Hozier és Brandon Flowers - két férfi egy eset (Lemezkritikák)

Két férfi énekel nekünk, az egyik a szebb időket is látott Killers énekese, Brandon Flowers, aki szintipop ikonba modulált, másik ifjú művész az 1990-ben született Andrew Hozier-Byrne, akit Hozierként ismert meg a világ, amikor publikálta a Take Me To Church című Grammy-díjra jelölt dalát.

PZL - nullahategy

Hoziernek nem sikerült "díjra váltani" a jelölést, de nem sokat kesergett, elvégre olyan fiatal, mintha csak most szökött volna meg a rövidnadrágból, arról nem is beszélve, hogy a nemrég megjelent cím nélküli alternatív folk-pop albumán a Take Me To Church mellett betárazott még néhány mézédes slágergyanús dalt. Ott van például az Angel of Small Death and the Codeine Scene, a Jackie and Wilson , a Someone New, vagy a From Eden.

Mivel a nyitódal, a Take Me To Church mindent vivő sláger, így olyan magasra került a léc, hogy az összes többi fahéjillatú, mézben megforgatott indie-folk dal csak e szám árnyéka, így értelemszerű csalódás az album, ami a felénél színvonalas unalomba fullad, kellemes, hűsítő unalomba.

Brandon Flowers a 2010-es Flamingo című első szólólemeze után újabb "kéretlen levelet" küldött. A The Desired Effect - ahogy a nagy könyvben meg van írva -, olyan lett, mint egy Killers B-sides album, ami persze nem helytálló megállapítás, mert a Sawdust című 2008 körül megjelent B-oldalas gyűjteményük is messze felülmúlja a zenekar (és Flowers) 2010 után megjelent munkáit. Amikor a zseniális 2006-os Sam’s Town megjelent, sokan azt gondolták, hogy megszületett az amerikai U2, amely legalább annyit omázsol Bruce Springsteennek, mint a Simple Mindsnek, de aztán a Killers egyszerűen elfáradt, és belebonyolódott Flowers szinti-pop fixációjába, ami után az indie- rock és a new wave felől érkező zenekar tudathasadásos állapotba került.

Flowers a The Desired Effect című esztrád popos albuma a Killers minden korszakát beidézi, de ettől inkább semmilyen lett. Hiába hipnotizálja, mantrázza nekünk az első dalban, hogy az álmok valóra válnak, az album ugyanúgy válságtermék, ahogy a Killers legutóbbi munkái is. Az esztrád-popos hangkép mellett az első kislemezdal, a Still Want You gospelles világa, vagy a nyolcvanas évek eleji diszkóval vérfertőző kapcsolatban lévő Can’t Deny My Love és a Bronsky Beat Smalltown Boy hangmintájára épülő I Can Change is inkább arról árulkodik, hogy az albumon teljes a stiláris káosz .

Hozier: Hozier

Universal

13 szám 55 perc

Brandon Flowers: The Desired Effect

Universal

10 szám 51 perc