Star Wars VII., avagy az ébredő erő és az ébredő magyar szinkron
Elkészült a Star Wars Az ébredő Erő című előzetesének magyar nyelvű szinkronja. Mielőtt megnézzük, elmélkedünk egy kicsit a Star Wars univerzumról!
KOLLÁRIK PÉTER - nullahategy
George Lucas főművének, a Csillagok háborúja világának köszönhetően többször a feje tetejére állította a mi világunkat is. Önmagában páratlan teljesítmény, hogy ezzel az innen-onnan összeollózott mitológiával a rajongói lelkesedésnek merőben új értelmet adott, és számos ifjú, feltörekvés előtt álló csillagjelöltet taszított idült alkoholizmusba, ám az eredeti trilógia a csúcsa csupán a jéghegynek.
Ennél is elképesztőbb teljesítménye az volt, amikor az óriási, mindaddig stabil és többé-kevésbé összetartónak mondható rajongótábort először elbizonytalanította azzal, hogy Solo vagy Greedo lőtt-e először, majd ezt a rajongótábort az előzménytrilógiát használva egy határozott vágással kettészakította és egymással szembe állította, hiszen a kérdés, hogy méltók-e az új részek a sokak gyermek- és! felnőttkorát is meghatározó mesevilághoz, az legalább olyan parázs és soha el nem dönthető vitákra adott okot, mint az, hogy a vastagabb vagy a vékonyabb végén kell-e feltörni a tojást. Megtudtuk, hogy az ikonikus főgonosz, akinek a légzésétől is már felállt az ember hátán a szőr, tenyérbe mászó, taknyos kölök és hisztis, kezelhetetlen suhanc volt fiatal korában, hogy a messzi-messzi galaxis rettegett űrnácijai egy kisstílű pénzbehajtó genetikailag teljesen azonos leszármazottai egytől egyig, és mindenki, aki kiskorában éjjelente pizsamában próbálta az Erő segítségével a kezébe röptetni a vizespoharat (hagyja abba a cikk olvasását, aki soha nem próbálkozott ilyennel), örökre elveszítette a reményt, amikor megtudta, hogy midikloriánok nélkül erre soha semmi esélye nem lesz.
Ám neki ez sem volt elég: miután a rendezőknek ez a dr. Frankensteinje megalkotta majd sokak szerint meggyalázta saját teremtményét, egy harmadik lépéssel végleg hátat is fordított neki: több mint négymilliárd amerikai dollárért megvált filmes birodalmától, és rajongóinak-ellenrajongóinak egyforma felhördülésére a jogok a Disney kezébe kerültek. Ijesztő is, ha azt nézzük, hogy a Disney névről a legtöbbeknek a mikiegér és az indokolatlanul dalra fakadó rajzfigurák ugranak be elsőnek.
Mégis lett mit újra VÁRNI; a várakozás izgalmát az azóta eltelt évtizedekben sem sikerült kiölni a rajongókból. A rendezés lehetőségét J.J. Abrams kapta meg. Innentől lehet újra reménykedni a régi érzések feltámadásában, hiszen J.J-ben amellett, hogy megvan a frissesség, megvan ugyanakkor az a kellő tisztelet is, ami nélkül egy bejáratott sikersorozathoz nem érdemes nyúlni. Ha a nosztalgiafaktort is meg szeretné lovagolni, azt is tudnia kell, mikor és milyen arányban kell kikacsingatni, visszautalgatni, hogy a rajongó kellőképpen elérzékenyüljön, és ne érezze ezt erőlködésnek. J.J. a Star Trekkel bebizonyította, hogy képes életet lehelni egy haldoklónak hitt franchise-ba is. Magabiztos rendezése, színészeinek jó érzékkel történő összeválogatása, izgalmas ötletei és alapos ismeretei talán eloszlathatják a kételyeket is. Mert Csillagok háborúja (vagy magyarul Star Wars) annak a generációnak a kezében van végre, akik a rajongói voltak, akik ezeken a filmeken nőttek fel.
