Elkezdődött az új élet a Leander Rising után- interjú Takács József "Jozzyval"

A magyar metálzene történetének szomorú vasárnapja a december 27, ugyanis a Youtube-népszerűségből rendes koncertzenekarrá avanzsáló Leader Rising (LR) utoljára lép ma a színpadra a Barba Negrában. A hírt anno a Facebook-oldalukon jelentették be, ahol külön nem részletezték a feloszlás okát. A 061.hu az együttes gitárosával, a többszörös Fonogram díjas Takács József „Jozzyval” találkozott, aki beszélt a formáció feloszlásáról, mesélt további terveiről, és elmagyarázta, mi köze van a psychedelectric rock jam- hez.

SZABÓ FRUZSINA ANNA- 061.hu

A Leander Rising közösségi oldalán jelentettétek be, hogy öt év együtt zenélés után a zenekar feloszlik, ám a pontos okot a mai napig nem tudja senki. Mégis miért került pont a teltházas koncerteket jegyző formáció életének végére?
Az ok nagyon egyszerű. Sajnos a bandán belül olyan feszültségek alakultak ki, amelyek miatt a további közös munkát már nem mindenki akarta. Érdekesen hozta az élet, hogy ez a helyzet közvetlenül a második lemez után, a legsikeresebb évünk folyamán történt, de sajnos az érzéseken ez nem változtatott. Elképesztő öt év van mögöttünk, és lehet, hogy még pár jó év benne lett volna a zenekarban, de ha minden ugyanígy maradt volna, akkor a feszültség egy idő után nagyobb károkat okozhatott volna, nagyobb robbanással semmisített volna meg mindent, ám ezt nem akartuk. Magam részéről bíztam benne, hogy meg tudjuk oldani a helyzetet, és ezért nehéz is elfogadni, hogy vége, de ha már így alakult, akkor keseregni nincs értelme ezen. Most a projektjeink beindítására koncentrálunk, vagyis kezdődik az élet a LR után.

Az együttes akkor végleg búcsúzik vagy majd később egy tagcserével újrakezdi pályafutását, meglovagolva az ismert név előnyeit?
A Leander Rising a december 27-i koncert után megszűnik, és nem tervezzük az újraélesztését. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen megszakad a kapcsolatunk egymással. Elárulhatom már, hogy alakul egy projekt Vörös Attilával és Budai Bélával a LR-ből. A dalötletek már születőben, de csak februárban fogunk kijönni ezekkel.

Kevésbé ismert tény, hogy mellékvágányként már évek óta egy pszichedelikus- fúziós zenét játszó csapatban, a String Theoryban is nyomod. Most ez főzenekarrá léphet elő az életedben?
Igen, abszolút ez a cél. Az eddig elég eklektikus String Theory letisztításán és felpörgetésén dolgozom most, amely jó úton halad. A napokban például megjelent szöveges videóklipünk, a Féktelenül, amit az egyszerűsége ellenére jól fogadott a közönség. Mindenképpen szerettem volna már decemberben kijönni a Féktelenül klippel, és ezért volt kevesebb idő a látványra, viszont gőzerővel készül egy komolyabb animációs verzió a dalhoz, amit reményeim szerint januárban közzé is tudunk tenni.

Láttunk már a zenei világban meglepő stílusváltásokat, neked hogy következett a metálból a pszichedelikus funk?
Mindig is szerettem az improvizatív funk- blues alapú muzsikát. Didgeridoos Balogh Balázs barátommal sokszor jammeltünk együtt, így adta magát az ötlet, hogy ebből lehetne valami produkciót is faragni. Ehhez csatlakozott a Ghymes jelenlegi dobosa, Varjú Attila és később basszusgitárosként Borbély Matyi. Így született meg a String Theory. A célunk az volt, hogy létrehozzunk egyfajta psychedelectric rock jam-et úgy, hogy a zenei univerzum különböző dimenzióinak hullámait rezegtetve a funk, a rock, a jazz és az elektronikus zenei stílusokat ötvözzük.

Ez elég futurisztikusan hangzik egy metálzenész szájából, hiszen az emberek többsége azt gondolja rólatok, hogy nektek a zenei kiteljesedés az, ha a húrokat tépitek.
Ez részben így is van. Komolyabbra fordítva: ezt talán azért láthatják így, mert a rock-metál zenéről kialakult egy kissé avítt kép, miszerint az csak annyiból áll, hogy hosszú hajú rockerek verik a dobot, üvöltöznek, tépik a gitárhúrokat, és egy- egy vég nélküli hangszeres szóló viszi a hátán a koncertet. Viszont ahhoz, hogy érdekes metál zenét csináljon az ember, szükség van arra is, hogy más stílusokat is ismerjen. Manapság a technika által vezérelt világban többféle impulzus kell ahhoz, hogy a közönség figyelmét tartósan lekössük. A String Theoryval ezért is csempészünk a gitáralapú zenénkbe elektronikus hangzásvilág mellett, didgeridoo-t, kongát, dorombot és ezért dolgozunk videó DJ-vel, aki a koncertek látványvilágáért felelős. Korlátok nélkül akarunk varázsolni.

