Pesti Srácok

Stand-up és dokuszínház a Trafóban a családról

Egy Ausztráliában élő kínai fotóművész, William Yang szokatlan nyomozásba kezdett: felkutatta családja történetét, a titkos vagy elfelejtett sztorikból pedig előadást szerkesztett. Személyes történetek az elmúlt 100 évből: születés, szerelem, halál, hagyományok és gasztronómia. Zavarba ejtően ismerős tartalom sok humorral prezentálva. A világhírű fotós képeiből néhány a Trafó kávézójában látható az előadás napjáig, ezeket a fotókedvelő nézők akár meg is vásárolhatják.

061.hu

William Yang író, előadó és fotóművész Ausztrália egyik legünnepeltebb művésze. Nagyszülei az ausztrál aranyláz idején, az 1880-as években költöztek Kínából Ausztráliába, Yangnak így harmadik generációs betelepültként nem maradt élő kapcsolata gyökereivel, egészen 35 éves koráig. Édesanyja halála idején ismerkedett meg mélyebben a taoizmussal, és azonnal el is köteleződött a kínai filozófia mellett. Ez volt az első lépés saját identitásának vizsgálata és a Yangok történetének felkutatása felé. Gazdagok és szegények, szolgák, kétkezi munkások privát történetei elevenednek fel ebben az igazán személyes produkcióban. „Az előadás nekem olyan, mint egy terápia, mindent kibeszélek magamból.” William Yang

PestiSracok facebook image

Maga William Yang meséli el ezeket a történeteket, miközben illusztrációképpen eredeti fotókat vetít nekünk családtagjairól és felelevenített eseményekről. A stand up-comedy és a dokumentumszínház határán egyensúlyoz az előadás, amely egyszerre mutatja be a kínai diaszpóra gyökérverését, ennek társadalmi kontextusát, és az emberi sorsok megható alakulását. Ősei történeteit összekapcsolja saját utazásélményeivel, és térképszerűen tárja elénk ezt az arcokkal, nevekkel, szokásokkal és ételekkel teli összefüggő világot. Yang előadását világszerte csillogó szemekkel hallgatja a közönség, kortól, nemtől, származástól függetlenül. Hiszen a családi történetek hiába ívelnek át kontinenseken, az ünnepek, a szerelem, az intrika és az irigység olyan univerzális toposzok, amelyek egyaránt szerepelnek az európai és az ázsiai családi mitológiákban. Március 3-án, az előadás után egy beszélgetés és közönségtalálkozó keretében a hazai publikum kérdéseit is felteheti a művésznek.

William Yang a 70-es években robbant be a köztudatba Sydney-ről készített dokumentarista fotóival, majd a hedonista meleg közösség őszinte ábrázolásával. Írói vénáját aktivizálva kedvenc formája az lett, hogy a fényképeit kivetítse és melléjük mesélje a történetüket. Ezek a monológok váltak performanszokká olyan színházi keretben, mint ez a mostani is. A Blood Links az előadó harmadik olyan munkája, amelyik családi történeteket dolgoz fel.

Nem ez az egyetlen előadás a héten, amely generációkkal, identitással és integrációval foglalkozik: március 2-án a Gruppo Tökmag képzőművészeti kollektíva Sárkány Lee című képregényszínháza vezet be Sárkány Lee, a 19 éves kungfu ruhás áramlény életébe. Roma kamaszfiú tapasztalatai keverednek a képregények fantáziavilágával.

A magyar kortársművészetben is egyre népszerűbb téma a családtörténet, ezért a Trafó felkeresett néhány magyar művészt, és megkérte őket, hogy meséljenek arról, miért fontos ennek a kutatása. A videó itt látható:

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.