A Saul fia megrázó hatásairól szól egy francia filozófus

Ma este-hajnalban a Saul fia Oscar-díjáért szurkolhatunk, ehhez ajánlunk elgondolkodtató olvasmányt. A Jelenkor kiadó Túl a feketén címmel Georges Didi-Huberman Adorno-díjas francia filozófus és művészettörténész a Saul fia elemzését nyújtó levélesszéjének magyar fordításával jelentkezett. A filozófus, tanár a Nemes Jeles Lászlónak címzett írásban a filmet méltatva így ír: "az Ön filmje, a Saul fia, egy szörnyeteg. Szükséges, koherens, áldásos, ártatlan szörnyeteg. Magas esztétikai tét és rendkívül kockázatos narratíva eredménye."

061.hu

A kötetet fordító Forgách András szerint Georges Didi-Huberman több új szempontot nyújt a Saul fia elemzésére, köztük összekapcsolja a filmben rendkívül fontos szerepet játszó sötétséget, fekete színt Theodor Adorno német filozófusnak az Auschwitz utáni művészet lehetőségeiről alkotott gondolataival. Másrészt Saul figuráját a klasszikus mesefigurákkal hozza összefüggésbe. Megérteti az olvasóval, miért volt szükség arra, hogy ezt a minden katasztrófán keresztül menő, valamilyen módon mégis diadalmas figurát megalkossa a rendező, a forgatókönyvíró és az operatőr. A francia filozófus a kötetben izgalmas és értő módon elemzi, miként kapott szerepet a Saul fiában az a négy fényképfelvétel, amelyet 1944 augusztusában készített titokban egy sonderkommandós az auschwitzi haláltáborban. A film minden egyes képkockájáról érezhető, hogy az alkotók alapos képi és történeti kutatómunkát folytattak, olyan dolgokat, tényeket mutatnak meg hitelesen Auschwitzról, amelyek újdonságként hathatnak még a témában jártasabb nézőknek is.

A minden holokauszt-ábrázolás esetében ott feszülő, Georges Didi-Huberman által is felhozott filozófiai paradoxont – hogyan lehet elmondani az elmondhatatlan, vagy a francia szerző szavaival “kilépni a sötétségből”, túljutni a “fekete lyukon” – feloldja az alkotók bátorsága, akik képesek voltak művészként tekinteni a készülő filmre. A történetírók ugyanis történelmi tényeket rekonstruálnak, a művésznek viszont mítoszokat és történeteket alkot. A művészetben pedig ilyen határátlépésekre van szüksége, olyan dolgokat összekapcsolva, amelyeket addig nem tartottunk összekapcsolhatónak. Gondoljunk csak a Saul fia ajánlójára, mely alatt Purcell-ária szól.