Nemzeti minimumok és érzéki gyilkosságok – Kritika a Mission: Impossible – Titkos nemzet című filmről
Divat a bakelit, nyugtázhatják a vinyl junkie-k, hiszen a Mission: Impossible – Titkos nemzet című filmben nem egy spéci szemüveg alakú pendrive-on kapja meg Ethan (Tom Cruise) az IMF üzenetét, ezúttal bakelit korongra kódolták az infókat.
PZL- nullahategy
A filmet végigkíséri az analóg érzés, hőseink nem tiki-takiznak a naprendszer bolygóival, nincs különösebb CGI-költészet, viszont megkapjuk minden idők talán legjobb motoros üldözését. Lassan húsz éve, hogy Brian De Palma leforgatta a Mission: Impossible I-et, véletlenül emlékszem: a magyarországi sajtóvetítése valamiért a pártállam bukásában is különös szerepet játszó Kongresszusi Központban volt 1996 szeptemberében. Szóval, azon kívül, hogy Ethan behatol egy éppen felszálló repülőgépre, és a víz alatt kicserél egy infokártyát, nem villant olyan képességeket, amelyek meseszerűvé tennék a történetet, sőt, amikor kiesik a magasföldszintről, percekig biceg. Szóval, inkább a Fantomas jut eszünkbe, mintsem valami kütyükatkógust átpörgető luxuskémfilm.
Az első, Mission Impossible mozifilmben beutazzuk Prágábat, és most újra visszatérünk Európa közepére. A bécsi operaházban járunk, a Turandot premierje közben meglövik az osztrák kancellárt. A jelenet beidézi az Óvakodj a törpétől! című Goldie Hawn-mozit, és még kb. tucatnyi más filmet, ameikben színházi előadások, vagy operaházi produkciók közben kell valakit kilőni a díszpáholyból. Sőt, a Titkos nemzet annyira „békebeli”, hogy amikor az épület tetejéről kötélen ereszkednek le hőseink, még gyerekkorunk Jean Marais-filmje is az eszünkbe juthatnak.
A sztori pont annyira zavaros, hogy ne a cselekmény legyen a lényeg, hanem a pörgős, békebeli akciójelenetek. Az Impossible Mission Force-t feloszlatták, kiadták a kilövési engedélyt a renitens Ethanre, aki ezután egyedül száll szembe a halotti nyilvántartásokban szereplő, különleges ügynökökből álló hálózattal, a Szindikátussal, ami üzemi baleseteket és forradalmakat koreografál szerte a világon.
A Titkos nemzetbe több olyan jelenet is komponáltak, amik nem viszik előre a cselekményt, hőseink lyukra futnak, stb., de ez nem probléma, mert nem a logikát kell keresnünk a filmben, hanem az illúziót. A mozi ügyes citátum gyűjtemény, egy best of Mission: Impossible, arról nem is beszélve, hogy Christopher McQuairre rendező nem spórolta ki a humort, ami meglepő, hiszen mégis csak egy olyan filmről van szó, amelyikben Tom Cruise a főszereplő.
Ethannak most nem felülről kell behatolnia valahová, nem kell balett mozdulatokkal kijátszania a lézeres biztonsági rendszert, ezúttal a víz alól kell feltörnie a világ legjobban őrzött épületének kódját. Az aktuális jó csaj Rebecca Fergusson, akinek nemcsak a kisestélyi áll jól, hanem a motoros bőrruha is, persze, ő a megbízhatatlan famme fatale, akinek a neve is beszédes, Isla Faustnak hívják. A film a franchise összes identitás motívumát felsorolja, és talán a humora marad emlékezetes, és Rebecca Fergusson, aki olyan érzékien gyilkol, hogy még az áldozatai is élvezik.
Mission: Impossible – Titkos nemzet
amerikai akciófilm
rendező: Christopher McQuarrie
szereplők: Tom Cruise, Alec Baldwin, Rebecca Ferguson
bemutató: 2015.augusztus 6.
