„A filmek sem a filmekről szólnak, hanem az életről”- Beszélgetés Kovács Gellérttel a Suli-Moziról

Vászon helyett érintőképernyő, filmkockák helyett pixelek, tekercsek helyett gigabyte-ok, mozijegyek helyett torrent oldalak. Lehet még a filmek szentélye a mai tizenévesek körében a mozi? A Budapest Film Zrt. szerint a válasz egyértelműen: igen. Ezért indították el 2013-ban, s működtetik egyre nagyobb erőbedobással a Suli-Mozi programot, amelynek keretében afféle filmnézős, kibeszélős mozizást kínálnak tizenéveseknek Budapest patinás art mozijaiban.

LEIRER TÍMEA - 061.hu

A filmeket a gyerekek és a tanárok választhatják ki a több mint 400 címet számláló kínálatból, amelyben minden műfaj, stílus és kor képviselteti magát. A vetítések moderátora, a srácok beszélgető partnere Kovács Gellért filmszerész, aki az egyik délutáni matiné és az azt követő kérdezz-felelek után nekünk is megállt néhány szóra.

Együtt nézitek a filmet és utána beszélgettek a srácokkal. Mi a cél, hogy megértsék, vagy hogy megszeressék az adott filmet?
A legfontosabb, hogy megszeressék magát a mozit, bátrabban viszonyuljanak a filmek világához. Nagyon kevés gyerek jár ma már art moziba, sokszor tapasztalom, hogy a srácok és lányok nem is tudják vagy nem érdekli őket, hogy a multiplexeken kívül más is létezik. Természetesen az a cél, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a komoly filmekhez is, de semmiképpen sem szeretnénk csak és kizárólag nehéz szerzői filmeket rájuk kényszeríteni. Ha csak annyit elérünk, hogy megismerjék a patinás budapesti mozikat és ezután itt is nézzenek értő szemmel szórakoztató filmeket, már megnyertünk egy csatát.

Melyik a legkedveltebb, legtöbbször kiválasztott film a Suli-Moziban?
Az utóbbi hónapokban egyértelműen a Saul fia. Ezzel a filmmel több extra vetítést is szerveztünk már, ahol vendégünk volt a főszereplő Röhrig Géza, aki beszélgetett a fiatalokkal a film után. Először csak egyetlen alkalommal számoltunk, de nagyon hamar kiderült, hogy ennél sokkal, de sokkal többre van igény. Márciusban, ha minden jól megy, viszontláthatjuk.

Értik a gyerekek a Saul fiát?
Kovács Gellért: Értik. Érzik. Néha sokkal többet értenek belőle, mint gondolnánk. A harmadik vetítés után ültünk a kávézóban Röhrig Gézával, én pedig mondtam neki, hogy megnézem, mennyi van még a filmből, mehetünk-e már beszélgetni. Kint álltam a terem előtt. Hallgatóztam, elvileg már történni kellett volna valaminek, hiszen lement a stáblista, a terem tele volt tinédzserekkel, akiknek egy része a film előtt még azon duzzogott, hogy miért nem vehetnek a büfében pattogatott kukoricát. Benyitottam, mindenki ott ült a helyén és meg sem mozdult. Nem láttam megviseltséget az arcokon, s azt se, hogy kötelezőnek éreznék, hogy ott kell ülni. Nem azért ültek mozdulatlanul, mert valaki elvárta tőlük. Olyan volt, mintha átestek volna egy másik dimenzióba.

Nem csak Röhrig Gézával, hanem más magyar művésszel is szerveztetek Suli-Mozi extrát. Jól fogadták a diákok a friss magyar filmeket?
Igen, sőt sokan példaképként tekintenek a meghívottra. Legutóbb Zomborácz Virág rendező volt a vendégünk. Nem is tudtuk, hogy a Puskin mozi az ő egykori gimnáziumának tanulóival telik majd meg, akik mind azért jöttek el, hogy együtt örüljenek öregdiákjuk sikerének. Vagy volt például ugyanekkor egy srác, aki filmrendezőnek készül, számomra is meglepően értő szakmai dolgokat kérdezett, a forgatókönyvírástól kezdve, a rendezésen át, a promócióig.

A filmek utáni beszélgetésben mennyire érződik, hogy a gyerekek már korábban szembesültek a filmről írt kritikákkal, kommentekkel?
Nagyon. Minden hatással van rájuk. De épp ezért nagyon fontos, hogy megtanulják, nem csak olvasni kell a filmről, hanem meg is kell nézni. Miután pedig megnézték, s ez az igazán fontos, beszélni kell róla. Rettentően lényeges, hogy tudatosítsuk a gyerekekben: nincs két egyforma filmértelmezés. Az, amit más gondol egy filmről, az soha nem te vagy.

Ezért van, hogy te mindig beszélgetésként emlegeted a Suli-mozit és sohasem kiselőadásként?Pontosan. Két ember sosem gondolja pontosan ugyanazt még egy hétköznapi dologról sem, nemhogy egy művészeti alkotásról. Mindig vannak metszéspontok a világok között, van olyan, hogy azonos értékek mentén értelmezünk egy filmet, de akkor teljes az élmény, ha ezeket a véleményeket ütköztetjük, s tanulunk egymástól.

Filmkritikus vagy. Volt olyan, hogy a gyerekek hozzászólásai újragondoltatták veled a korábbi véleményedet?
Volt már, hogy olyan jelenetre, vagy motívumra kérdeztek rá, ami nekem első pillanatra nem is tűnt fel, és az is előfordult, hogy új perspektívából vizsgáltam felül egy kérdést, miután meghallgattam őket. Nagyon sokszor sokkal tisztábban és érzékenyebben látnak és fogalmaznak meg dolgokat, mint mi felnőtt nézők. Néha vicces dolgok is előkerülnek. Egyszer a Rocksuli című filmet néztük meg egy 12 éves csapattal, majd a végén sokáig beszélgettünk arról, hogy mi a dolga egy zenekar menedzserének, hogy zenésznek nevezhető-e egy DJ, és kik is azok a gruppie-k.

Akkor ezek a beszélgetések nem csupán a filmekről szólnak…
A filmek sem a filmekről szólnak, a filmek az életről szólnak, az életre tanítanak, részben vagy egészben, játékosan, szimbolikusan vagy durrbele módon. Gondolatokat, megoldásokat, ötleteket adnak. Új nézőpontból mutatnak meg dolgokat, magyaráznak meg kérdéseket, provokálnak ki gondolatokat, cáfolnak meg előítéleteket. Az a cél, hogy rájöjjenek ezek a srácok, hogy egy film úgy is tud adni nekünk, úgy is tanulhatunk belőle, hogy közben szórakoztat minket. A lényeg, hogy beszéljenek róla, miután megnézték. Mindegy, milyen filmet néznek: a Star Warst, egy klasszikus Fellinit, valamelyik Marvel mozit vagy a Saul fiát: dumáljanak róla! Dumáljunk róla.