A séta reneszánsza - bécsi konferencia a gyalogos-közlekedés propagálására

Mára hihetetlennek tűnik, de modern korunkban a városi biciklizést újra föl kellett fedezni, újra kellett érte küzdeni, újra divatba kellett hozni. Ma természetesnek vesszük a bicikliző ember látványát, a póznához kikötve várakozó bringákat. Ami azonban még mindig várat magára, az egy még természetesebb közlekedési eszköznek, a gyaloglásnak az újrafelfedezése. A bécsi példán keresztül a lábbuszozás reneszánszával foglalkozunk…

SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL – Nullahategy

Még a sétálgatásnak is megvan a maga kultúrája, ahogyan a köztereken való időtöltésnek is, és a változáshoz nemcsak a környezeten, de az emberi minőségen is alakítani kell. Pest gyalogos kultúrája – valljuk be – katasztrofális. Tömeg, lökdösődés, sietség, nulla szemkontaktus, küzdelem a túlélésért. A mellékutcában ráadásul a parkoló autóktól sem lehet elférni, és a kutyanyomokat is sűrűn kerülgetni kell. Ezt a rossz beidegződéseket valószínűleg nem is valami belső közösségi érzés fogja megváltoztatni, hanem külső segítség. Jobban mondva azoknak a külföldről érkezőknek a szemléletmódja, akik sétálgatva fedezik fel a várost, amin mi jobbára egylevegővel keresztülszáguldunk. Véget ért a vezetett utazások kora. Mindenki magától szeretne rábukkanni azokra az épületekre, épületrészletekre, városhangulatokra, amiket nem mutatnak be a típusfotók. Ez a trend lassan felhívja a figyelmet a gyalogos turistáskodásra, és ehhez idővel kiépül a szükséges infrastruktúra is. Az itthoniak pedig idővel maguktól lelassulnak erre a szintre.

Korábbi posztunkban már foglalkoztunk Kádár Bálint tanulmányával, amely Bécs-Budapest-Prága összehasonlításban azt vizsgálta, hogyan lehet gyalogosan a város különböző gócpontjai között átjárni. Ebben a tekintetben Bécs élen jár, hiszen tudatosan alakított ki olyan útvonalakat, amelyek mentén kisebb látnivalók közbeiktatásával átjárhatóak ezek a kulturális központok, így adva meg a turistáknak a totális sétálgatós városélményt. Bécs városa azonban tudatosan törekszik a városlakók kilóméterhiányát is kielégíteni, és etekintetben van mit eltanulnunk a szomszédoktól. Ilyen kezdeményezés például a Walk to School Wednesdays, azaz a "Szerdánként Menj Gyalog Suliba" program, ami a visszajelzések alapján nagyszerű közösségi élmény.

Bécs városvezetése azonban elkötelezte magát, hogy teljes koncepciót dolgozzon ki a városi gyalogos közlekedés fejlesztésére. E szándékhoz kapcsolódik, hogy 2015 októberében itt rendezik meg a walk21 sorban következő konferenciáját, amelynek mottója a sokatmondó "Walk Ahead". A rendezvény tematikájának középpontjában az emberléptékű város koncepciója áll, amely a közlekedésben kevésbé a dinamizmust, mint inkább a biztonságot és az egészséget részesíti előnyben. A rendezvényre készülő város négy területen szeretné fejleszteni gyalogos-közlekedését, és a konferenciától ezekhez vár a külföldi résztvevőktől példákat és tanácsokat:

1.

Bécs jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy közösségi tereit a gyalogosok igényeihez igazíthassa. A cél azonban egy befogadó(bb) város jellegének megfogalmazása és hangsúlyozása. Egy érthetőbb városé, amelynek fontos, hogy lakói elérhetőek és megismerhetőek legyenek, és hogy a gyalogos közlekedés közösségi élmény legyen.

2.

Ha a gyalogosok az autósoktól visszahódíthatnak és használatba vehetnek utcákat vagy köztereket, az kihatással lehet a város általános egészségi színvonalára is. Gyalogos-zónák kialakításával és a sebességcsökkentéssel olyan jótékony folyamatok indulhatnak el, amelyek konkrétan, pénzben is kifejezhető módon csökkentik az egészségügyi ráfordításokat. A gyalogosközlekedés ösztönzésébe befektetett pénz tehát kifizetődik, és még a város is élhetőbb, tisztább és csöndesebb lesz általa.

3-4.

Fontos fölismerés, hogy tulajdonképpen minden közlekedés-típusnak része a gyalogos közlekedés is, hiszen legalább utazásunk elejét és végét gyalog tesszük meg, az átszállásokról, rövidítésekről nem is beszélve. A város olyan kampányötleteket vár, amelyek az összehangolt, dinamikus gyalogos közlekedést propagálják ill. segítik elő. Itt nyilvánvalóan az időmegtakarítás mellett szerepet kaphat olyan útvonaltervezés is, amelyik közbeiktat egy parkot, vagy sétányt, ahol egyszerűen csak jó keresztülmenni, kikapcsol a mindennapok forgatagából.

A konferenciára megfogalmazott kérdéseken is jól látszik, hogy a tudatos közlekedés tekintetében egészen új megközelítések fogalmazódtak meg. Ezek már figyelembe veszik például a közlekedés élvezeti értékét is, ami nem merül ki abban, hogy a buszon nem poros a kapaszkodó, vagy tiszták az ülések, vagy egyáltalán jutott szabad hely, és nem kell egymásnak a hónaljunkat mutogatnunk. Kíváncsian várjuk Bécs és a konferencia eredményeit, és addig is el lehet gondolkodni, vajon idehaza hogyan lehetne ilyenné átformálni a közlekedést, történt e valami ezirányban Budapesten.