Pesti Srácok

Amikor a citera partihangszerré válik

Azt már megszokhattuk Lajkó Félixtől, hogy nem szereti a skatulyákat, és előszeretettel tér le a kitaposott ösvényről, de amit péntek este művelt a színpadon az Óperentzia társaságában, az minden képzeletünket túlszárnyalta. A „citerás party” tényleg party volt, nem is akármilyen – népzenei motívumokkal tűzdelt elektronikus buli, mondhatnánk azt is, hogy folk and bass. Downtempo, triphop, Lajkó – három szó, amiről nem gondoltuk, hogy valaha egymás mellé kerülnek.

MÉNES MÁRTA - 061.hu

A vajdasági géniusz 2012-ben tért vissza gyerekkori hangszeréhez, a citerához, egy évvel később pedig Mező címmel megjelent első citerás lemeze, amely elsöprő sikert aratott, három hónapig vezette a WMCE (World Music Chart Europe) európai világzenei toplistát. Az elsősorban virtuóz hegedűsként ismert muzsikus új dimenziókba repítette a hangszert. Korábban azt mondta, ugyanúgy játszik a citerán, mint régebben, nem célja a hangszerben rejlő lehetőségek kiaknázása.

PestiSracok facebook image

Lajkó3

Az már más kérdés, hogy neki ez minden erőfeszítés nélkül sikerül, ahogy az is, hogy a vonót úgy használja, mint a pengetőt, vagy hogy hegedülés közben citerás mozdulatokat alkalmazzon. Mindkét hangszerrel mesterien bánik, zsigereiben a zene, a technika, az alázat. Ami neki természetes, arra másnak egy életen át tartó gyakorlás sem volna elég. Ezt egyszer így fogalmazta meg: „Amíg él az ember, próbálják megfejteni. Több elmélet létezik rám vonatkozóan is, de úgy gondolom, a lényeg, hogy mi hangzik el a színpadon. Hogy én mi vagyok, ki vagyok, az nem számít. Azt játszom, amit tudok, ez vagy tetszik az embereknek, vagy nem”.

Nos, péntek este bőven akadtak olyanok, akik ez utóbbiak táborát erősítették, náluk egyértelműen kiakadt a folkmérő. A népzenén edzett, hagyománykövető, erősítők nélkül játszó Lajkó Félixet prefelráló közönség döbbent arccal fogadta a dübörgő hangfalakat, a tompa basszus lüktetését, a szintetizátor és a citera különös párbeszédét. Ők valószínűleg egy hagyományos értelemben vett citerás koncertre vágytak, helyette kaptak egy pszihedelikus arcot öltő elektronikus bulit. Nem is bírták sokáig, kifordultak a teremből. Valószínűleg feljelentést tettek a folkrendőrségen, miszerint az Akvárium színpadán épp egy ősi magyar népi hangszer meggyalázása történik.

Lajkó4

Örömmel nyugtáztuk azonban, hogy a többség jól fogadta a modernkori citeramegközelítést, és a kezdeti sokkon átlendülve, ütemes bólogatással ünnepelték a vajdasági virtuóz, Bánházi Gábor és Domokos Tibor stílusteremtő projektjét. A koncert utolsó harmadában előkerült a hegedű is, ekkor egy pillanatra úgy éreztük, az összhang felborulni készül. A haja mögé rejtőző hegedűművésszel persze nehéz lépést tartani, hisz elsősorban saját mércéje, belső ritmusa szerint „dolgozik” a színpadon.

Aztán hamar a helyére billent minden. Zárásként a nagy kedvenc A madárnak is elhangzott, természetesen óperentziás felfogásban. Ha nem is feltétlenül tudatosan, de Lajkó a népzene és egy népi hangszer új horizontjainak megnyitásával egyértelműen hozzájárul e stílus vérfissítéséhez. A magyar zenei hagyományok efajta újrakódolásával pedig csak nyerhetünk.

Fotó: Facebook/BSide

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.