Pesti Srácok

A regény nyelvezete így is elég brutál, nem kell a filmet tovább durvítani - Totth Benedekkel beszélgettünk

Totth Benedek Holtverseny című bemutatkozó regénye nyerte a szintén most bemutatkozó Margó-díjat, amit fiatal írók számára alapítottak. A regény nemcsak a könyvektől eddig távolságot tartó fiatalok figyelmét hívta fel, de a filmesekét is. Már készül a történet moziváltozata.

PÁN - nullhategy

Szerkesztőként dolgoztál. Milyen érzés volt az, amikor egy másik kiadó szerkesztője nézte át a könyved, és esetleg javasolt némi korrekciót?
Igazság szerint a Holtverseny kézirata még messze nem volt kész, amikor a szerkesztők kezei közé került. A szövegek csiszolása, ahogy én látom, egy soha véget nem érő folyamat. Valahányszor kinyitom a könyvet, mondjuk egy-egy felolvasás alkalmával, mindig erős késztetést érzek, hogy belenyúljak itt-ott.

PestiSracok facebook image

Amikor „fiatalos prózát” fordítottál, kreálnod kellett önálló, szlenggel teli nyelvi világokat, a könyved írásakor pedig a fordításaidtól eltérő tinédzser nyelvet… Voltak átjárások a szleng univerzumokban, vagy más dumája a kortárs amerikai vagy angol fiatalnak, mint a magyarnak?
Ez a folyamat, a nyelv kreálása minden fordításnál megtörténik. Hol könnyebb, hol nehezebb feladat, és az ember egy idő után rájön, hogy milyen szövegben érzi jobban magát. Nem vagyok nyelvész, nem vagyok szakavatott ismerője az angol-amerikai szlengnek, de simán el tudom képzelni, hogy ebben a hatalmas nyelvi univerzumban könnyen találnánk két embert, akinek az anyanyelve az angol, mégsem értenének egy szót sem abból, amit a másik mond.

Sok „fiatalos újságíró”, reklámszövegíró gondolja azt, hogy „érti” a tinédzsereket, elvégre részint ők a célcsoportjaik. Te „érted" őket?
Szerintem a kamaszokból annyit ért az ember, amennyire a saját kamaszkorából emlékszik. Ez csak sejtés, de gondolom, többé-kevésbé ma is ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkoznak, hasonló problémákkal küzdenek, mint anno mi is, csak a díszletek változtak, persze nem elhanyagolható mértékben. Azért így, a partvonalról figyelve, ma nagyobb kihívásnak tűnik kamasznak lenni.

Egy fordítást fél év alatt elkészítesz el, a regényt tíz évig írtad… Sokat változott tíz év alatt a nyelv? Az argó biztosan, leszámítva néhány örökzöld kifejezést. A „kimaxol”-t pl. a Holtverseny megjelenése után hallottam először. Biztosan felhasználtam volna, ha időben találkozom vele. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy tíz év múlva vicces vagy röhejes lesz-e a regény nyelvezete.

A húsz év körüli olvasóknak mik voltak az észrevételeik?
Hallottam egy nagyon frappáns megfogalmazást, egy tizenéves sráctól, aki a szülei szerint nem nagyon olvas könyveket. A Holtversenyt kétszer is lenyomta, és csak úgy foglalta össze a véleményét, hogy „kurvajó”.

Nagyon kedves, figyelmes fiúnak ismernek, a környezeted is meglepte a könyv brutalitása. Volt olyan rész, amit kihúztál, mert túlságosan is durvának gondoltál?
Hát, volt pár túlkapás, úgyhogy ez a mostani igazából egy könnyített változat. De ha nem viccelem el a választ, akkor igen, volt egy befejezés, ami, bár nem sokan olvasták, de mindenkinél kiverte a biztosítékot. Az volt a fejezet címe, hogy Snuff. Utólag nagyon hálás vagyok, hogy rávettek, húzzuk ki.

A nyelvi konstrukció „felrakásánál” volt olyan réteg, ami esztétikailag nem tartottál jó vakernek, vagy szellemesnek, nyelvileg izgalmasnak, ezért inkább hagytad, annak ellenére, hogy részint így beszélnek a mai tinik...
Ezzel így külön nem foglalkoztam. Megpróbáltam feszes, következetes szöveget írni, ami nyelvi konstrukcióként működik, és amit a belső logikája hitelessé tesz. De végső soron, ahogyan a történet, a nyelvezet is „fiktív”.

A regényből film is készül, dolgoztál a dialógusokon. Egy film úgymond többet bír el, ezért lehet, hogy a nyelve is durvább lesz, mint a regény nyelvezete?
Érdekes folyamat az adaptáció, rengeteg új szempont felmerült a munka során. Új terep ez nekem, de a dialógusírásban otthon érzem magam, tudom, hogyan beszélnek ezek a srácok.

Következő regényre is tíz évet fogunk várni?
Már elkezdtem valamit. Én bízom a legjobban benne, hogy nem fog tíz évig tartani, mire sikerül befejeznem.

Fotó: Bach Máté

Ajánljuk még

Egy kommunista feljelentéssel kezdődött: Udvaros Dorottya édesanyja pályafutását tönkretették, édesapja nem rendezhetett Budapesten

Magyar ugar 2020 október 17.
Kevesen ismerik Udvaros Dorottya néhai édesanyjának, Dévay Camillának a nevét. A színésznő pályafutása ígéretesen indult, de megtört akkor, amikor egy feljelentés után ártatlanul Kistarcsára került. Dévay Camilla az átnevelő-táborban is megpróbált nő maradni. Kiszabadulva hozzáment Udvaros Béla rendezőhöz, aki emiatt nem rendezhetett Budapesten. Később lányuk, Udvaros Dorottya az ország egyik legnépszerűbb, legsikeresebb színésznője lett, ezzel picit kárpótolta édesanyját is, akinek tönkretették a pályafutását, és már nem sokat számított, amikor később rehabilitálták. Dévay Camilla szomorú története Tóth Eszter Zsófia történész tollából.

Az LMBTQ egy mentális betegség, de nem azért, amiért gondolnád

Magyar ugar 2024 április 5.
A vallási fanatizmus egy sötét örvény, amely magába szippantja az egyén józan eszét, és egy elképzelt világba taszítja őt, ahol a saját hite és meggyőződés az egyetlen elfogadható út. A fanatikusok gyakran úgy érzik, hogy a tudásuk (nézeteik) birtokában magasabb rendűek, mint mások. Még a légynek is képesek megmondani, hogy milyen irányba repüljön. A fanatikus számára nincs ellentétes vélemény, vagy más nézőpont. Olyanok, mint egy rosszul kalibrált robot a '80-as évek sci-fijeiből, aminek hiperérzékenyre állították a barát–ellenség felismerő rendszerét. Számukra csak a barát és az ellenség létezik. Az ilyen sötét fanatizmus pedig nemcsak a szellemi leépülést eredményezi, de tettekben is megmutatkozhat. És mielőtt még bárki félreértené: a vallási fanatizmushoz nem kell istenhit. Elég egy jól megkomponált, ellentmondást nem tűrő, totalitárius ideológia, ami fanatizálja a követőit. Ennek a totalitárius ideológiának esett áldozatául a magyar YouTube egyik közismert vloggere, SytheX.