A kiskakas begye, a tehén farka, és a space-malacok - Diafilmkritikák
Vannak mesék, amikről magunk se tudjuk, hogy miért, de szinte a személyiségünk részei lettek. Az egyik válasz az lehet, hogy talán mert benne volt az alsó tagozatos olvasókönyvünkben, talán még el is játszatta velünk az óvónő vagy a tanító néni a farsangi bálokon, és ha ez nem volt elég: még dián is megnéztük ezerszer. Ilyen volt a Kiskakas gyémánt félkrajcárja, A török és a tehenek és A három kismalac.
PÁN - 061.hu
Mindhárom mese “állatos”, az első kettő “törökös”, hiszen törökök a szereplői, de ami a legfontosabb: klasszikusok, részei a kulturális és a vizuális törzsanyagnak is.
Arany László Kiskakasát az egyébként a Kockásfülű nyulat és Kíváncsi Fáncsit is életre keltő Richly Zsolt festette meg, a képekben van némi expresszionista lendület, a geometrikus szerkesztésű kompozíciók mégis bájosak, szerethetőek, megmaradtak a klasszikus gyerekvilág keretein belül. A néger szolga a Julius Meinl fejre emlékeztet, míg maga a kiskakas egy Barnevál Vállalat figurájára is lehetett volna a hetvenes évekből, de mégsem mondhatnánk, hogy reklámgrafikusi vénával készültek a rajzok, inkább azt, hogy kortárs vonalvezetésűek.
A történet képi világáról eszünkbe juthatnak a csehszlovák mesekönyvek is, például a Hip-Hop a fakó című meskete, Karel Franta rajzaival. A gyerekek fantáziáját talán legjobban a kakas hatalmas begye mozgatja meg, ami megtelik vízzel, darazsakkal és sok-sok arannyal.
Móricz Zsigmond A török és a tehenek című versét soronkénti festi meg Csermák Tibor, a rajzok a verset illusztrálják, mégis a képek a saját jogukon álló, izgalmas munkák. Bűbájosak a tehénábrázolások, de a golyószerűen guruló Mehemed is kimondottan kreatív megközelítés. A fiatalon, mindössze harmincnyolc évesen elhunyt, Balázs Béla-díjas Csermák Tibor többet ad, mint ami az eredeti mesében van, például a Vége-feliratnál látunk egy kisfiút, aki egy törött lábú gólyának furulyázik, nyilván ő a magyar gyerek, aki síppal, dobbal és nádi hegedűvel gyógyítja a gólyát, és ezzel egy tágabb kontextusba kerül a történetet.
Szalay György már egy másik grafikus korosztályhoz tartozik, a Három kismalacáról akár a Pindur pandurok is eszünkbe juthatnak, ugyanakkor tiszteletben tartotta a klasszikus mesék formavilágát. A Macskássy-féle élményvilágból indult ki, és készített 3D hatású illusztrációkat, amik éppúgy meghitt viszonyban vannak az art deco hatású, de némileg a korai Disneyt is megidéző konzervatív ábrázolatokkal, mégis, a rajzok space hatásúak. Néhány kocka olyan, mintha egy NSZK prog-rock banda lemezborítója lenne, akik arra tekeredtek rá, hogy milyen lehetett az állatok bolygója 1975-ben.
Bár népmesére épül a történet, mégsem gondoljuk, hogy az Istenadta nép a fonóban vagy a kukorica csuhézása közben olyan malac neveket talált volna ki, mint Rifi, Röfi és Rafi. A történetnek van némi evangéliumi példázat jellege is, hiszen megtudhatjuk, hogy annak a malacnak maradhat meg a háza, aki kőre, és lehetőség szerint kőből építkezik. A fák olyan gömbölydedek, mintha egy 1978-as építész típusrajzot látnánk, és minden figura olyan cool, hogy ha készülne belőlük uzsonnás táska, azonnal vennék egyet a lányomnak.
