Nem az amerikai táborok kegyetlen világáról készült a film, a háborúk logikáját mutatja meg - Beszélgetés Katona Zsuzsával

A szeptember 27-én 16:40-kor, a Duna World csatornán láthatjuk a Katonatörténet című dokumentumfilmet, ami a II. világháború utáni amerikai és francia hadifogságról, a kibírhatatlanról, a megalázásról, a túlélésről, és a bajtársiasságról tudósít. 2010-ben Katona Noémi megkapta nagyapja, Katona Ferenc hadifogoly naplóját. Az írások a karpaszományos honvéd 1944 decembere és 1945 októbere közötti sorsáról szólnak. Katona Noémi végigjárja a kilenc hónapos fogság útját, és a nagyapa-unoka személyes történetén keresztül mutatja be a korszakot. A dokumentumfilm rendezőjével, Katona Zsuzsával beszélgettünk.

PZL - nullahategy

Felmerült egy történelmi dokumentumfilm készítése is, vagy eleve lírai, naplóidézetekkel teli filmre gondoltál?
Mindenképpen személyes filmet szerettem volna készíteni, hiszen édesapám számára ez az „élmény” életre szóló volt, és későbbi sorsát, ezáltal bizonyos fokig a mi sorsunkat (és a mi gyermekeink, az unokák sorsát) is meghatározta. Ezzel együtt több történésszel és szakértővel konzultáltam, és a filmben is szerepel három történész szakember, dr. Szabó Péter, Rüdiger Overmans és Rainer M. János, akik szerint történelmileg is hiteles filmet készítettünk.

Milyen körülmények között találtad meg a naplót?
Édesapám 2008-ban meghalt, a hagyatéka feldolgozásakor került a kezünkbe a naplója, amiről valamit már korábban tudtunk, de soha nem láttuk előzőleg.

Mivel a film szembe megy bizonyos történelmi kánonnal, lehet, hogy kisebb lesz a mozgástere a fesztiválokon. Mit gondolsz erről?
Nem gondolom, hogy bármilyen szempontból szembe menne bármivel. Az én célom, és ezt szeretném hangsúlyozni, nem az amerikai vagy francia, vagy német nép, hadsereg stb. ellen, mellett kíván szólni, hanem a MINDENKORI HÁBORÚK és a MINDENKORI ártatlan áldozatok érdekében! Ezért idézünk a film elején Ottliktól, aki a lét értelméről beszél az Iskola a határon című regényében, hogy a spirituális emberi egység mindenek felett összeköti az emberiség tagjait és ezért idézzük (nyomatékosítás végett) a film végén Karl Jaspers idézetét, amely arról szól, hogy minden egyes embernek mindig felelőssége van a háborúk kirobbantásában. De az idézetek csak alátámasztják szerintem a film mondanivalóját.

A tábori filmfelvételek illusztrációk vagy a nagyapád is rajtuk lehet?
Az archív tábori filmfelvételeket a washingtoni National Archive Public Domain oldalairól vettük, ahol ezek minimális pénzért ill. ingyenesen hozzáférhetőek. Az amerikaiak rendkívüli nagyvonalúsága az, hogy végigfilmezték a II. világháború eseményeit és ezekhez a felvételekhez bárki hozzáférhet. Ez szerintem példaértékű! A magyar katonákat bemutató felvételeken akár apám is rajta lehet, hiszen akkor és ott készültek a felvételek, tehát abszolút hitelesek. Ezek mellett mi magunk is készítettünk illusztrációkat, fikciós jeleneteket, de ezeket színnel, fényeléssel határozottan megkülönböztettük a filmben, a valódi archív felvételektől.

Volt-e olyan momentum, kutatási anyag, amely az ön kutatatási alapján gazdagíthatja a történettudományt?
A személyes naplók, amelyek akkor és ott készültek, tehát nem visszaemlékezések, mindig alapvető források a történettudomány számára. Bízom abban, hogy apám és barátai hadifogoly-naplóinak gondolatai, elbeszélései alapjában segítik a korszak történelmi megértését.

A filmből kiderül, hogy voltak hatalmas amerikai táborok, amelyekben nem építettek barakkokat, és földön, a téli fagyban a szabad ég alatt aludtak a foglyok...
Sokféle tábor volt. Az angol hadifogolytáborokban és sok francia táborban barakkokban laktak a foglyok. A filmben elhangzik, hogy a Rajna menti táborok, ahol apámék is voltak, gyűjtőtáborok voltak, egy területen viszonylag rövid idő alatt milliós nagyságrendű tömeget kellett az amerikaiaknak elhelyezniük, ez másként elképzelhetetlen lett volna. Valószínűleg sem idő, sem hely nem volt barakkok építésére.

Melyek a legfőbb különbségek és hasonlóságok az amerikai és a szovjet fogolytáborok között?
Nyilván alapvető különbség volt az ellátás tekintetében és abban, hogy a szovjet munkatáborokban ideológiai átnevelés is folyt. A nyugati hadifogság elviselhetőbb és túlélhetőbb volt a keletinél. Minden embernek ugyanakkor a saját keresztje a legnehezebb. A mi filmünk önmagában a tényről, és nem annak viszonyítási rendszeréről szól. A mindenkori ártatlanok, a politikai és gazdasági elitek által kirobbantott háborúkba kergetett egyszerű emberek értelmetlen szenvedéséről kívántunk filmet készíteni, akár nyugaton, akár keleten, akár máshol a világban történik ez.

Ha elvették a naplókat is a motozások során, a nagyapja hogyan tudta mégis megőrizni?
Ez is hozzátartozik a túlélési technikákhoz. Az ügyesség.

A szocializmus idején miért nem kapott szerepet az amerikai táborok kegyetlen világa, hiszen ezzel pont rombolni lehetett volna az amerikaiak mítoszát, akik a szocializmus évei alatt ellenségek voltak…
Egyrészt szeretném leszögezni, hogy nem az amerikai táborok kegyetlen világáról készült a filmünk, hanem a mindenkori háborúk logikáját próbálta bemutatni. Minden háború kitermeli a maga kegyetlenségét. A háborús mechanizmusban mindig vannak győztesek és vesztesek és a veszteseknek sosem lehet igazuk. A szocializmus alatt ez nem lehetett téma, hiszen a nyugati hadifogságba került és Horthy hadseregébe behívott, tehát „horthysta” katonák, tisztek, altisztek szenvedése senkit sem érdekelt. Sőt. Miközben semmi közük nem volt ezeknek az embereknek a korabeli politikához. Ahogy apám sem politizált soha életében.

Volt-e az amerikaiak vagy a franciák részéről bocsánatkérés mindazokért, amiket a táborokban követtek el, hogy megették a foglyok élelmét, hogy mindenüket elvették, hogy a franciák megkorbácsolták az alvókat…
Nem emlékszem, hogy a világtörténelemben valaha valamelyik győztes hadsereg vezetése bocsánatot kért volna a legyőzőttektől. Ráadásul ne felejtsük el, hogy itt a hitleri német hadsereg legyőzéséről volt szó, amely hadsereg egy igazságtalan háborúban, igazságtalan célokért harcolt. Nem volt miért és kitől bocsánatot kérni. Az amerikai katonák és a franciák is sokat szenvedtek. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ne történhessen meg újra hasonló háborús helyzet a világban!

Bemutatják-e a filmet francia vagy amerikai vagy fesztiválokon is?
Ha tetszik nekik, miért ne mutatnák be? Azt gondolom, hogy arrafelé sokkal nyitottabb a gondolkodás, mint Kelet-Közép-Európában.