Pesti Srácok

Plácido Domingo nagy örömmel érkezik a lelkes magyar közönséghez

A világhírű spanyol énekes február 6-án, szombaton lép fel a Magyar Állami Operaház Shakespeare-estélyén.

MTI

Plácido Domingo így fogalmazott: mindig boldog, ha visszatérhet ebbe a szép országba. "Minden emlékem kedves az itteni fellépésekről, hiszen mint mondtam, a közönség mindig olyan lelkes - és egyben értő, ahogy az ember várná is egy országtól, amelynek olyan zeneszerzői voltak, mint Liszt, Bartók, Kodály, Erkel és megannyi más nagy muzsikus!" - hangsúlyozta az énekes. Domingo, aki legutóbb 29 éve lépett fel Magyarországon színházi környezetben, az Operaházban pedig most lesz hallható először, a Shakespeare-estélyen az operaáriák mellett többek között spanyol zarzuelát is énekel majd. "Úgy gondolom, hogy ez a műsor mindenkinek kínál valamit, egyúttal lefedi azt a sokféle zenét, amelyet hosszú pályám során előadtam" - tette hozzá.

PestiSracok facebook image

A kérdésre, hogy ilyen hosszú és kiemelkedő karrierrel a háta mögött mi inspirálja még az újabb és újabb fellépésekre, úgy fogalmazott: maga a zene jelenti számára a fő inspirációt, hiszen az ember akárhányszor is ad elő nagyszerű zenét, mindig marad még felfedeznivaló. "Másrészt az is nagy privilégium, hogy élményt tudok szerezni az embereknek, és ha az ember ezt elkezdi, soha nem akarja abbahagyni." Plácido Domingo bevallotta, hogy hatalmas színpadi rutinja ellenére még mindig izgul a fellépések előtt. "Mindig izgulok, mert mindig a legjobbat akarom kihozni magamból. Emellett a hang az emberi test része, és sohasem tudhatod pontosan, hogyan fog megszólalni, ha elkezdesz énekelni. Minden nap más."


Szavai szerint magától alakult úgy, hogy a 2010-es évek elején a tenor szerepekről áttért a baritonokra. "Először úgy volt, hogy csak Verdi Simon Boccanegrájának címszerepét éneklem el - úgy gondoltam, talán ez lesz a pályám vége. De a hangom továbbra is egészséges maradt, és egyik szerep követte a másikat." Nagyon fontos szerepet játszik életében a vezénylés is, mely lehetőséget ad neki, hogy "az egész képet" lássa és hallja, úgy, ahogy nem tudja, amikor egy egyéni szerepet énekel. "Énekesi munkám nagy segítségemre van az operakarmesteri szerepben - innen tudom pontosan, hol valószínű, hogy problémák merülhetnek föl -, karmesteri munkám pedig egyértelműen segített abban, hogy énekesként szélesítse a látókörömet."

A kérdésre, hogyan értékeli az opera világában elmúlt évtizedekben végbement főbb változásokat, kifejtette, hogy bizonyos szempontból nehezebbnek, más szempontból könnyebbnek látja a helyzetet: Európában a pénzügyi válság miatt a kormányok csökkentették az állami támogatást, így az operatársulatoknak a fennmaradás más eszközeit kell megtalálniuk, eközben Amerikában, ahol a művészeteket többnyire magánadományok tartják fenn, ma több jó operatársulat van, mint ötven évvel ezelőtt, de nekik is állandó gazdasági gondokkal kell szembenézniük.

"Másrésztől ugyanakkor, volt valaha is olyan korszak, amikor a művészeteknek nem voltak gazdasági nehézségeik? Kétlem. Így továbbra is a lehető legmagasabb színvonalon és pozitív szemlélettel dolgozunk!" Úgy vélte, a fiatal énekeseknek ma több lehetőségük van, mint annak idején az ő nemzedékének, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne karriert építeni. "Az sohasem könnyű. Szeretned kell, amit csinálsz." Plácido Domingo kitért arra is, hogy a Los Angeles-i Operaház főigazgatójaként különös kihívásnak tartja az üzleti rendszert - de élvezi a kihívásokat. "Az ember persze néha azt gondolja: 'Nem lenne jó, ha a kormány kifizetné a számlák felét?', ahogy történik néhány európai országban. De ezeknek az országoknak megvannak a maguk problémái." Felidézte azt is, hogy nagyon fiatalon kezdett az Egyesült Államokban dolgozni, és az ország azóta is egyik legfontosabb "bázisát" képezi.

Szabadidejében szívesen van a családjával, szeret futballt és Formula 1-et nézni, de sok időt tölt új szerepek betanulásával és régiek felelevenítésével is - mesélte. Plácido Domingo január 21-én ünnepelte 75. születésnapját. A kérdésre, fontos határvonalat jelent-e ez számára, esetleg élete értékelésére, tervei áttekintésére készteti-e, úgy fogalmazott: "Nos, háromnegyed évszázadról van szó, és nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen aktív életet élhettem ilyen sok éven át, és különösen amiért nagyszerű zenét tudtam ilyen sok ember felé közvetíteni ilyen sok éven át. Ebben az értelemben folyamatosan értékelem az életemet. Egy más értelemben ugyanakkor mindig előre nézek, és megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni a következő előadásért, a következő produkcióért, a következő művészeti kalandért."

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)