Marika, a vadóc new wave-es kislány, Laci, a gyáva popper, és a felvágott hasú mackó (Diafilmkritikák)
Három nagyszerű Marék Veronika mesét vetítünk a web vibrálóan fehér falára. A diafilm konzervatív műfaj, viszont Marék Veronika klasszikus képeinek a modern formavilág arculati kézikönyvében a helyük. Ha az IKEA designerei meglátnák az írónő ötven évvel ezelőtt készült diakockáit, tanulmányutakat szerveznének Magyarországra.
PZL - nullahategy
Közismert, hogy a József Attila-díjas Marék Veronika könyvei német, angol, spanyol, lengyel, román, szerb, koreai, japán nyelven is megjelentek, a Laci és az oroszlán félmillió példányban fogyott világszerte, Japánban az oroszlán figurája olyan pop-kulturális ikon, mint Miki egér sziluettje. A sünik és a csúnya kislány című 1965-ös keltezésű mesében a hatvanas évek jellegzetes kockaházát, egy modern, csúsztatott zsalus épületet látunk, majd megismerkedünk a lakókkal. Ágival, Pocak Petivel, Andrissal, Mióka cicával, és a csúnya kislánnyal. Utóbbi úgy néz ki, mint egy Neue Deutsche Welle-féle punkos szintipop istennő 1981-ből. A tüsi hajú, flegma ábrázatú lánykának neve is van. Nem Plexi X-nek, vagy Plastic Babynek hívják, hanem Marikának. A gyerekek jelmezbált rendeztek, és lerajzolták, hogy minek szeretnének beöltözni. A ruhákból ítélve nyár van, nem farsangi szezon, de a mesékben sárkányok is vannak, miért ne lehetne júliusban éppenséggel jelmezbál. Amikor Marika megmutatta az erdei tündéres rajzát, többiek kinevették, ezért a Siouxsie-ra emlékeztető vadóc bánatában világgá ment.
Itt jegyezzük meg, hogy a rajzok közel sem olyan részletgazdagok, mint Macskássy, Németh István, vagy Dargay képei, a fák is olyanok, mint a hatvanas évek tervrajzain a házak mellé illesztett illusztratív fák, vagy a napjainkban oly’ népszerű gyerekszobák trendtapétái.
Kiderül aztán, hogy Marika nem is olyan vadóc, mint amilyennek kinéz. Piros kendőjével bekötözi az eltört faágat, a katicát kimenti a vízből, a fiókát visszateszi a fészekbe. A zord külső érző szívet tartalmaz. Ekkor találkozik Misulival, a sünivel, aki megsajnálja, és felajánlja neki, hogy éljen a sünök közismerten kedves népe között. (Marék Veronika egyébként több kortárs meseíróval ellentétben jó neveket ad a figuráinak, nem éri be a csilingelő, ötlettelen elnevezésekkel.)
Aztán Misuli elviszi Marikának a kétségbeesett gyerekek üzenetét (természetesen a tüskéire szúrják a levelet). Marikát várják haza, a jelmezbálba. A kislány aztán úgy dönt, hogy elmegy a buliba. A süncsapat megmosdatja, megfésüli, kitisztítják a ruháját, a fa levelet ad neki, és a katicák ruhát fűznek belőle, mint a népmesékben. Persze, a bálban nem ismerik meg, és amikor kiderül, hogy az erdei tündérnek öltözött leányka azonos az egykori csúnya kislánnyal, azonnal a szívükbe zárják. Mert az erdei tündérséghez nemcsak tiszta ruha, és az ápolt haj szükséges, nemcsak jelmez kell hozzá, hanem a hatalmas szív is.
Szintén lenyűgöző a modern kor idilli, progresszív és higiénikus ábrázolása a Laci és az oroszlán című 1961-es mesében. A kortárs rajzok még a South Park-féle ábrázolatokat is felidézik. Laci ugyebár gyáva, pedig pilóta akar lenni, még a kiskutyák elől is elszalad. És egyszer csak betoppan hozzá a kis oroszlán, aki Laci személyi edzője lesz. Együtt tornáznak (az oroszlános torna diakocka a mese egyik emblematikus jelenete), aztán különböző életszerű helyzeteket oldanak meg, úgy, hogy az oroszlán Laci zsebéből figyel, ami a kisfiúnak erőt ad.
Belejön a birkózásba, meggyömöszköli az állatok királyát, aki aztán olyan tépetten néz ki, mintha behermálozott volna egy Népszínház utcai kapualjban. Aztán a Hosszú nevű rosszfiútól visszaszerzi a pöttyös labdát. Laci azért bátor, mert azt hiszi, hogy zsebében van az oroszlánja (vö: „Sárkány van nálam, és nem félek használni”). Amikor diadalmasan legyőzte Hosszút, rájött, hogy nem volt nála az oroszlán. Hazament, ahol levél várta, amiből megtudta: az oroszlán elment, hogy egy másik kisfiún is segítsen. Mivel a mesékben minden megtörténhet, a végén azt látjuk, hogy Laci valóban pilóta lesz, az utolsó képen már helikopteréből üdvözli meseország boldog lakóit.
Boribon, a játékmackó 1958-as keltezésű történetében megismerjük Gabit és Gyurit, a két testvért, akik minden játékukat tönkre tesznek. Édesanyjuk bizony elbukna a szuperanyukák képzeletbeli versenyén, mert fel sem tűnt neki, hogy a fiúk módszeresen selejtezik le a játékokat, összetörik, megrugdossák, széttépik azokat. Nem tűnik fel neki, hogy a fiaik egy békát is lazán megcigiztetnének, a madárfészket kapásból szétlőnék egy U-szöges csúzlival. Annyira nem tűnik fel neki semmi, hogy odaadja a két égedelemnek Boribont, az érzékeny lelkületű plüssmackót. Persze, azonnal felvágták a maci hasát (orvosost játszottak), és magára hagyták az állatkát. Mire visszatértek a Héra csempekályhás szobába, a maci már eltűnt. Azt hitték, világgá ment, és elindultak megkeresni. Persze, Boribon máshol volt, de nem szpojlerezzük a történet végét, hátha valaki, kedvet kapott ahhoz, hogy a fiúk és a megszeppent maci nyomába eredjen.
És aki szívébe zárta Boribont, annak eláruljuk: ősszel megjelenik a Boribon autózik című mese is diafilmen.
