Gideon Greif: "Ha meghalnak, a történetük is velük hal"

Gideon Greif izraeli történész az auschwitz-birkenaui Sonderkommandó életben maradt tagjaival készített interjúiból álló, magyar nyelven Könnyek nélkül sírtunk címmel megjelent kötetét mutatta be szombaton a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ahol elmondta, azért jegyezte le a történeteket, mert ha ezek az emberek meghalnak, történetük is velük hal.

MTI

Gideon Greif könyve a második világháború talán legkülönlegesebb túlélőivel, a Sonderkommandók életben maradt tagjaival foglalkozik. Az Európa Könyvkiadónál megjelent kötet Nemes Jeles László Saul fia című Oscar-díjas filmjének is fontos forrása volt. A neves holokausztkutató a beszélgetésen elmondta: 1986-ban kezdte el a Sonderkommandó kutatását, ekkor még 31 egykori sonderkommandós élt szerte a világban. "Fő küldetésemnek tekintettem azt, hogy megmentsem az emlékeiket, mert ha ők meghalnak, a történetük is velük hal" - hangsúlyozta.

Felidézte, komoly erőket kellett megmozgatni ahhoz, hogy a kötet elkészülhessen, de nagy szükség volt rá, hogy Auschwitz történelme kiegészüljön ezzel a fejezettel, és egy nagyobb, pontosabb képet kaphassunk erről a világról.
A Sonderkommandó nagyrészt zsidókból álló munkacsapat volt, amely elsősorban a haláltáborokban meggyilkolt holttestek elégetését végezte, fogvatartóik parancsára. A könyvbemutatón Nemes Jeles László filmrendező is részt vett, aki elmondta, hogy nagy öröm számára, hogy filmje hozzájárulhatott e fontos történelmi dokumentum magyar nyelvű megjelenéséhez. Kiemelte: sajnos a Sonderkommando története nagyon kevéssé ismert, a "megsemmisítés szívét" valamiért mindig kihagyták a történetekből.

Gideon Greif elmondta, hogy a sonderkommandósok három felkeléséről lehet tudni, Treblinkában 1943. augusztus 2-án körülbelül 100 fogolynak sikerült kitörnie a táborból, a sobibóri táborban pedig 1943. október 14-én volt hasonló felkelés. A legjelentősebb azonban a Nemes Jeles László filmjében is bemutatott, 1944. október 7-i felkelés volt. Ezeken kívül számtalan, akár több száz felkelés is lehetett a gettókban, de ezekről nem maradtak fenn pontos információk, mert nem maradtak túlélők - jegyezte meg a professzor.

"A sonderkommandósok mindegyike halálra volt ítélve, és ezt ők is tudták. Az egyetlen dolog, amijük maradt, az a remény volt, az tartotta bennük a lelket, hogy elmondhassák a világnak a németek bűneit." A történész felidézte, hogy az interjúkészítés során ki kellett dolgoznia egy speciális metódust, mert nagyon nehéz volt szóra bírni a túlélőket. Akadt olyan, aki 30 éve nem beszélt az átélt élményeiről, mert a családja vagy az ismerősei bolondnak tartották, nem hitték el neki, hogy Auschwitzban zsidókat égetett kemencében.

Ezért bizonyos kérdéseket újra és újra fel kellett tennie, nem azért, hogy a sebeiket felszakítsa, hanem történelmi hitelesség céljából. Nemes Jeles László elmondta, fontos volt számára, hogy filmjének is a megsemmisítés, a krematórium legyen a központja, amely mindig kiszorul a holokauszttörténetekből. Bármennyire megosztónak tűnik is a Sonderkommandóban szolgálók szerepe, ezek nagyon bátor emberek voltak és Auschwitz történetének egyetlen fegyveres felkelése is hozzájuk kötődik - emelte ki a rendező.

"Amikor megírtuk a forgatókönyvet, már tudtuk, hogy nem kívülről akarjuk nézni őket, hanem visszamegyünk a jelenükbe, így mindent elmondhatunk róluk, amit gondolunk." Gideon Greif kötetében részletes hátteret rajzol az Endlösung gyakorlati megvalósításáról és sokat idéz azokból a feljegyzésekből is, amelyeket a foglyok a koncentrációs táborok területén rejtettek el. A szerző 1951-ben született izraeli történészprofesszor, fő területe az auschwitzi megsemmisítőtábor és az ott működő Sonderkommando. Holokauszttal foglalkozó nemzetközi intézmény kutatója és vezetője, több mint harminc éve dolgozik a jeruzsálemi Jad Vasem emlékhelyen, számos ország egyetemének vendégelőadója. A Könnyek nélkül sírtunk először németül jelent meg 1995-ben, majd még hat nyelvre lefordították.