Észlények – Az Agymanók a Hófehérke óta az egyik legjobb amerikai animációs film

‎ 061.hu 2015. június 25. 07:36

Ha azt mondod, hogy az elménkben játszódó animációs film ötlete csak a franciáknak juthat eszébe, akik már sikerre vitték az Egyszer volt … az élet című, az emberi test működését bemutató rajzfilmsorozatot, nos akkor tévedsz. A Pixar stúdió kreatívjai gondoltak egyet, és megszemélyesítették a fejünkben lakó Derűt, Bánatot, Haragot, Majrét, és Undort.

PZL - nullahategy

Végül is, láttunk már ilyet: gyakorlatilag egydimenziós figurákkal van tele az összes rajzfilm és musical. Egy tulajdonság, egy karakter, szevasz! De hogy ezek a lények az elménkben élnek, és a lelki folyamatainkat modellezik egy-egy jelenetben, nos, ez meglehetősen merész ötletnek tűnik.

Az Agymanók mégsem ismeretterjesztő vállalkozás, hanem egy nagyszerszerű mese, ami két színtéren játszódik. Az egyik színpad a kislány elméje, ami az emlékeket és tulajdonságokat őrző vezérlő terem. Leginkább a színes golyókkal teli flippergépekre emlékeztet, és a Disneyland „antik” ride-jára, az It's a Small Worldre, amit idén már egy másik film, a a Holnapolisz is megidézett.

Az Agymanók „valós tere” egy San Francisco-i lakás, ahová Minessotából költözött a háromtagú család, apa, anya és a kis Riley, aki nehezen dolgozza fel a környezetváltást, azt, hogy elvesztette barátait, és a jégkorongcsapatát. Kamaszodik, ami épp elég kihívás egy lánynak, de neki meg kell szoknia új osztálytársait, azt hogy nincs ágya, asztala, mert a szállító kocsi csak napok múlva hozza el a bútorait. Ja, és az apja sem figyel rá, csak úgy tesz, mintha érdekelnék a kislány gondjai, de valójában a sporton és a sörözésen jár az esze.

A film remekül modellezi emlékeink mechanizmusait, hogy miképp halványulnak el mellékes élményanyagok, tompulnak, vagy élesednek az ún. főemlékek. Az emlékeket színes golyók szimbolizálják, amelyek az elmeflipperben ide-oda csapódva alakulnak, bukkannak elő az a tudat különböző rétegeiben. Ebben az elmebajnokságban Derű, Bánat, Harag, Majrté és Undor olyanok, mint a párkák, akik sorsunkat szövik-alakítják.

Amikor a személyiségszigetek, azaz Riley lelki alkatának legfontosabb összetevői lassan összedőlnek, és a semmibe hullnak, akkor jön Derű, hogy Riley elveszett főemlékeit visszaépítse a kislány tudatába. Közben keresztül-kasul utazik Fantáziaországban a kék pulóveres, emós zsánerű Bánattal. Amikor az "absztrakció színhez" érünk, hőseink a kubizmus és egyéb izmusok jellegadó motívumaira "esnek szét" – ez a film vicces művészettörténeti gyorstalpalója, és egyben a Pixar stúdió kedves figyelmessége.

Aztán eljutunk a tudat alatti világába, ahol Riley félelmeivel találkozhatunk, többek között a születésnapi lufit fújó ijesztő bohóccal. Az alapvetően a Barba családra emlékeztető figurák komplex utalásrendszert "raknak fel", még a Justin Bieberre emlékeztető kamaszlány álmok is kapnak egy jelenetet.

És persze, az nem lehet kérdés, hogy Derű, aki elhagyta a Központot, azaz Riley elméjét, végül visszatalál-e a kislány fejébe, azaz hősünk visszanyeri-e vidámságát. A tét: a boldog kiskamaszkor egy idegen nagyvárosban, a család egysége és harmóniája, és az, hogy vajon mi lesz a sorsa Riley gyerekkori ős-emlékeinek, beépülnek-e a személyiségébe, azaz gazdagítják-e, vagy kiesnek az élmények színes flipperéből…

Az Agymanók meghökkentően kreatív, érzelmekkel teli animációs film, ami nemcsak arról szól, hogy a plüssállatok túljutnak-e a sövényen, az állatkert rácsain, vagy felmásznak-e Noé bárkájára. Az Agymanók zseniális kísérlet arra, hogyan mutassuk be emlékeink vegyi laboratóriumát, a személyiségépítő hatásait. Mindemellett bámulatos érzékenységgel világítja meg egy kiskamasz lány felnövésének első lépcsőfokait, és tárja fel a család működési mechanizmusait, amit az alkotók hullámvasútból, flipperből, Disneyland ride-jaiból, leselejtezett plüss figurákból és a lendkerekes autók alkatrészeiből raktak össze.

Nincs mese: a film minden idők egyik legkreatívabb és legszellemesebb animációs kísérlete. Ha most flegmán megkérdezné Undor vagy Bánat, hogy az új mozi van-e olyan jó, mint a Hófehérke, a Dumbo, a Pinokkió, A dzsungel könyve, az Aladin, az Oroszlánkirály vagy a Toy Story-szériák, akkor azt mondanánk: igen. Az Agymanókkal klasszikus született.