Isten éltesse! - Sajdik Ferenc 85 éves
Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus, karikaturista, a Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász és más legendás figurák megalkotója augusztus 21-én lesz nyolcvanöt éves.
MTI
A németországi Neuenhagenben született. Gyermekkorát Dunakeszin töltötte: apja híres zsoké, anyja balerina volt. Az Iparrajziskolában, majd a Szinyei Merse Pál utcai grafikai iskolában tanult, 1949-től egy nyomdában volt litográfus. Pintér Jenő karikatúrájának kliséjén dolgozva elragadtatást érzett az egyszerű vonalaktól, ekkor határozta el, hogy kipróbálja a műfajt. Mint később mondta, nem lehet megfogalmazni, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó karikaturista legyen, de az biztos, hogy születni kell rá.
1955-től a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója volt, hamarosan megjelentek rajzai a Ludas Matyiban is, az ország egyetlen vicclapjának 1965-ben lett munkatársa. Karikatúrái, kedvesen esendő, szerethető figurái harminc évig jelentek meg minden héten, sokan az ő rajzaiért vették az újságot. A rendszerváltás után megjelent a konkurencia a piacon, a példányszám egyre csökkent, és a Ludas Matyi 1992-ben megszűnt. Ezután, 1993-tól az Úritök és a Pesti Vicc munkatársa volt. Igazán népszerűvé a rajzfilm tette.
A filmmel egy Műcsarnokban rendezett karikatúrakiállításnak köszönhetően került kapcsolatba. Visszaemlékezése szerint egy hét méter hosszú rajzot készített Budapestről, amelyet megláttak a filmgyár vezetői és elhatározták, hogy kisfilmet készítenek belőle. A film végül nem készült el, de megismerkedett Dargay Attilával és Jankovics Marcellel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz. Ezt követte a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, amelyek évtizedek óta kedvencei a gyerekeknek és felnőtteknek. Nehéz eldönteni, hogy a gyerekek vagy szüleik kedvelték-e jobban az általa rajzolt Picurt, a csokizabáló Gombóc Artúrt, Festéktüsszentő Hapci Benőt, Radírpókot és társait.
Sajdik Ferenc mintegy háromszáz könyvhöz - köztük ifjúsági és tankönyvekhez - készített rajzokat, illusztrálta többek között Csukás István, Alberto Moravia, Rudyard Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. Rajzainak témája volt a Tabán, a Víziváros és a Várnegyed is. Stílusa azonnal felismerhető könnyedségéről, humoráról. Néhány vonalból álló, számtalan alakot ölteni képes figuráit tarka színfoltok kísérik. A karakterek és a kapcsolódó szövegek szellemesek, időnként abszurdak. Néhány évvel ezelőtt táblaképeket kezdett festeni, továbbá művészeket ábrázoló portrékat, applikációkat készít, ezekből a művekből állandó tárlata van Vácott. Magyarországon és számos európai városban volt önálló kiállítása. 2015 júliusában Borúra derűs irodalom címmel nyílt tárlata a budapesti Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában.
Munkásságát 1977-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1984-ben a Szép magyar könyv grafikai díjjal, 1988-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett. 2012-ben Prima Primissima díjjal, 2014-ben Hazám Díjjal tüntették ki. A Kossuth-díjat 2013-ban azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért kapta meg. A tervei alapján készült Pom Pom játszóteret tavaly adták át az I. kerületi Naphegy téren, ahol a gyerekek a Pom Pom mesék figurái, díszletei között játszhatnak. Rajongói a Facebookon gyűjtik és terjesztik a fáradhatatlan művész rajzait.
