Zseniális függő ösvényt terveztek lengyel építészek...
Hát, ha nem is létra a mennybe, legalábbis egy kerengő ég és föld között. Valami ilyesmivel próbálkoztak a lengyel Zalewski Architecture építészei, amikor egy felső emeleti irodából kinyúló zseniális függő-járdát álmodtak. A szabály persze itt is érvényes, ha át akarsz jutni, NE NÉZZ LE!
SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL - Nullahategy
A Belváros bérházainak udvarán csak az ecetfa képes az életbenmaradásra, ezt már az LGT is megénekelte a Miénk itt a tér c. klasszikusában. Az ember napközben egy szűkebb utcában sétálva reménykedve tekint föl az égre egy kis fényért, vagy egy lélegzetvételnyi térért. Megvan ennek a miliőnek is a sajátos hangulata, de ez inkább éjjel működik, amikor a romkocsmákból és kedvenc krimókból kiszűrődő fények asszisztálnak az éjszakai mozgolódáshoz, felfedezéshez.
A lengyel tervezőiroda is azt a komorságot próbálta kiküszöbölni, ami a belső udvarok sajátja. Az Égigérő fű c. filmben a szép zöld gyepet emlegető bácsika a folytatásban nyilvánvalóan szomorú véget ért, amikor látta, hogy kirohad a gyep körülötte. A megoldás ebben az esetben is az lett volna, ha a gyepet a napfényhez emelik, ahogyan ez a lengyel példa esetén történt. A tervezők arra is figyeltek, hogy a vasszerkezet alja ahelyett, hogy tovább árnyékol, inkább segítsen a fény szétterítésében.
Az sem véletlen, hogy az iroda arról panaszkodott, mennyire alul motiváltak az engedélyező szervek egy ilyen projekt esetében, de legalább Lengyelországban már ilyen is van. Bár nálunk a közösségi kertek a legalapvetőbb természetigényeinket kielégítik, ha egy lelkes vállalkozók szemet vet a területre, annak onnantól vége. A függőjárda sikere mindenesetre azt mutatja, hogy a városi népek is kedvelik a szellemes, innovatív ötleteket. Ilyen világban, ilyen megoldások között szeretnének élni. Akkor vajon hol siklik el, ki és miért akadályozza a hasonló kezdeményezéseket? Az LGT nóta is arra hajaz, hogy felnőni, élni bárhol tudunk. De nem csak túlélni szeretnénk, hiszen miénk itt a tér...
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel, A ház is a miénk, mert mi viseljük el, Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több, Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.
A mély udvarokban csak ecetfa nő, A lépcsőn melyen járunk, elkopott a kő, Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel, Ismerős a fütty, és egymásnak felel.
Forrás és képek: http://slaskietrendy.pl/walk-on-balkony-na-gliwickim-podworku/
