Maga méri - Varázsfagyi, avagy új stúdiólemezt jelentetett meg a Blur
Kelet-ázsiai hatások közepette született meg a Blur új stúdiólemeze, amely 12 évvel a legutóbbi után jelent meg a napokban. The Magic Whip című anyag méltó a kilencvenes évek britpop korszakának egyik legfontosabb zenekarához.
MTI
A Parlophone kiadó által gondozott lemezen nincs angol nyelvű információ, mindössze neonfényben csillogó hagyományos kínai írással a zenekar neve és az album címe egy tölcséres fagylalt társaságában. "
A Magic Whip sokféleképpen értelmezhető. Az Egyesült Királyságban elsősorban fagylaltként, Kínában tűzijátékként, de van egy politikai értelmezése is. A srácok azt akarták, hogy olyan legyen a borító, ami összefüggésbe hozható a lemez születésének körülményeivel
" - mondta korábban Tony Hung, aki a kiadvány dizájnját tervezte. Az 1989-ben alakult Blur (Damon Albarn - ének, gitár, billentyűs hangszerek; Graham Coxon - gitár; Alex James - basszusgitár; Dave Rowntree - dob) története első másfél évtizedében sikert sikerre halmozott: hét stúdióalbumot készített (az első 1991-ben a Leisure volt), több tízmillió lemezt adott el, az Oasisszel együtt a britpop színtér uralkodója volt és olyan slágereket írt, mint a
Parklife
vagy a
Girls & Boys
. A 2003-as Think Tank című lemezre a csapaton belüli ellentétek kiéleződtek, Coxon kilépett, az együttes - akkor meghatározatlan időre - felfüggesztette működését. A Blur 2009-ben tért vissza, azóta rendszeresen koncertezik (2013-ban a Sziget fesztiválon is játszott), de a 2012-ben kiadott két új számtól eltekintve az idei évig nem készített friss anyagot. A
The Magic Whip
története 2013-ig nyúlik vissza: a Blurt meghívták egy japán rockfesztiválra, amelyet azután fújtak le, hogy a zenekar már Hongkongban volt és ott is rekedt öt napra. A nyakukba szakadt időt kihasználva Albarnék bevonultak egy pici stúdióba és rögzítettek néhány friss ötletet. A dolgok a hazatérést követően kissé megrekedtek, Albarn elvesztette érdeklődését, de aztán egy újabb hongkongi utazás alatt befejezte a szövegeket, amelyeket a kelet-ázsiai városban lezajlott politikai zavargások, valamint Albarn egy 2013-as szürreális utazása Észak-Koreában egyaránt inspiráltak. (Utóbbi leginkább a Pyongyang című számban érhető tetten.)Ami a zenét illeti, nemcsak a Blur korábbi frissességét és a pszichedéliát sikerült átmenteni napjainkra, de megmaradt az Albarn projektjeiben (Gorillaz; The Good, the Bad & the Queen; tavaly megjelent Everyday Robots című szólólemeze), valamint a Coxon által készített szólólemezeken tetten érhető kísérletező kedv is. Természetesen jelen van az albumon az Albarn kedvencének számító fekete afrikai zene, a modern elektronika, valamint a rockosabb dolgok. A producer az Albarn-Coxon páros mellett a Blur korábban jól bevált segítője, Stephen Street volt.
