Nők a múlt mögött - Rihanna és SIA új lemezéről

Az idei Sziget nagyszínpada igazi kifutó lesz, rögtönzött divatbemutatókkal, hiszen augusztus 11-én fellép a kereskedelmi pop egyik legnagyobb ikonja, Rihanna, de koncertet ad Sia is a Szigeten, ő augusztus 15-én. És ahogy az a pop műveleti kézikönyvében lenni szokott, a turnék előtt egy-egy új lemez végzi el a tüzérségi előkészítést. Ahhoz, hogy lokalizálni tudjuk az új dalokat a koncerteken, egy gyors, OKJ-s képzéssel átvesszük a két új lemezt.

PZL – 061.hu

A Sia művésznéven dolgozó Sia Kate Isobelle Furler This Is Acting című albuma tisztességesen összerakott, remekül hangszerelt, széles érzelmi skálát bejáró professzionális popalbum. Zavarbejtően kiforrott munka, afféle megszenvedett lemez, a művésznőnek korábban már hat, teljességgel ismeretlen albuma jelent meg.

A lemezen találhtó dalokat eredetileg másoknak írta, de visszakerültek a a feladóhoz, ezért úgy döntött, hogy inkább maga énekli fel azokat. És bár különböző zsánerű előadóknak készültek, a This Is Acting mégis egységes anyag lett. Hogy tényleg egy színjátékról van-e szó, mint ahogy a lemez címe sugallja, nem tudjuk, de az biztos, hogy slágersebb, mint Rihanna Anti című új munkája. Már csak azért is érdemes idecitálni Rihannát, mert egyik legnagyobb mutatványát, a Diamonds-ot Sia szerezte. A This Is Acting tele van kapitális slágerekkel, olyanokkal, mint a Move Your Body, a Bird Set Free, az Alive…

Szóval, itt egy Rihanával és Adele-lel konkuráló énekesnő, itt egy jól szabott popkollekció, amire legyintettek már, hogy "B-oldalas Adele-dalok", "másodosztályú Rihana számok", de mondjon bárki bármit, a This Is Acting egyenértékű a mai popot uraló két művésznő munkáival. Persze, a hangképek, és a dallamívek megidézik Adele-t, Rihannát és Beyoncét, de a szerzemények nem reszlik, hanem míves popdalok, és úgy szólalnak meg, ahogy azt a nagy produceri énekeskönyvben megírták.

Rihanna egy zavarba ejtően progresszív tánclemezzel, az Antival mutatja meg, hogy van élet a magamutogató slágerpopon túl. Már az album artworkje is sejteti, hogy nem egy kétbites dance-rock albumot tartunk a kezünkben. Az artisztikus borítón (Roy Nachum munkája), Braille-írással olvasható szöveg állítólag arról szól, hogy „a gondolataim olyan tartalmasak, hogy az emberek nem fogják majd érteni”, ami nem szerénytelen, és nem is vicces, egyszerűen csak hülyeség.

A lemezről hiányoznak a földet sarkaiból kifordító slágerek, a kereskedelmi rádiók számára kötelező darabok, de mindenkit megnyugtatunk: az album az ötödik hallgatás után megadja magát. Az Anti egészen élvezhető progresszív poplemez, a Same Ol' Mistakes-ben még a Tame Impala hatása is érződik. „Riri” most művész, aki kísérleti tereppé tette az R&B, az elekropop és a dancehall összkomfortos világát. Nem baj, hogy ez megtörtént, még akkor sem, ha táncolni nem lehet rá, az Anti ugyanis inkább hangszobrászat, ami talán képes lesz arra, hogy új impulzusokat adjon a mainstraim-popnak.