Tavaly az A38- on büszkén mutattátok be a zenekarban Mohai Marietta énekesnőt. Ám, aki felmegy az oldalatokra már nem találkozhat a nevével.
Igen, sajnos Marcsi elfoglalt énekesnő lévén, búcsút vett a tőlünk. Szebényi Dani billentyűs és Szuna Peti basszusgitáros is távozott, mert a fő zenekaraik az Ocho Macho és a Firkin mellett nem fért bele, hogy intenzívebben foglalkozzanak a String Theoryval is. Sajnálom, hogy így alakult, mert nagyon szerettem velük zenélni, de megértették, hogy nekem most többre van szükségem, így barátként váltunk el.

Mennyire befolyásolja a zenekar működését, hogy hirtelen énekesnő nélkül maradtatok, gondolom több dal kifejezetten „neki” készült.
Az alapvető működésre nincs hatással, kivéve azt, hogy amíg nem találunk egy másik énekesnőt, addig a „csajos” dalokat nemigen játsszuk.

Akkor énekesnőt keresünk jeligére: milyen kritériumoknak kell megfelelni a jövendőbelinek?
Azon felül, hogy tudjon énekelni? A legfontosabb szerintem az, hogy a hölgy tisztában legyen saját magával, a tudásával, mert ebből fakadhat az a magabiztosság, az erős színpadi jelenlét, ami húzza magával a zenekart. Marcsi jelenléte inspiráló volt a zenekarban, így a hab a tortán az lenne, ha az új énekesnővel zenét is tudnánk együtt szerezni.

Mikor találkozhatnak veletek a psychedelectric rock jam rajongók?
Január 13-án koncertezünk a Garzon Caféban, utána pedig egy darabig elsősorban a kreatív folyamatokra, új dalokra és videókra koncentrálunk.Ezen kívül hallhatóak leszünk egy fiatal írónő Décsi Eszter hangoskönyvében, amiben zenei betéteket és aláfestő zenei effektusokat produkálunk majd. Emellett zeneszerzőként a Digitális Legendárium Munkacsoportban tevékenykedem, ahol történelmi animációs filmeket készítünk. Itt sokszor archaikus jellegű zenét csinálok a történelmi esemény idejéhez kapcsolódva, népzenei kiindulással vagy éppen korabeli klasszikus zenei jelleggel. Jellemzően hegedűt, fúvós hangszereket, zongorát,dobot, esetenként lantot és az akusztikus gitárnak mindenféle sajátosan hangolt változatát használom, pl citerát imitálva vagy éppen gardon zerű hangzást produkálva, mivel sajnos nem áll rendelkezésemre minden hangszer. Pákozdon az állandó kiállítás részeként vetítik a filmünket, illetve jelen pillanatban az Egri várnak dolgozunk egy projekten, és egy első világháborús sorozat is alakul, amelynek az első része Limanowa címen a neten is fent van.

Másfél hónapja a világot újabb súlyos terrortámadás rázta meg, amely a zenei életet különösen érzékenyen érintette, hiszen a merénylők a párizsi Bataclan klubban is lecsaptak az Eagles of Death Metal rockzenekar koncertjén, 89 embert kivégezve. Zenészként te hogyan dolgoztad fel a történteket?
Hatalmas sokként ért. El nem tudom képzelni, hogy mi játszódhatott le az Eagles of Death Metal tagjaiban abban a pillanatban, amikor a színpadon állva felfogták mi is történik pontosan. Le a kalappal előttük, hogy annak ellenére visszaálltak a színpadra, hogy az együttes stábjához tartozó emberek is áldozatul estek. De azt hiszem ilyenkor pontosan ez a zenészek dolga, hogy beintsenek a terroristáknak, és az emberek félelmét feloldva, újra fellépjenek. Én sem csinálnám másképp.

A világ és a magyar rockzene történelmében melyik dal az, amit mindenképp meg kell hallgatni mindenkinek egyszer az életben?
A Subscribe az egyik legjobb példája Magyarországon annak, hogy egy baráti társaság hová tud fejlődni, ha ösztönzik egymást, és kitartanak egymás mellett. Szerencsém volt végigturnézni velük az országot, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket, és sajnálom, hogy 2015-ben ők is befejezték. Magyar vonatkozásban az Apey and the Pea-t is tudnám még emlegetni, akiknek maximális respect a zenekari összetartás és közös fejlődés miatt.

Külföldi előadók terén örök nagy kedvencem és példaképem a Queen. Hihetetlenül sokoldalú zeneiség, kreativitás és zenei alázat jellemzi őket. A Bohemian Rhapsody számomra a lehetetlen is lehetséges megtestesítője a zenében. Minden szabályt felrúg és újraértelmez, és teljes ellentmondásban van a komplexitása azzal, hogy mekkora gigasláger lett belőle. A Queen állandó példaként lebeg a szemem előtt azon a téren, hogy a kísérletezésnek semmilyen indokkal nem állhat az útjában a megszokás.

Fotók: HORVÁTH PÉTER GYULA- 061.hu; Leander Rising FB/ String Theory FB