Plácido Domingo nagy örömmel érkezik a lelkes magyar közönséghez
A világhírű spanyol énekes február 6-án, szombaton lép fel a Magyar Állami Operaház Shakespeare-estélyén.
MTI
Plácido Domingo így fogalmazott: mindig boldog, ha visszatérhet ebbe a szép országba. "Minden emlékem kedves az itteni fellépésekről, hiszen mint mondtam, a közönség mindig olyan lelkes - és egyben értő, ahogy az ember várná is egy országtól, amelynek olyan zeneszerzői voltak, mint Liszt, Bartók, Kodály, Erkel és megannyi más nagy muzsikus!" - hangsúlyozta az énekes. Domingo, aki legutóbb 29 éve lépett fel Magyarországon színházi környezetben, az Operaházban pedig most lesz hallható először, a Shakespeare-estélyen az operaáriák mellett többek között spanyol zarzuelát is énekel majd. "Úgy gondolom, hogy ez a műsor mindenkinek kínál valamit, egyúttal lefedi azt a sokféle zenét, amelyet hosszú pályám során előadtam" - tette hozzá.
A kérdésre, hogy ilyen hosszú és kiemelkedő karrierrel a háta mögött mi inspirálja még az újabb és újabb fellépésekre, úgy fogalmazott: maga a zene jelenti számára a fő inspirációt, hiszen az ember akárhányszor is ad elő nagyszerű zenét, mindig marad még felfedeznivaló. "Másrészt az is nagy privilégium, hogy élményt tudok szerezni az embereknek, és ha az ember ezt elkezdi, soha nem akarja abbahagyni." Plácido Domingo bevallotta, hogy hatalmas színpadi rutinja ellenére még mindig izgul a fellépések előtt. "Mindig izgulok, mert mindig a legjobbat akarom kihozni magamból. Emellett a hang az emberi test része, és sohasem tudhatod pontosan, hogyan fog megszólalni, ha elkezdesz énekelni. Minden nap más."
Szavai szerint magától alakult úgy, hogy a 2010-es évek elején a tenor szerepekről áttért a baritonokra. "Először úgy volt, hogy csak Verdi Simon Boccanegrájának címszerepét éneklem el - úgy gondoltam, talán ez lesz a pályám vége. De a hangom továbbra is egészséges maradt, és egyik szerep követte a másikat." Nagyon fontos szerepet játszik életében a vezénylés is, mely lehetőséget ad neki, hogy "az egész képet" lássa és hallja, úgy, ahogy nem tudja, amikor egy egyéni szerepet énekel. "Énekesi munkám nagy segítségemre van az operakarmesteri szerepben - innen tudom pontosan, hol valószínű, hogy problémák merülhetnek föl -, karmesteri munkám pedig egyértelműen segített abban, hogy énekesként szélesítse a látókörömet."
A kérdésre, hogyan értékeli az opera világában elmúlt évtizedekben végbement főbb változásokat, kifejtette, hogy bizonyos szempontból nehezebbnek, más szempontból könnyebbnek látja a helyzetet: Európában a pénzügyi válság miatt a kormányok csökkentették az állami támogatást, így az operatársulatoknak a fennmaradás más eszközeit kell megtalálniuk, eközben Amerikában, ahol a művészeteket többnyire magánadományok tartják fenn, ma több jó operatársulat van, mint ötven évvel ezelőtt, de nekik is állandó gazdasági gondokkal kell szembenézniük.
"Másrésztől ugyanakkor, volt valaha is olyan korszak, amikor a művészeteknek nem voltak gazdasági nehézségeik? Kétlem. Így továbbra is a lehető legmagasabb színvonalon és pozitív szemlélettel dolgozunk!" Úgy vélte, a fiatal énekeseknek ma több lehetőségük van, mint annak idején az ő nemzedékének, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne karriert építeni. "Az sohasem könnyű. Szeretned kell, amit csinálsz." Plácido Domingo kitért arra is, hogy a Los Angeles-i Operaház főigazgatójaként különös kihívásnak tartja az üzleti rendszert - de élvezi a kihívásokat. "Az ember persze néha azt gondolja: 'Nem lenne jó, ha a kormány kifizetné a számlák felét?', ahogy történik néhány európai országban. De ezeknek az országoknak megvannak a maguk problémái." Felidézte azt is, hogy nagyon fiatalon kezdett az Egyesült Államokban dolgozni, és az ország azóta is egyik legfontosabb "bázisát" képezi.
Szabadidejében szívesen van a családjával, szeret futballt és Formula 1-et nézni, de sok időt tölt új szerepek betanulásával és régiek felelevenítésével is - mesélte. Plácido Domingo január 21-én ünnepelte 75. születésnapját. A kérdésre, fontos határvonalat jelent-e ez számára, esetleg élete értékelésére, tervei áttekintésére készteti-e, úgy fogalmazott: "Nos, háromnegyed évszázadról van szó, és nagyon-nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen aktív életet élhettem ilyen sok éven át, és különösen amiért nagyszerű zenét tudtam ilyen sok ember felé közvetíteni ilyen sok éven át. Ebben az értelemben folyamatosan értékelem az életemet. Egy más értelemben ugyanakkor mindig előre nézek, és megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni a következő előadásért, a következő produkcióért, a következő művészeti kalandért."
