Pesti Srácok

Külföldön is kedvenc a magyar zenés film

A torontói TIFF Kids filmfesztivál a legjobb rövidfilmnek járó "People's Choice Award"-dal, azaz közönségdíjjal jutalmazta április 24-én vasárnap tartott díjkiosztóján Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjét.

061.hu

A Mindenki márciusban kezdte fesztiválkörútját, az első fesztiválszereplése rögtön sikerrel zárult: a film elnyerte a lille-i Európai Filmfesztivál közönségdíját. Március végén a budapesti Friss Hús fesztiválon a Daazo.com különdíjával jutalmazták, egyben az író-rendező Deák Kristóf következő filmterve is elismerésben részesült a fesztivál pitchfórumán. A Mindenki áprilisban a spanyolországi Lanzarote Nemzetközi Filmfesztiválon (FICL) is közönségdíjat nyert. Ezt követte a mostani elismerés Torontóban.

PestiSracok facebook image

A Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) által szervezett TIFF Kids fesztiválon több mint 70 ifjúsági témájú kisfilm, animációs film és nagyjátékfilm mutatkozott be az észak-amerikai közönség előtt, közülük választotta ki a közönség a Mindenkit mint a közönségdíj nyertesét. A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság Média Mecenatúra programja által támogatott kisfilm Szamosi Zsófia, Gáspárfalvi Dorka és Hais Dorottya főszereplésével készült, a budapesti Bakáts Téri Általános Iskola gyermekkórusának részvételével. Az operatőr Maly Róbert (Szerdai gyerek) volt, a zenei anyagért Balázs Ádám (Utóélet) felelt.

A történet egy tízéves kislányról szól, aki új iskolába kerül, és az iskola híres kórusának is tagja lesz – ám hamarosan kiderül, hogy az ambíciózus kórusvezető egyáltalán nem az a mintapedagógus, akinek elsőre látszik. A Mindenkitlegközelebb Ravennában, a Corti da Sogni fesztiválon vetítik, majd júniusban Tokióban a Short Shorts fesztiválon és Los Angelesben a SEEFesten is a versenyprogram válogatásában szerepel.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.