Titkok a Szervita téren, avagy a mitől kopott meg a Mária szobor talapzata?
Május van, sétáljunk egyet a Belvárosban, egy olyan téren, ahol máig érezhető a történelem lehellete! Induljunk el a Petőfi Sándor utcán, majd álljunk meg a Szervita téren!
BARTA ZSOLT - nullahategy
A Szervita tér a régi Pest egy megmaradt szelete. Első pillantásra ez nem is tűnik fel. Templom, Mária szobor, néhány régi ház, meg az elmaradhatatlan szocreál építmények kusza halmaza. De ne hagyjuk magunkat ilyen könnyen lerázni, s kezdjük a szemlélődést a szoborral! Ha át tudunk valahogy mászni a Mária szobrot körülvevő, sűrű bozóton, s tüzetesen megvizsgáljuk a talapzatot, feltűnik, hogy a Deák-tér felé eső része sokkal simább, mint a szemben lévő. Hajdanán a téren szarvasmarhák állomásoztak, csöndesen várva az időt, hogy a Dunán átvezető hajóhídon átkelve egészen Bécsig masírozzanak. Itt, a Szervita téren volt a központi gyülekezőhely, ide hajtották a marhákat a város minden pontjáról. A gyakran hosszú várakozás ideje alatt szegény páráknak viszketett itt-ott, s hogy könnyítsenek valamicskét a helyzetükön, oda-oda dörzsölték viszkető tagjaikat az oszlophoz. A tekintetes városatyák természetesen tajtékoztak a dühtől, még határozatot is hoztak, ám a marhák nem tudtak olvasni, így nemcsak a szó, hanem az írás is elszállt, csak a dörzsölődés maradt.
A téren számos régi ház előtt érdemes megállni egy kicsit. Az egyik, a 3-as számot viselő, a 2006-2008 között gyönyörűen felújított Török Bankház épülete, melynek csillogó, díszes oromzatát Róth Miksa, üvegmozaikkészítő mester álmodta meg, s készítette el, Hungária megdicsőülése címmel. A mozaikkép Budapest legnagyobb, köztéri mozaikja. A homlokzatot hajdanán megkoronázta egy különös alkotás, a Kiss György szobrász által készített, monumentális Glóbusz szoborcsoport. A szerencsejátékkal foglalkozó Bank emblémáját, mely a mitológiából ismert Atlasz által tartott s egy férfi és egy női alak közrefogta földgömb volt, belülről világították meg, éjszaka kivételes látványt nyújthatott.
A Petőfi Sándor utca felé indulva, a Török bankház melletti épület a 4. számot viseli. Itt élt Laky Adolf. Ötvösmester volt, mesterségének tán a legjobbika, ám ez még kevés lenne az örökkévalósághoz. 1867 elején egy furcsa ládikát szállított 2 marcona hajdú Laky otthonába, s amíg a mester el nem készült a láda tartalmának munkálataival, a két hajdú az épület bejárata előtt strázsált. A láda nem mást, mint a Magyar Szent Koronát tartalmazta, Laky feladata pedig az volt, hogy a június 8-i koronázási ünnepségre hozza használható állapotba, mert az a négy esztendő, amít Orsovánál a föld alatt töltött, eléggé megviselte a Koronát. A téren átvágó vagy sétálgató járókelők nem is sejtették, hogy a Szervita tér 4. alatti házban milyen fontos műveletek zajlanak.
Az 5. szám alatti ház sokaknak, főleg a zenekedvelőknek lehet ismerős, hiszen itt működik a Rózsavölgyi Szalon. Maga az épület, mely Lajta Béla tervei alapján készült 1910-1912 között, elsősorban érdekes tagolásával hívja fel magára a figyelmet. A földszíntre hatalmas üveg portálakat építettek, itt volt és van ma is a Szalon, régebbi nevén a Zeneműbolt. Az első és második emeletre irodákat terveztek, a külső falakat itt a függőleges tagolás jellemzi. A további szintek, amelyeken a lakószintek helyezkednek el, viszont vízszintes tagolásúak, így jól elkülönül egymástól az épület hármas (üzlet-iroda-lakóház) funkciója.
Utoljára hagytuk a Templomot. A belvárosi Istenházát 1732-ben adták át rendeltetésének, addigra készült el, helyén előtte, még a török korban a pesti nagymecset állt. A Szerviták templomának kriptájában temettek el két, különleges státusú halottat, a bédekkerek nem szokták említeni őket. Az egyik, 1806-ban elhunyt személy, András, az utolsó pesti remete. A régi Pesten ilyen foglalkozás is volt, maga a Tanács nevezte ki az aktuális remetét, aki hatalmas szakállal, nyakában rózsafűzérrel, rongyos ruháján öv helyett durva madzaggal rótta az utakat, s kérésre imát mondott, tanácsot adott, s főként a világ mulandóságára figyelmeztette a nagyvárosi életbe egyre jobban belehabarodó halandót. Munkájáért havi fizetést kapott, 1 Forintot, de ugyan mire is kellett volna egy remetének a pénz? Amikor András 1806-ban békében eltávozott, a Tanács megszüntette a hivatalos státust, mondván, remetéskedhet ettől kezdve bárki, ők ezt nem fogják tovább finanszírozni.
A másik halottat csendben, titokban, éjjel szállították maguk a szerviták a templom kriptájába. 1848 szeptember 28-án a pesti hajóhídon a feldühödött tömeg felkoncolta a Bécsből odarendelt Lamberg grófot, aki fegyveres kiséret nélkül, fölöttébb naívan rótta az utcákat, Batthyány Lajost keresve, akit rá akart beszélni, adja vissza a hatalmat Bécs kezébe. A vele találkozhó tömeg azonban nem így gondolta, s Lamberg vérbe fagyva maradt a hajóhídon. Érte jöttek el éjjel a Szervita rendház tagjai, s őt temették el a legnagyobb titokban a templom kriptájában.
