Vigyázz a madárra! - Birdy és Gwen Stefani új lemezéről

Gwen Stefani "még nincs túl" a válásán, viszont a 19 éves Birdy nem vált el, nincs gyereke, mégis többet tud a női sorsról, mint a No Doubt egykori 47 éves, Marilyn Monroe-ra emlékeztető popdívája. Szóval itt van két énekesnő,mindkettőjüknek van véleménye a férfiakról, saját nőiségükről, és magáról a popról is.

PLZ – 061.hu

Birdy már 14 éves korában lemezzel állt elő, még hét sem volt, amikor már dalokat szerzett, őstehetség, ahogy mondani szokás. Mégis: zavarba ejtő ez az érettség, az a képzett hang és biztos hangszeres tudás, amivel előállt a Beautiful Lies című harmadik lemezén. Meghívott kapott abba a képzeletbeli női klubba, ahol tagságija van Kate Bushnak, Pj Harvey-nak és Florence-nek is. A zongorára komponált, néhol folkos beütésű dalokat alapvetően Birdy hangja dominálja le, amit remekül ellenpontoznak a vonós hangszerelésű motívumok és a finom effektek.

"A Beautiful Lies fő témája, hogyan találjunk világosságot a sötétben, és hogyan kerüljünk felül az elveszettség érzésén" - árulta el a művésznő. Rendben is volnánk, tényleg meggyőző művészi kvalitásokkal készült az album, búbánatos, de mégsem affektáló, tele van váratlan fordulatokkal, tempóváltásokkal. Az sem vesz le a Birdy kvalitásából, hogy olyanok segítették, mint Jim Abbiss, aki írt már Arctic Monkeys-nak és Adele-nak is dalokat, de segítette Craig Silvey is, aki ott állt az Arcade Fire és a Florence and the Machine egy-egy slágere mögött. Na jó, a vége felé kicsit leül a lemez, de csak azért, mert egy órán keresztül utazunk a sötétben, míg eljutunk a képzeletbeli fényre. Viszont máris klasszikus a Shadows, a Keep Your Head Up, a Deep End és a Silhouette.

Gwen Stefani új albuma inkább modellkönyv, tele baromi jó képekkel a művésznőről, aki semmit nem öregedett azóta, hogy kereken húsz évvel ezelőtt a No Doubt Tragic Kingdom című lemeze megjelent, rajta a mindentvivő Don’t Speak című slágerrel, aminél nagyobbat azóta sem énekelt. A This Is What The Truth Feels Like-ra már nem írt dalt Linda Perry, sem a No Doubt-basszusgitáros Tony Kanal, inkább a Justin Bieber- és Britney Spears-slágereket is gyártó Justin Tranter hagyta rajta a kézjegyét.

A lemez nem túl felkavaró, itt-ott reagge-s beütésű dance-albummal van dolgunk, ami egy csajpartyn remek hangzóanyag, ugyanakkor nincs rajta emlékezetes sláger. Nem is bonyolították túl a hangszerelést, a funkos és reagge-s elemek is szintetikus anyagok, és az egész lemezben van valami retrós. Leginkább Madonna 1985-ös diszkó minimalizmusa juthat az eszünkbe, szinte az orrunkban érezzük az Impulse Incognitó illatát a szánkban pedig Cherry Brandy ízét.