Pesti Srácok

Megjelent Szvjatoszlav Richter Fejér Pálhoz írt levelezése

Egy barátság levelei címmel jelent meg a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában Szvjatoszlav Richter (1915-1997) világhírű zongoraművész és élettársa, Nyina Dorliak Fejér Pálhoz, a Magyar Állami Operaház egykori főtitkárához írt levélgyűjteménye.

MTI

Az első alkalommal olvasható levelezés Szvjatoszlav Richter 1954-es első magyarországi fellépésétől egészen haláláig követi nyomon a zongoraművész és Fejér Pál (1915-2008) munkakapcsolatból - Richter magyarországi koncertjeinek kizárólagos szervezője Fejér Pál volt - hamar barátsággá váló viszonyát - mondta el Fazekas Gergely, a kiadó vezetője. "A levelek révén betekintést nyerhetünk Richter mindennapjaiba, de a levélváltás ritmusának megfelelően, természetesen csak véletlenszerűen. Richter tudósít a betegségeiről, az olykor rátörő búskomorságról, zenész kollégákról, fesztiválokról, s persze magukról a művekről is" - hangsúlyozta Fazekas Gergely, aki szerint a személyes megjegyzésekkel és humoros utalásokkal teli, valamint a koncertekről és a felkészülés nehézségeiről is beszámoló gyűjtemény fontos adalékokat nyújt "a 20. század talán legnagyobb művészegyéniségéről".

PestiSracok facebook image

Hozzáfűzte: a gyűjtemény kiadásának ötlete a levélhagyaték gondozójától és fordítójától, Nagy Margittól származik. Az összesen 205 darabos gyűjtemény nagyobb része, 170 levél olvasható a kötetben, a nagyon személyes részleteket is tartalmazó szövegeket kihagyták a válogatásból. A levelek egy részét Nyina Dorliak francia-német származású énekesnő, Szvjatoszlav Richter állandó társa, kísérője, kamarapartnere és ápolója írta. A kötethez Kocsis Zoltán írt előszót, amelyben úgy fogalmaz, a levélgyűjtemény "megdöbbentő és elgondolkodtató adalék mindahhoz a csodához, amit a 20. század talán legkiemelkedőbb előadóművésze életében létrehozott. Ugyanakkor követendő példa azoknak, akik nem sajnálnak semmiféle áldozatot, ha a muzsika legbelső titkainak megismeréséről van szó."

Mint írja, a kiszámíthatatlanságáról jól ismert zongoraművész "elérte, ami csak a legnagyobbaknak adatott meg: egész életében minden hatást, információt mohón fölhabzsoló és asszimiláló tanítvány maradt, s mint ilyen, az élet legboldogabb időszakának ártatlanságát a felnőttkorra maradéktalanul átmentő örök gyermek". Szvjatoszlav Richter az ukrajnai Zsitomirban született, de Odesszában nőtt fel, német származású apja konzervatóriumi tanár volt. Sokáig autodidakta módon tanult zongorázni, mert nem tűrte a rendszeres képzést. Nyolcévesen már komponált, négy évvel később megírta első operáját, tizenöt évesen az odesszai operaház korrepetitorának nevezték ki. Első szóló zongorakoncertjét 19 évesen adta, Chopin műveiből.

Formális zongoraképzése 1937-ben kezdődött, amikor a moszkvai konzervatórium hallgatója lett. 1942-ben játszott először közönség előtt hatalmas sikerrel. 1945-ben megnyerte a szovjet előadóművészek össz-szövetségi versenyét, 1949-ben Sztálin-díjjal tüntették ki. Rövid ideig vezényelt is, de gyorsan letette a karmesteri pácát. 1960-ban első szovjet művészként nyert Grammy-díjat (Brahms 2. zongoraversenyének felvételéért), 1961-ben megkapta a Lenin-díjat. Magyarországon először 1954. március 4-én lépett föl. Az ismeretlen zongorista csak félig töltötte meg a Zeneakadémia nagytermét, a szünetben azonban a nézők körbetelefonálták a várost, hogy aki tud, jöjjön, mert "zseni" koncertezik, s a koncert végén egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a teremben. Különleges kapcsolata Magyarországgal mindvégig megmaradt: anyai ágon állítólag magyar őse is volt, közel állt hozzá a magyar zene, legnagyobb előszeretettel Liszt Ferenc darabjait játszotta.

Hazáját leszámítva Magyarországon lépett fel a legtöbbször, több mint ötven hangversenyt adott, utoljára, 1993-ban Grieg műveit játszotta. Magyarországi rádiófelvételeit 2010-ben 14 CD-ből álló válogatáson tették közzé; olyan művek is akadnak köztük, amelyeket csak nálunk játszott, vagy sehol máshol nem rögzítettek vele. Élete utolsó éveit Párizsban töltötte, utolsó hangversenyét 1995 márciusában, Lübeckben adta. 1997. augusztus 1-jén szívinfarktus következtében hunyt el Moszkvában.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.