"Van egy gyönyörű magyar szó: bajtárs" – Hobo a Halj meg és nagy leszel című előadásáról

Földes László Hobo semmit nem változott azóta, hogy 1984 telén láttam a békéscsabai Vasutas Művelődési Házban. Ugyanaz a tornacsuka, ugyanaz a Levi's farmer, ugyanaz az út alatta, mögötte. Nem változott sem a dorkó, sem a nadrág mérete, csak az út lett egyre hosszabb. Olyan hosszú, hogy néha vissza kell tekintenie ahhoz, hogy be tudja tájolni magát.

PZL - 061.hu

A színpad elég magas ahhoz, hogy lássuk a koordinátákat, mondjuk a 45-ös számot, ami a kislemezek fordulatszáma, és egyben az az év, amikor feljöttünk a pincékből, és 1968 az az év, amikor visszamentünk ugyanoda. Ha úton vagy, van időd gondolkodni, vagy éppen emkékezni. Hobo 500 példányban megjelentette az Úton lenni boldogság című könyvét, amihez kísérő ajándék is jár, egy pendrive, rajta a teljes korpusszal, sőt, olyan koncertfelvételekkel is, amik korábban nem kerültek nyilvánosságra. Erre a kiadványra 82 határon túli főiskola és egyetem pályázott, nem került kereskedelmi forgalomba, nem baj, ha tudunk róla.

"Nagyon sokat dolgoztunk vele és jó lenne látni, hogy van eredménye."1978-as a legkorábbi felvétel rajta, de van olyan hobológus, aki egy téli kabát alatt felvett 1992-es koncert felvételét küldte be. '78-ban, még amatőr zenekar voltunk, csak később váltunk profivá. Annak idején még eszembe nem jutott, hogy ez be fog jönni. Ezt nagyon nehezen nyeli le a szakma, mert ők hivatás szerint csinálták volna, nekem meg eszembe sem jutott 33 évesen. Akkor már mindenki abbahagyta, amikor én megalapítottam a zenekart. Nagyon sokan abbahagyták, de én még mindig csinálom." - mondja.

Földes László Hobo egyik kedvenc része a Švejkből a Dub hadnagy kuplerájos jelenete, amikor azt mondja a megilletődött Dub a bordélyban a derék katonának, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Persze, a magyar popzene is egy kupleráj, ahová akkor biztosan nem megy be az ember, ha állandóan úton van. És akkor sem ha feladata van. A feladat a pendrive és a könyv után a Halj meg és nagy leszelcímű est, amit a Nemzeti Színházban láthatunk, Vidnyánszky Attila rendezésén, legközelebb december 14. hétfőn, 19:30-kor.

"Eredetileg egy önparódiát szerettem volna csinálni, vagyis a dalszövegeimet adom elő, zene nélkül, de a Vidnyánszky úrral való beszélgetéskor szóba került néhány kihagyhatatlan zene... Ezekhez viszont kapcsolódott egy-egy nagyon komoly és nagyon mulatságos történet."

Mit az a többlet, amit a színház adhat? - merült fel a kérdés.

"A színházban mélyebbről is lehet felhozni dolgokat, vagy mulatságos dolgokat is elő lehet vezetni, amire egy rock and roll koncerten kevés lehetőség van. Ráadásul ezek a dalok nem személyesek, hiszen én sosem írtam magamról egyetlen dalt sem, vagy ha igen, akkor azt önirónikus jelleggel, amilyen például a Ki vagyok én. Itt viszont egy csomó történet van, ami az elmúlt hetven évet mutatja be, és ebben az országban történt, és én is benne vagyok. És ha úgysem hiszik el egy szavamat sem, akkor miért ne mondjam el az igazat. De ez nem egy dokumentatív élettörténet, hanem előadás. Ennek a kálváriának 14 stációja van, és ezek az elmúlt 70 év Magyarországának a történelmi változásaihoz is köthetőek."

Mi az, ami a gyerekkorból, illetve akár a katonaévekből, bekerült, amikor az őrtoronyban ültél? - merült fel az újabb kérdés.

"Már harmadikos koromban, 1953-ban azt mondták, hogy én vagyok a szocialista pedagógia csődje, és egy ilyen jó kommunistának, mint amilyen az apja, ilyen Isten csapása a fia... Benne van a Kádár-kor, a rendszerváltás és a rendszerváltás utáni csalódás, és a mai Magyarország, és az elhangzó dalok is köthetők ide. Emberi értelemben a férfisság egyik legkomolyabb próbatétele a katonaság. Legalább ötvenszer takarítottam latrinát, de lehet, hogy többször is, nem beszélve a vagonkirakásokról... Van egy gyönyörű magyar szó: bajtárs. Voltam bajban egymagam, és voltam bajban másokkal együtt. És soha nem felejtem el őket... De a darabban benne van a vásári ripacskodástól a kegyetlen önmagaddal szembenézéséig minden."

Erről jut eszünkbe, hogy van a Švejkben egy másik híres gondolat is... "Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad vízbe". Akinek viszont a rock and rollt rendelték, az nem várhat Hajmási Pálra.

Fotók: HORVÁTH PÉTER GYULA