Keresd a nőt - A dán lány című filmről

Aki csak a címe alapján ül be A dán lány című filmre, mert azt gondolja, hogy ez egy skandináv krimi, ahol a kisvárosi polgármesterről kiderül, hogy a Waffen SS tagja volt, és ezt egy keresztrejtvénybe rejtett sorozatgyilkossággal leplezi, nos, annak nem biztos, hogy elnyeri tetszését Tom Hopper mozija, ami valójában egy férfi nővé operálásának a történetét meséli el.

POÓS ZOLTÁN - 061.hu

A dán lánnyal elsősorban az a baj, hogy hazug. Olyan, mint amikor egy Beyoncé klip forgatásánál az a koncepció, hogy legyen minden olyan „nagyon art decós”. A hajak, a ruhák, a kiállítás megnyitó atmoszférája, a festmények annyira hozzák a kötelezőt, hogy a film afféle stílusgyakorlatnak tűnik: jelenítsd meg a húszas évek végi Párizst! Amikor hőseink a francia fővárosba utaznak, mindent kávéházi párában látunk, és hőseink egy szecessziós tanösvénynek sem utolsó épületben laknak.

Miközben a filmmek arról a vívódásról kéne szólnia, hogy valaki ki akar költözni a testéből, mert nem férfinak gondolja magát, hanem nőnek. Az utcán nincs egy eldobott csikk, vagy almacsutka, minden olyan steril, hogy a mozinak nincs egyetlen momentuma sem, amit el lehetne hinni. Legalább egy kis izzadságfolt, de nem. Amikor az átalakító műtét után a Lili Elbe-vé átalakított Einar Wegener betegen fekszik, az is inkább szép, mintsem megrázó. Amikor a párizsi kertben két fickó megveri a nőies ruhákban sétáló Einart, az is egy meseszép pavilonban történik, és azon se csodálkoznánk, ha a közeli kis szökőkútban egy matrózinges kisfiú a hajómodelljét úsztatná éppen.

Tom Hooper rendező (A király beszéde,Nyomorultak) szép filmet akart, már pedig a világ első nővé operálása a húszas évek világában cseppet sem szép, hanem nagyon is bonyolult, vérrel, verítékkel, kitaszítottsággal és könnyekkel járó folyamat. Eddie Redmayne persze remekül hozza az Einar Wegener vívódásait, megélt, hiteles alakítást láthatunk, ahogy szintén meggyőző Alicia Vikander, a segítő, megértő feleséget, Gerda Wegenert, de ők sem mentik meg a filmet. A zárójelenetben Einar Wegener sálját felkapja a szél, és Gerda azt mondja a család házibarátjának, hogy hagyja, hadd sodorja el a szellő. Nos, ez akkora giccs, mint egy art deco hatású Vastag Csaba lemezborító.

A film másik alapkonfliktusát, a művészházaspár közötti rivalizálást és az egymásra utaltságukat talán érdemes lett volna jobban kijátszani, sőt a bekavaró házibarátnak is jól el kellett volna kapnia az elhanyagolt Gerda Wegenert, de nem, az asszony önfeláldozóan csak azzal foglalkozik, hogy férje nővé alakuljon, mert nem számítanak a családról szőtt álmai, csak az, hogy a férje beteljesítse vágyait, azaz nejétől és a régi életétől megszabadulva nővé váljon.

Szóval itt egy transzgender dráma húszas évek festően szép Koppenhágájából, a párizsi művészvilág tarka forgatagából, és a náci uralom előtti Drezdából. Valószínűleg mindenki akkor járt volna legjobban, ha a történetből afféle BBC tévéfilm készül, hiszen a mozi inkább kamaradarab, frissen vasalt ingekkel, kosztümökkel, art decót idéző női kalapokkal, a storybordjai pedig olyanok lehetettek, mint Molnár C. Pál az Estben megjelent grafikái.

A dán lány (The Danish Girl)
színes, angol film
rendezte Tom Hooper
szereplők: Eddie Redmayne, Alicia Vikander, Amber Heard, Matthies Schoenaerts
bemutató: 2016. január 28.