Paprika, show - Magyar fűszernövény a Trottel veteményeséből
A Trottel Records kellemes fűszernövényeket kínál a world music biopiacán, amelyekkel ízesebb lehet a nyár, a kerti partik, a pajta bulik és könnyebben mehet a munka a veteményes betakarításakor is. Meghallgattuk a PaprikaPaprika, a Szűkített Kvartett új lemezét, és a Szimpla Garden Hits sorozatának 3. albumát.
SZÁNTÓ ZOLTÁN - nullahategy
Nem hiszem, hogy a PaprikaPaprika zenekarnévként igazán ütős lenne, bár külföldön nyilván rögtön tudják, hogy valamilyen magyar bandáról van szó. Nem is akármilyenről – mint az elnevezés alapján sejthető -, magyar népzenei motívumokon alapuló fúziós rocknak lehetne nevezni, erős kelta zenei beütéssel, amit Rupaszov Tamás basszusgitáros és két társa, Fekete Inci hegedűs és Rupaszov Dani játszik immár három éve.
Rupaszov Tamás a Trottel zenekar és a Trottel Records alapítója nem mellesleg, Inci pedig a kecskeméti Nadrag nevű világzenei formáció tagja. A cédétokon Dani mellett az olvasható, hogy cajon nevű hangszeren játszik, legyen az bármi is. Megnéztem a wikipedián, a cajon nem más, mint „(kiejtése kb. „káhón”, spanyol, 'nagy doboz') afroperui eredetű, fából készült idiofon ütőhangszer, amely leginkább egy nagy dobozra hasonlít.” Szóval így már érthető, hogy Danié a ritmusszekció.
Mindenesetre, a zenekar első albuma, amely hét dalt tartalmaz, kellemes élmény, bár – Rupaszov régebbi, trotteles zenéit ismerve – némiképp vadabb dolgokra számítottam. Például arra, hogy miután kellemesen végigdörmögi a basszus a hegedűvirtuóz Fekete Inci futamait, néha kilép kicsit a reflektorfénybe és odatesz valami keményebb hangzást. Az biztos, hogy a 23 perc után még tudtam volna hallgatni, és várom a folytatást. Már persze ha lesz rá idejük a rengeteg külföldi fellépés mellett. Idén skandináv turnéra indulnak. Ideális zene lenne a debreceni hungarológia tábor hallgatóinak záróbuliján.
Más hangulatba kerülünk a Trottel Records szintén újdonságnak számító másik kiadványát Szűkített Kvartett Sűrű című albumát hallgatva. Itt is dominál a hegedű, legalábbis jó néhány dalban, de mellette komoly szerephez jut a cselló, a nagybőgő, sőt még az ütőhangszerek is. A zenekar tagjai igazi profik, amit az is bizonyít, hogy a felvétel élőben készült egy 2014. nyarán megtartott fellépésen, és ez nekem az udvaron cefreszedés közben csak akkor derült ki, amikor a 11. dal végén a közönség tapsolását lehetett hallani. A tagok egy része konzervatóriumot végzett, és a kisujjukban a zenélés, ugyanakkor a kísérletezés is, mivel a népzene és a komolyzene határterületén bolyonganak, néha egészen meglepő ritmusváltások és zenei fordulatok között. Hiányos klasszikus zenei műveltségünk utolsó morzsáit összeszedve próbálunk visszaemlékezni, hogy milyen is lehet egy szűkített kvartett, és nem igazán értjük, hogy egy négytagú (érted, quatro!) zenekar mitől szűkített. Kis keresgélés után kiderül, hogy az első formációban még valóban csak hárman voltak, aztán jött az ütős Clement Gábor, és megszűnt szűkített lenni a kvartett, ellenben már nem akartak nevet váltani, így maradt az eredeti változat. Alexander Balanescu hatása erősen érezhető zenéjükön, bár náluk nem a Kraftwerk-átiratok világa jelenik meg, hanem inkább egy bartókos, sokszor széteső univerzum. Ideális zene Frank Capa-fotókiállítás után vagy Krasznaihorkai-regény olvasásához aláfestésnek.
Ha már unod az ezeréves zenéidet és semmi kedved bekapcsolni a rádiót, a Szimpla Garden Hits sorozatának 3. albumával könnyedén elszórakoztathatod a multikultit kedvelő barátaidat.
Van itt Lila akácok a Canarrótól – eléggé hitelesen hozza a 30-as évek világvégeváró hangulatát, swing a Subtones-től, autentikus cigényzene a Romengótól, egy elszállós dal a Korai Öröm Akusztiktól, diszkó a Freakin’ Discotól, marokkói lantos világzene a Chalabantól.
Erre a válogatásra senki nem fogja azt mondani, hogy egysíkú, vagy unalmas. De hogy Buster Keaton miért adta dalának a „Világ fájdalmán szteppelő seprű” azt inkább ne firtassuk.