Az Anaheimben a Star Wars Celebrationön vetített második előzetes, hiába fájdalmasan rövid, és többszöri újranézés után egyre és egyre rövidebbnek tűnik, mégis tele van ujjongásra késztető elemekkel. Az első előzetes láttán még el lehetett bizonytalanodni, a mostani viszont lángra lobbantja a szívünkben eddig csak pislákoló szikrát. Ezt már az első másodpercekben sikerül elérnie, és a végére nem marad elkámpicsorodva a képünk a gurulós asztromech droid és a balesetveszélyes keresztfénykard miatt sem.
Epikus látvány a sivatagban lezuhant csillagromboló roncsa. (A bolygó egy Jakku nevezetű hely, nem ám összekeverendő a Tatuinnal!) Semmit nem ér a Csillagok háborúja csillagrombolók nélkül! Megdobban a szív Vader összeolvadt sisakjának látványára, és Luke Skywalkernek A Jedi visszatérből megismert szavai is borzongásra késztetnek, még akkor is, ha fogalmunk sincs, ezeket a szavakat most éppen kinek szánja. De ott a műkéz, ott van Artu Detu, tehát biztos, hogy ő az!
Jólesik látni az abramsi pörgésű akciójeleneteket is, X-szárnyúakkal, újraszerveződött (vagy újraszerveződni készülő) Birodalommal, és ami a lényeg: ROHAMOSZTAGOSOKKAL! Az eddigieknél tökösebbnek és dögösebbnek tűnő rohamosztagosokkal! Hogy a néger miért vág olyan elkeseredett képet az előzetesben, az rengeteg spekulációra és érdekfeszítő beszélgetésre ad alkalmat karácsonyig. Működőképes csillagrombolók és TIE-vadászgépek is megjelennek! Mi kell még ide!
Az elmaradhatatlan röhejfaktor. Sajnos ezt nem lehet ezeknél a filmeknél kikerülni. Számos komikus jelenetet enged sejtetni a BB8-as droid megjelenése. Talán nem baj, ha kicsit visszafogottabb lesz, mint Jar Jar Binks. Tudni kell azonban, hogy annak idején egy ilyen „labdadroid” lett volna maga Artu Detu is, Ralph McQuarrie először ilyennek álmodta meg a forgatókönyv alapján, csakhogy ezt akkor nem tudták kivitelezni, s most Abrams kapta meg a lehetőséget, hogy feltámassza ezt a koncepciót. A tegnapi anaheimi találkozó egyik beszélgetős blokkjában az is kiderült, hogy ez a kis robot a valóságban is működőképes – nem mellesleg Abrams már a kezdet kezdetén leszögezte, hogy amit lehet, azt a valóságban is meg akar építtetni, hogy minél valóságosabbak legyenek a díszletek, a kellékek és a szereplők.
Azt, hogy lesz benne Millenium Falcon, eddig is tudni engedték a készítők. Az, hogy Harrison Ford is szerepelni fog a filmben, eddig sem volt titok. Mégis amikor a végén Csubakkával megjelenik, az semmihez sem fogható érzés! Az öreg Solo! Ez talán a hab az előzetestortán. (A kutyámájmot is ugyanúgy Peter Mayhew játssza, ugyanis ezen az estén ő is megjelent a Star Wars Celebration színpadán). Legalább annyira szívmelengető ez a pillanat, mint amikor a trekkerek pillantották meg az öreg Spockot (Leonard Nimoy) Abrams Star Trekjében. Nincs mit tenni, várni kell a karácsonyt, talán jobban, mint egy kisgyerek, de abban teljesen biztos vagyok, hogy az előzetes zárómondata („Itthon vagyunk, Csubi!”) a hétvége legtöbbször elhangzó mondata lesz a SW-nerdök körében. És ha ez az „itthon” a Mos Eisley-i űrkocsmára vonatkozik (mi másra vonatkozhatna, az egyik koréliai, a másik meg a Kashyyykon született), akkor köszönöm szépen, de nekem karácsonyig nincs is több kérdésem!
