A kubai Odüsszeusz Budapestre érkezett

Évtizedek távlatából nézve kinek jobb: annak, aki elmegy, vagy annak, aki ott marad egy diktatúrában? Ki ítélkezhet, és ki ítéltethet? Félelemből hozott döntéseinket, vagy soha meg nem hozott döntéseinket mennyire igazolja az idő? Ezeket a kérdéseket feszegeti Laurent Cantet, francia rendező filmje.

ZALKA SZILVIA - Nullahategy

Amit, mellesleg, fogalmam sincs, hogy hogyan, de egészében Kubában forgattak, és egyetlen, a forgatás rendszer-kompatibilis mivoltát figyelgető elvtárs sem lóg be a képbe. „A félelem, az egy kibaszott dolog”, mondja a film közepe táján öt barát közül az egyik. Azért jönnek össze egy kellően lepukkant havannai tetőteraszon, hogy megünnepeljék 16 éve emigrált barátjuk látogatását. A film eredeti címe egyébként Visszatérés Ithakába. Már itt gyanút foghatunk, és hát amúgy is, a Gyertyák csonkig égnek is beficcen, lesz itt még asztalborítás, sorstragédia, titok felfedése, akármi. És lesz is.

Kiderül, hogy igazából senkinek sem kerekedett úgy a sorsa, ahogy azt szerette volna: az íróból üzletember lett, a festőből alkoholista, a mérnökből autószerelő, az orvosnőből keserű anya, és még az egyetlen kiugró sem boldog, mert vissza akar térni, végleg. Na, itt borulnak az elmék, és végre felszínre kerülnek a régi, félelemmel átszőtt helyzetek.

Fiatalkori álmaikat kérik számon egymáson az ötven felett járó szereplők, akik igazából saját maguknak tesznek ezzel szemrehányást. Az egyetlen ember, aki még nem őrült bele az egészbe, épp az a fekete mérnök, aki a nyígó barátok közül talán a legrosszabb anyagi körülmények között él. Az ő személye hordozza a hitet, ezért nem vágunk eret a film 51. percénél.

Hozzáteszem, a tenger ennyire még nem volt mellőzött szereplője talán egyetlen kubai filmnek sem. A Havannai éjszaka konkrétan egy óbudai panel nappalijában is játszódhatna – Borsos Miklós rézkarccal a Gabi heverő fölött -, akkor is hiteles lenne.

A diktatúra hibáztatása, a fiatalság-tehetség elvesztegetése - minden illeszkedő mondat - elhangzik, mégis, valahogy hullámzó a ritmus: hol le se tudja venni az ember a szemét a vászonról, hol elkalandozik. A hazatelepülni vágyó főszereplő végül benyögi a csattanót, de a sokat megélt kubaiaknak csak mérsékelten szakad le az arca - így megy ez.

Aztán jön a havannai hajnal, és minden halad tovább: mállanak a falak, teregetnek az asszonyok, dudálnak az ötvenes években otthagyott kocsik. Az öregeknek, ott a tetőn, megadatik a katarzis, nekünk meg a kérdés, hogy vajon kivel, hol és hány év múlva kezdünk bele mi is az ilyesfajta beszélgetésekbe.

Havannai éjszaka

francia-spanyol filmdráma

95 perc

Rendezte: Laurent Cantet

Szereplők: Pedro Julio Díaz Ferran, Andrea Doimeadios, Fernando Hechevarria