KÖHÉM rendeleteket, de az itt lévő jogi hézag, hogy ezt senki sem ellenőrzi, vizsgához sincs kötve, eredményezi azt, hogy sok bringásnak fogalma nincs a helyes közlekedésről.

Parabicikli

Rengeteg ismerősöm van azon a véleményem, hogy szeret biciklizni, de Budapesten inkább kihagyja az extrém sportnak ezt a formáját. Egyszerűen félnek biciklire ülni a fővárosban. Igen kedves autós olvasóink. Leírom még egyszer. Fél biciklire ülni Budapesten az emberek egy része, mert nem érzik biztonságban az életüket az autósok miatt. Ezt a mondatot olvasd el még néhányszor, ha notórius anyázós vagy a kocsidban. Persze, lehet, hogy igazad van, eléd vágott, bemutatott, sárga térdzoknit viselt kék helyett, de akkor is. Vajmi keveset fog ez segíteni a helyzeténés a tiéden, ha mondjuk összetalálkoztok a forgalomban átlag belvárosi sebesség mellett. Mit jelent ez? Azt hogy sofőrként nem csak saját és utastársaid életéért vagy felelős, hanem annak a biciklisnek az életéért is, aki éppen megelőzött téged a dugóban. Na és?

Tapasztalt bringásként sokszor én is utálok Budapest bizonyos részein nyeregre pattanni. Úgyis mondhatnám, hogy minden napra jut egy olyan eset, amikor centikkel a fejem vagy a bringa mellett húz el az autós min 40-50 km/h sebességgel, vagy bevág elém jobbra a mellékutcába én pedig satufékkel húzom fel a szemöldököm, hogy WTF? Mondom ezt tapasztalt bringásként, de mi van azokkal, akiknek nincs szerencséjük, a pár cm nagyon-nagyon kevés, ha jön egy kátyú vagy hasonló. Vagy a fék nélkül jobbra bevágó autós? Lehet, hogy egy másik bringásnak, aki csak pár éve kezdett el biciklizni nincs olyan jó reflexe, hogy 2 méteren belül megálljon. Akkor mi van?

Kerékpáron biztonságban?

Budapesten biciklizni veszélyes dolog lehet. Nem csak pár bringás gondolja így. Tavaly publikálták az egoMedia által készített kutatás eredményeit, amiben van néhány érdekes adat. Persze mindenki, aki egy kicsit is jobban ért a közvélemény kutatáshoz, tudja, hogy gyakorlatilag bármilyen kérdésre bármilyen többségi választ ki lehet hozni, csak megfelelően kell kérdezni. Mégis, az online kutatásból, amit 21 853 kerékpáros körében végeztek el, kiderült az is, hogy a megkérdezettek csupán 18,89 százaléka (4129 fő) válaszolta azt, hogy teljes biztonságban érzi magát az utakon. Viszont a megkérdezettek 20%-a még a KRESZ által előírt felszereléssel (lámpa, prizma, csengő) sem rendelkezik. Tehát mindkét oldalról vannak hiányosságok, tény. A biciklit el kell látni minden felszereléssel, hogy minimálisra szorítsuk a balesetek számát. Az autósoknak pedig sokkal jobban oda kell figyelniük a bringásokra, és még akkor is előzékeny magatartást kell tanúsítaniuk, ha történetesen nekik van igazuk. Az okot lásd fentebb.

A jogalkotóknak és polgármestereknek pedig innen üzenném, hogy tudom-tudom, kicsi a város, de jó lenne, ha még több bicikliutat alakítanának ki, lehetőleg nem a buszsávban. Nagyon sok olyan széles járda van, ahol ki lehet alakítani, ahogy erre példa is van, csak azokat a kis karókat kéne elfelejteni, mert felesleges pénzkidobás, másrészről meg nagyon tud fájni, ha nekimegy a biciklis. Arra is jó lenne valami megoldást találniuk, hogy ha már forgalomba kényszerítik a biciklist, akkor a biciklis mutasson fel egy papírt, hogy igen, ismeri a KRESZ rá vonatkozó részeit. Valamint ezt a led lámpa és csengő dolgot is újra kéne gondolni, mert ha történetesen fel vannak húzva az autó ablakai, bent szól a zene, akkor mégis, hogyan fogja meghallani, hogy heló, csingiling, itt jövök? Egy gyalogosnál működik, de egy autósnál nappal nem nagyon.

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.