Vannak jellemzően "cirkós" mozifilmek is

Székeladás- földindulás címmel akciót hirdetett a Cirkó-Gejzír művészmozi, melynek keretében magánszemélyek 50.000 Ft-ért, míg cégek 100.000 Ft-ért vásárolhatnak moziszéket, ezzel támogatva art mozi kultúrát, illetve magát a Církó-Gejzír filmszínházat. Az adományokból befolyt összeget a Cirko – Másképp Alapítvány működésére fordítják: a mindennapi működtetés költségeit éppúgy finanszírozzák belőle. Deák Zsuzsanna kommunikációs munkatárssal beszélgettünk.

P.Z. - Nullahategy

Mire fordítjátok a székfoglalóból befolyó pénzt? Elégedettek vagytok az eddigi eredménnyel? Nagyon örülünk, hogy a kampány indulása után pár nappal máris többen jelezték a cirkós közönségből, hogy széket szeretnének foglalni. Elégedettek vagyunk az eddigi eredménnyel, és reméljük, a jövőben még többen válnak széktulajdonossá a Cirkóban. Az adományokból befolyt összeget a Cirko – Másképp Alapítvány működésére fordítjuk: a mindennapi működtetés költségeit éppúgy finanszírozzuk belőle, mint a különleges eseményeket – rendkívüli vetítések, kiállítások, könyvbemutatók – amelyeket a moziban szervezünk. Nemrég például Xantus János utolsó művét, a ritkán látható, Kiki a csoportban című dokumentumfilmet vetítettük le egyszeri, különleges vetítés során, ingyen – a vetítés és az utána lévő beszélgetés teltházas volt.

Anno az EMMI digitalizációs pályázatán indultatok, sikerült átállni korszerű vetítési technikákra? A digitalizációs pályázaton nem a Cirko-Gejzír mozi indult, hanem a pécsi Apolló mozi, amellyel korábban mi is kapcsolatban álltunk. A pályázati feltételek értelmében a Cirko nem indulhatott ezen a pályázaton, mert nem önkormányzati fenntartású mozi. Ennek ellenére sikerült civil támogatóink segítségével átállnunk a korszerű vetítési technikákra, a moziban e jelenleg legkorszerűbb formátumban, digitális kópiáról, azaz DCP-ről vetítjük a filmeket.

Mondhatni, hogy jól felismerhető, egy art film junkie, ahogy régen a „pulóveres esztéta, mint olyan…” Valóban vannak olyan művészfilmrajongók, akiket tényleg messziről ki lehet szúrni. De nem minden művészfilmrajongó álmodozó bölcsész: törzsközönségünk tagjai nagyon sokfélék. Üzletemberek, egyetemisták (nem csak bölcsészek!), kismamák, nyugdíjasok egyaránt megfordulnak nálunk – ez is nagyon jó a Cirkóban, hogy sok mindenkit összehoz.

Meddig terjed a küldetéstudat? Ha egy film nagyon nem megy, de értékes, mikor veszitek le a repertoárról? Ha hiszünk egy filmben, és tudjuk, hogy fontos érték, akkor sem vesszük le hamar a műsorról, ha nincs sok nézője. Szerencsére két kistermünk is van a moziban: valamelyikben mindig van hely azoknak a filmeknek, amelyeket fontosnak tartunk. Lehet, hogy nem minden nap vetítjük, de hónapokig műsoron tartjuk őket. Így azok is meg tudják nézni, akikhez az első pár héten nem jutott el a film híre, vagy nem volt idejük pont akkor eljönni a moziba. A tapasztalat az, hogy a közönség örül ennek: sok olyan filmünk van, amelynek újra felível a nézettsége egy idő után.

Van verseny a Cirkó és esetleg néhány nagy forgalmazó között, abban az artfilmes „zónában”, amelyben számos egyébként sikerfilmet is ki lehet mazsolázni? Rengeteg artfilm van, és vannak jellemzően “cirkós” filmek közöttük. A Cirkóban alapítása óta az emberi jogokat, illetve társadalmi kérdéseket középpontba állító filmeké a fő fókusz. Ezért nem mondanám, hogy különösebb verseny lenne. Nem igazán kell versengeni, ki hozhatja be a jó filmeket Magyarországra: rengeteg a jó film, és mi örülünk, hogy a kollégáink bemutatják azokat, amiket mi nem tudunk, és viszont – így biztosítva, hogy mindig kiegyensúlyozott és széles kínálat jusson el a magyar közönséghez.

Mi a különbség a Cirko és mondjuk a Budapest Film műsorpolitikája között? Ahogy az előbb is említettem, a Cirkóban fontosnak tartjuk, hogy emberi jogi kérdésekről szóló, a kisebbségek ügyeit tárgyaló, fontos társadalmi kérdéseket feszegető filmeket mutassunk be. Ezeken kívül láthatóak nálunk másfajta filmek is, néha romantikus vígjátékokat, történelmi drámákat is bemutatunk, de nagyon fontos számunkra, hogy ezek is független, a mainstreamtől, a kommersztől eltérő alkotások legyenek.

Milyen speciális marketing eszközökkel leehet népszerűsíteni egy küldetéstudatos művész mozit? Több különböző platformon igyekszünk népszerűsíteni a mozit. Együttműködéseink során kulturális szervezetekkel, illetve médiumokkal rendezünk közös vetítéseket. Ezek mindig nagyon népszerűek, általában teltházasak. Nyereményjátékokat is szervezünk: volt már nézőnk, aki Szicíliába repült a Cirkóban nyert repülőjegyével a Salvo című, szicíliai filmünk megtekintése után, mások síutat vagy bécsi múzeumátogatást nyertek. Mindig az adott filmhez kapcsolódó nyereményt találunk ki, síelni például a síparadicsomban játszódó, svéd Lavina film egyik nézője mehetett, a Bécsben kiállított Vadászok a hóban című Brueghel-képet pedig az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című, szintén svéd filmünket beharangozó cikk olvasója tekinthette meg: ez a festmény ihlette Roy Andersson filmjét. A hatalmas sikert arató VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan pedig kisbusszal turnézott városszerte: házhoz lehetett rendelni a filmet, vörös szőnyeg vezetett a buszhoz… Ezt nagyon szerették a nézőink.

Mit tapasztaltok, a hardcore művészfilmes közönségre is jellemző a letöltés, a torrent oldalakon való kutakodás, vagy ez a közeg „tisztelettudóbb”? Erről nincsenek pontos adataink. Mi azt látjuk, hogy továbbra is nagy a cirkós törzsközönség, és sok a fiatal is a moziban. Gondolom, ők is pontosan tudják, hogy egész más élmény mozivásznon megnézni egy filmet, mint egy kis képernyőn, és hogy valószínűleg sokkal jobb a hangulata egy mozis estének – legyen az első randi, csajos este, vagy sokéves házasság utáni, gyerek nélküli kimenő –, mint a kanapén elomolva, ölben tartott laptoppal bealudni a film felénél.