Pesti Srácok

Amerikai nap Cannes-ban

Amerikai filmeké volt a hétfői nap a 69. Cannes-i fesztiválon: Robert de Nirót a versenyen kívül bemutatott Hands of Stone főszereplőjeként ünnepelték a rajongók, miközben a hivatalos versenyben két független amerikai rendező, Jim Jarmusch és Jeff Nichols mutatta be legújabb alkotását.

MTI

Robert de Niro az 1970-80-as évek nagy panamai bokszolójának, Roberto Durannak az edzőjét alakítja a venezuelai Jonathan Jakubowicz életrajzi drámájában, amelyet hétfő este vetítenek a Croisette-en. A bemutatóra a 72 éves világsztárral Cannes-ba érkezett a bokszolót alakító Edgar Ramirez és a film főszereplőnője, a kolumbiai Ana de Armas is. Eközben a versenyprogramban is amerikai filmesek alkotásait láthatta a közönség.

PestiSracok facebook image

A visszatérő vendégnek számító Jim Jarmusch a mindennapok banalitásáról készített egy költői alkotást. A Paterson című film főhőse egy buszsofőr, aki Allen Ginsberg és William Carlos Williams költők szülővárosában, Patersonban él és őt is Patersonnak hívják. A Star Wars: Az ébredő erő című filmből ismert Adam Driver által alakított férfi szabadidejében az őt körülvevő tárgyakról, egy gyufásdobozról vagy egy ablaktörlő lapátról írogat naiv verseket egy füzetbe. Háztartásbeli felesége (az iráni-francia Golshifteh Farahani) pedig azzal tölti a napjait, hogy fekete-fehérre fest maga körül mindent, a házat, a függönyöket, a ruhákat és még a hétvégi piacra sütött süteményeket is. Az antihős pár egy hetének rutinszerű, szeretetteljes napjait bemutató film üzenete, hogy mindenki lehet a saját életének a költője.

A 63 éves amerikai rendező az 1995-ös Halott ember vagy a 2013-ban forgatott Halhatatlan szeretők című filmjeihez hasonlóan a Patersonban is egy teljesen önálló, szenvedélytől és gyűlölettől mentes világot teremt, amely tele van kulturális referenciákkal. A múlt iránti nosztalgia is megjelenik a filmben: a fiatal főhősnek nincs sem mobiltelefonja, sem számítógépe, és értetlenül szemléli, hogy felesége internetről tanul gitározni vagy korábban soha nem hallott egzotikus dolgokból készít neki vacsorát. A kétórás film eredetisége abban rejlik, hogy úgy épül fel, mint egy vers: belső rímekkel és ismétlődő motívumokkal, mint például az ikrek feltűnése, a szeretet megnyilvánulásai vagy a feliratokban is megjelenő Paterson. Jim Jarmuschnak egyébként egy másik filmjét is bemutatják a fesztiválon. Az Iggy Pop amerikai énekesről készült Gimme Danger című dokumentumfilmet május 19-én vetítik versenyen kívül.

Egy másik jelentős független amerikai rendező, a 37 éves Jeff Nichols egy kosztümös filmmel kapott meghívást. A Loving az amerikai polgárjogi harcok egyik fontos epizódját dolgozza fel az 1950-es évekből, amikor is egy fehér bőrű férfi és egy fekete bőrű nőt azért ítéltek el a faji keveredést tiltó amerikai Virginia államban, mert összeházasodtak a szomszédos Columbiában. A börtönbüntetés elöl menekülve a pár átköltözik Washingtonba és onnan harcol tíz éven át annak érdekében, hogy a fajok megkülönböztetése alapján a házasodás jogait korlátozó virginiai törvényt a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek nyilvánítsa.

Az ausztrál Joel Edgerton és az ír-etióp Ruth Negga főszereplésével készült intim, egyszerű és nagyon érthető klasszikus alkotás célja az volt a rendező bevallása szerint, hogy "a legegyszerűbben világítson rá a probléma lényegére". Jeff Nichols ezért elsősorban nem a jogi hercehurcát vitte filmre, hanem a két, egymást nagyon szerető főszereplő viszonyát bontotta ki. "Ez az Egyesült Államok történelmének egyik legtisztább szerelmi sztorija" - mond a rendező a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón. A hivatalos versenyprogramban már 2012-ben a Mud című filmjével is meghívást kapott rendező azt reméli, hogy a film elgondolkodtatja az embereket a diszkriminációról. "Azt szeretném, ha minél többen megnéznék a filmet és vitáznának róla" - hangsúlyozta. A 21 filmből álló hivatalos versenyprogram egyharmadának bemutatása után valamennyi kritikusi és újságírói listát Maren Ade német rendezőnő Toni Erdmann című vígjátéka vezeti, amely a szülők és gyermekek közötti felnőttkori kommunikációképtelenséget érzelmekkel és helyzetkomikummal teli jelenteken át mutatja be.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.