Állatfarm– Diafilmkritikák
Ma állatos diákat vetítünk a gyerekszoba résekkel és alig látható mintázatokkal teli falára, olyan állatokat, akik párban mesélnek a kikerekedett szemű gyerekeknek. Megismerkedhetünk a tücsökkel, a hangyával, az egérrel és az oroszlánnal, majd a két bors ökröcskével is.
PZL – 061.hu
A tücsök és a hangya című La Fontaine meséhez a MOKÉP filmplakátjairól híres, nemrég elhunyt Darvas Árpád készített emlékezetes rajzokat. A történet La Fontaine rövid életrajzával indít, ami nem jellemző a diafilmekre, de nem is rossz ötlet. Talán a végén szerencsésebb lett volna, de itt is rendben van. Darvas igazi kísérletező alkotó volt, pop arttal is az elsők között foglalkozott, az állatábrázolási olyanok, mintha filccel rászínezett volna a képeire, talán kissé elnagyoltak is, viszont a mese színvilága, és az évszakok harmóniája expresszív módon megjelennek meg a rajzokon.
A hangya kamrájának csendélete különösen szép. Az ufószerű szemekkel megrajzolt hangyák ma is korszerűnek hatnak, a tücsök csíkos nadrágjában pedig afféle bohém művész benyomását kelti. A végén még jó tanácsot is kapunk: tanuljunk a példából, gyűjtsünk, takarékoskodjunk, hogy valóra válthassuk álmainkat.
Aiszóposz meséjének, Az egér és az oroszlánnak a főcíméről lehagyták a grafikust, és csak annyit írtak ki, hogy rajzolták a Pannónia Filmstúdió művészei. Vajon miért? Talán azért, mert a klasszikus mesét a fogmosás népegészségügyi propagandájára használták? Amikor az egér elrágta az oroszlán csapdájának kötelét, az állatok király megkérdezte tőle: Mondd csak, mitől erősek a fogaid? És az egérke megmutatta a fürdőszobáját és a fogkeféjét.
A következő képen már azt látjuk, hogy az oroszlángyerekek is mossák a fogukat. Újabb tanulság: a rendszeres fogmosással még egy csapdából is ki tudjuk rágni magunkat. Ennek szellemében nem is a piramis egyik résében éldegélő egérke a fontos, hanem a fürdőszobája, ami olyan korszerű, mintha nem is az ókori Egyiptomban lennénk, hanem egy hasonlóan monoteisztikus szocialista mintaállamban, mondjuk Magyarországon, az ötvenes években.
Egérkének nemcsak fürdőszobája van, hanem szódás szifonja és rádiója is. Az alapmese szerencsére megmaradt, a Pannónia Filmstúdió művészei remek munkát végeztek, a képek szín – és formavilága némileg a Siccet is rajzoló Tamkó Béla rajzait is megidézik. Jön a sas, aki bambusz rúddal együtt elragadja az egérkét, aki megmenekül, és az oroszlán mellett landol, így már a sas, a madarak királya nem száll szembe az állatok királyával, az oroszlánnal. Majd megmenti a csapdába esett oroszlánt, úgy, hogy híresen erős fogaival elrágja a háló kötelét. Ezek után az oroszlánkölykök már nemcsak a körmüket élesítik, hanem a fogaikat is erősítik.
A két bors ökröcske mesénél is lemaradt a készítő, annyi szerepel a főcímben, hogy Pannónia Filmstúdió rajzai nyomán Kmetykó Mária grafikus rajzolta újra. A Két bors ökröcske rajzfilm Macskássy Gyula egyik fő műve, annak a kockáiból készült a diafilm.
Az ötvenes években, amikor „hivatalosan” nem léteztek a határon túli magyarok, Macskássy rajzfilmen csempészte vissza a székely furfangot és népi világot a magyar közgondolkodásba. A székely mese képi világa nemcsak a népi kultúra képzeletbeli mofettájában merítkezett meg, de használta a magyar art deco örökségét, és az akkor nagyon korszerűek ható Disney formavilágot is.
A jószívű kis Gergő enni adott az éhes öreg székely góbénak, aki két borsszemnyi méretű ökröcskét ajándékozott neki. Az ökrök valóságos erőgépek, a teljes erdőt is elvittek a hátukon. A "gonosz uraság" szemet vetett az állatkákra, és lehetetlennek tűnő feladatokat adott Gergőnek, de az ökrök mindent megoldottak. Még a Napot és a Holdat is odébb tolták szarvaikkal, hogy a mese univerzális dimenziót kapjon. Aztán a gonosz uraság egy elszólása miatt a Pokolban találja magát, így ez lehet gyermekünk első találkozása a Pokollal, és magával az Ördöggel is, aki szalutál az ökröcskéknek, sejthető tehát, hogy nagyobb titok lappang a székely rengetegben, mint azt elsőre gondolnánk.
