Visszapillantó tükör - Robert Duvall 85 éves
Hollywood egyik legsokoldalúbb színésze, az Oscar-díjas Robert Duvall január 5-én ünnepli 85. születésnapját. Neki sikerült az, ami csak keveseknek: karakterszínész mellékszereplőből lett főszerepeket alakító sztár.
MTI
A kaliforniai San Diegóban született hivatásos, tengernagyi rangra emelkedett tengerésztiszt és műkedvelő színésznő gyermekeként. Az illinoisi Principia College-ban dráma szakon végzett, ezután két évet szolgált a katonaságnál. Leszerelése után - engedve a színészet iránti vonzódásának - New Yorkba utazott, ahol Sanford Meisner színiiskolájában kezdett színészetet tanulni, Meisner módszere a két színész közti érzelmi kommunikáción alapult. Duvall a fiatal Dustin Hoffmannal bérelt közösen lakást, barátaik között ott volt a szintén útkereső Gene Hackman is.
Amikor az iskola növendékei 1957-ben előadták Horton Foote nekik írott darabját, Duvall alakítása annyira megtetszett az írónak, hogy személyesen ajánlotta be Robert Mulligan rendezőnek a Ne bántsátok a feketerigót! című film visszahúzódó Boo Radleyjének szerepére. A film forgatókönyvét Foote jegyezte. A felkérés fordulópont volt Duvall életében, neve egyre ismertebb lett a színház világában, 1965-ben megkapta a legjobb off-Broadway alakításért járó Obie-díjat a rakodómunkás Eddie Carbone megformálásáért Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában, amelynek társrendezője egykori szobatársa, Dustin Hoffman volt.
Folyamatosan szerepelt tv-sorozatokban, 1966-ban Arthur Penn Üldözők című filmjében Marlon Brando, Jane Fonda és Robert Redford partnere volt. 1967-ben Robert Altman rendezte Visszaszámlálás című filmjében, Francis Ford Coppola instruálta Az esőemberekben 1969-ben. A következő években egymás után kapta a felkéréseket Hollywoodból: a John Wayne által alakított rendőrbíró ellensége volt A félszemű című filmben, Altman a M.A.S.H. című filmszatírájához hívta 1970-ben, George Lucas főszerepet osztott rá első filmje, a THX 1138 című sci-fi forgatásán.
1972-ben újra együtt dolgozott Coppolával és Brandóval, ezúttal minden idők legnagyobb gengszterfilmjében, A Keresztapában. A maffiafőnök bizalmasának szerepéért kapta hat Oscar-jelölése közül az elsőt. 1976-ban Sidney Lumet Hálózat című filmjében remekelt, és még ugyanebbe az évbe belefért egy háborús filmdráma is, A sas leszállt, amelyben német ezredesként irányított egy Churchill elrablására irányuló összeesküvést. Hírnevét Coppola Apokalipszis most című filmjében Kilgore ezredesként öregbítette, Oscar-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. A szobrocskát 1983-ban vehette át Az Úr kegyelméből című mozi főszerepéért. A megható szerelmi történetben - amelynek forgatókönyvét Horton Foote írta -, egy kiégett country-sztárt alakított, aki egy fiatal özvegyasszony és fia segítségével újra képessé válik a szeretetre; érdekesség, hogy valamennyi dalt ő énekelte.
Ezután - mintha rajta is beteljesedett volna a sokakat sújtó "Oscar-átok" - mélyrepülésbe kezdett, nem talált tehetségének megfelelő szerepet. A filmszakma nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az Oscar-díj után magasabb honoráriumért akar dolgozni, és abban sem bíztak a producerek, hogy újra képes főszereplőként a nézőket becsalogatni a moziba. Már nem jutott neki hely A keresztapa 3-ban, mert Al Pacinóhoz hasonló gázsit kért, aki ötmillió dollárért bújt Michael Corleone bőrébe.
Változást csak az 1993-ban készült Sztálin című tévéfilm hozott, a szovjet diktátor szerepéért Golden Globe-díjat vehetett át. A negyedik Oscar-jelölést 1997-ben Az apostol című film főszerepe hozta meg számára, ötödször a következő évben a Zavaros vizeken című filmért, mellékszereplőként nominálták. Sohasem hagyta beskatulyázni magát, a Guinness-rekordok könyvébe a legsokoldalúbb színészként került be. 1977-ben átült a kamera másik oldalára, és dokumentumfilmet rendezett a nebraskai rodeósok életéről, öt évvel később készült az Angelo My Love című alkotása a New York-ban élő romákról.
A 2003-as Bérgyilkos tangó című drámát rendezőként, forgatókönyvíróként és főszereplőként is jegyezte, partnere a felesége volt. 2009-ben Az út című Cormac McCarthy-regényből készült filmben Viggo Mortensen oldalán tűnt fel. 2010-ben készült el egyik legkedvesebb filmje, a Temetésem szervezem, amelyért a Hollywood Filmfesztivál legjobb színészének járó díj lett a jutalma. Legutóbbi Oscar- és Golden Globe-jelölését A bíró című 2014-ben készült alkotásért kapta, amelyben a dörzsölt amerikai ügyvédet alakító Robert Downey Jr. apjaként jelent meg a vásznon.
Duvall díjai és kitüntetései közül kiemelkedik a National Medal of Arts, a legmagasabb amerikai állami művészeti díj, amelyet 2005-ben a Fehér Házban vehetett át. Jelenleg negyedik feleségével, a nála négy évtizeddel fiatalabb argentin színésznővel, Luciana Pedrazával él, akinek nagyanyja az első pilótaengedéllyel rendelkező nő volt Latin-Amerikában.
