Kilencvenizmus - Vissza a kilencvenes évekbe! KÖNYVKRITIKA

‎ 061.hu 2015. február 20. 11:54

"A mi generációnkkal nem történt semmi. Készen kaptuk a szabadságot, a békét, a végtelen mennyiségű fogyasztói és politikai döntés lehetőségét, az 1990-es éveket. Nem mi határoztuk meg, az határozott meg minket. Nézőpont kérdése, hogy Magyarország a legjobb, vagy a legveszélyesebb pillanatban csatlakozott-e a szabad világhoz. Hogy a 80-as évek elején született, a 90-es években felnövő generáció rendkívül szerencsés, vagy inkább különösen kiszolgáltatott volt-e. Egy biztos: hihetetlenül jól éreztük magunkat. Nem tudunk és nem akarunk túllépni rajta." A Nullahategy könyvrecenziója.

KOVÁCS NAGY ÁDÁM - NULLAHATEGY A nyolcvanas években születtem, apám szerint az utolsó pillanatig semmi nyoma nem volt annak, hogy valaha jobb lesz. Az iskolába már úgy mentem, hogy csak tanulj fiam, akkor lesz belőled valami.

Üveges szemekkel bámultam Antall József arcát a Kacsamesék helyett

azon a bizonyos vasárnap délutánon.

A gimnáziumban walkmannel, később kölcsöndiscmannel ültem a matekórán, aranyos kazikat másoltam a csajoknak, egy Kispál koncerten smároltam először, és ma épp a második diplomámért teperek a full kiábrándultság kellős közepén.

Rólam is szól a Jaffa Kiadó által piacra dobott Kilencvenizmus című könyv. Békés Márton, Böszörményi Nagy Gergely, Dobos Csaba, Kollár Dániel és Sápi Zsófi beszélget kb. 180 oldalon keresztül Dr. Szentmihályi Károly pszichológussal, a BRAVO Magazin egykori rovatvezetőjével.

Igen, a Szex, szerelem, gyengédségről van szó, ami minimum akkora eufóriát okozott az osztálykirándulásokon, mintha idősebb testvéreinkkel végigekiztük volna Siófokot. Amire már esélyünk sincs, mióta

a klasszikus kábókat kiszorították a dizájnerdrogok, bátyáink és nővéreink pedig valamelyik multinál bányásszák a bitcoint.

10409263_731591666932217_8461253920569610928_n

A Kilencvenizmus (alcíme: Vissza a 90es évekbe!) egy tök jó könyv. A hülye dizájn, a kortársak szövegelése, a beszúrt illusztrációk, szubjektív várostérképek csak azt nem repítik vissza azonnal az Aranykorba

, aki a tó mélyén lakott, és a szülei zsákba varrva tartották. Jó negyed óráig röhögtem a győri Bridgeről szóló néhány mondaton, bazmeg én is itt rúgtam be életemben először, majdnem ki is vágtak miatta a suliból.

Könnyű félreérteni a könyvet, és a múltak aranyszínű iszapja feletti siránkozást látni benne.

Pszichológiailag belefér, hogy visszavágyjunk a gyermekkor szigetszerű, botokkal kardozós, béemikszezős idilljébe. Amúgy meg a beszélgetés résztvevői végig tisztában vannak vele, hogy ami egyszer volt, újra nem jön el. Megszámlálhatatlanul sok kulturális utalással bombázzák az agyunkat, ami biztosan kisül az egydélutános kötet elolvasása közben.

Reklámszlogenek, dalszövegek, filmes utalások villognak emlékezetünk lumineszcens ernyőjén. Ezekről beszélgetnek a szerzők, hol nevetgélve, hogy mélyen filozofálva, de végül bevezetve minket generációnk felszabadult, színes és ma már tudjuk, hová vezető gyerekkorába.

A Kilencvenizmus frankó könyv, ne menjünk el mellette szó nélkül!

Ugyan semmi nem lesz jobb tőle, de talán sikerül értelmetlen élettörténetünkbe integrálni a gyermekkor hol vidám, hol agyzsibbasztó traumáját.