Rosta Mária: „Mindig telt házzal. Ez éltet.”
Rosta Máriával, Szörényi Szabolcs feleségével készített nagyinterjút a mandiner.hu. A kulturális élet olykor rettegett nagyasszonya mesél az István a király régi-új szereposztásáról és felidézi azt a zenei miliőt, amelyben Gyárfás Tamás cápaként uralkodott, Bayer Zsolt volt a portás, és Tasnádi Péter kromofággal akarta leönteni Szörényi autóját.
„A darabokat, a műveket kézen fogtam és terelgetem, nevelgetem, ahogy tőlem telik. Kicsit úgy, ahogy egy gyereket kell. Mindig azt kell adni neki, amire az adott életkorban szüksége van” –mesél a Szörényi-művekhez fűződő viszonyáról Rosta Mária, a zenei élet egyik legjelentősebb háttérembere, Szörényi Szabolcs felesége.
Az „István a király” augusztusi, Királydombi bemutatóját a Szörényi-Bródy alkotópáros hetven éves születésnapjához igazították. Mint Rosta kifejti, „a két fiú most már tényleg érzi, hogy megöregedtek, viszont van még egy lehetőség, hogy visszakerüljenek a darabba. <…> Nincs vivő szerepük a darabban, de azt az egy-egy nótát fontos, hogy elénekeljék. A közönség meg imádja”. A rockoperában különben végre nemcsak a hangjával szerepelhet Varga Miklós, aki a Koltay-filmben nem kapott színészi szerepet. Sebestyén Márta viszont, aki hasonlóan járt, már nem tudná eljátszani a tizenhét éves Réka szerepét. Deák Bill is újra Koppányt élteti majd, Vikidál azonban nem vállalta a szerepet.
Rosta Mária nem bánja, hogy a harmincadik évfordulóra Alföldinek adta a rendezés jogát. Mint mondta, el akarta kerülni, hogy az István, a király beleragadjon a kosztümös-poros közegbe, ezért frissíteni akart. „Akárcsak a többi rendező, ő is hozzátett a darabhoz. Az adott lélektani pillanatban, öt év Nemzeti Színház után rendezte az Istvánt a kor és a saját ízlése szerint” – elemzi Rosta az Alföldi-féle rendezést.
Szörényi Szabolccsal való megismerkedésükre Rosta úgy emlékszik vissza, hogy bár Szörényi Levente imponáló személyiség volt, akit lehetett csodálni, Szörényi Szabolcs „szeretetre méltó volt. Őt tényleg lehetett szeretni.” Rosta Mária saját bevallása szerint már a kezdetekben elfogadta a felállást, hogy Szörényi Levente viszi a prímet. Mint meséli, „istenünk és császárunk Szörényi Levente, a talapzatot pedig, amelyen áll, Szörényi Szabolcsnak hívják. Ő hallgatta, keverte, javította mindig az anyagokat, miután Levente végzett a felvételekkel. Mindenen ott van tehát Szabolcs kézjegye, ez azonban valóban nem látványos.”
