A nosztalgia az út vége – Ferenczi nem akar régi dalokat játszani

Az őszinte zenéről beszélgetett Ferenczi György és Pál István „Szalonna”, a tusványosi szabadegyetem nulladik napján tartott közönségtalálkozón. Ferenczi a bőrébe is vésette, hogy nem játszik el semmit mégegyszer ugyanúgy. A tetoválás is arról árulkodik, „a nosztalgia az út vége”.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS -

nullahategy.hu

„Én is népzenésznek tartom magam, nekünk is megvannak a saját adatközlőink. Például Tátrai Tibor” – mondta a Tusványos 26 elnevezésű rendezvényen tartott közönségtalálkozón Ferenczi György, a Rackajam frontembere. A Pál István Szalonna népzenész közreműködésével megtartott beszélgetés apropójául Ferenczi bandájának Nashvillben fölvett legújabb lemeze szolgált. Ferenczi és Pál István közösen hangsúlyozták, számukra az őszinte zene a fontos, a megismételhetetlenség és az egyediség felfokozott hangulata. Mint Ferenczi elmondta, a zenekar terve az volt, hogy a régi bandák nyomdokain haladva az anyagot egyszerre, ismétlés nélkül vegyék föl a Nashville-i stúdióban. A banda két üveg whiskey-vel készült fel a megpróbáltatásokra, a feljátszott album változtatás nélkül került föl a lemezre. Pál István hozzátette, ő sem akar, de nem is lenne képes kétszer ugyanúgy eljátszani egy zenei témát. Mint mondta, még a vonót sem tudja kétszer ugyanúgy tartani.

Ferenczi a karjára tetovált mementó kapcsán elmondta, hogy addig él a zenekar és addig működik, ameddig mind a feldolgozandó témákban mind egyedi ötletekben nem merül ki a banda. Emlékzenekart nem akar magukból csinálni. A nosztalgia ugyanis az út vége.

Ferenczi György azt is elárulta, a fejében három név forog, Petőfi Sándoré, Kiss Annáé és Gérecz Attila költőké, akiknek munkásságát a banda az elmúlt időszakban a zene segítségével értelmezte úja. Mind Ferenczi elmondta, szívesen járnak iskolákba is zenélni, a banda etekintetben szinte önjáróvá is vált. A gyerekek ugyanis nem hülyék, és nagyon is jól tudják mit jelent a jó vers és a jó zene.