Börtön a napfényes Adrián

Az Adriai-tenger napfényes szigetei között van egy borzalmas hely is Tito Jugoszláviájának börtönszigete, Goli Otok. Napokban jelent meg Domokos László a Goli Otok, a Pokol-sziget, avagy Tito Gulágja az Adrián című munkája a CEPoliti Kiadó gondozásában.

061.hu

1949-től 1980-ig tartottak foglyokat embertelen körülmények között a ma Horvátországhoz tartozó piciny sziklaszigeten, melynek a neve magyarul Kopár szigetet jelent. Nemcsak horvátok, szerbek, albánok raboskodtak itt, hanem magyarok is, így a dokumentum-esszé a magyar vonatkozások miatt talán még közelebb hozza a hazai olvasókhoz a rettenet helyszínét.

A vajdasági költő, Dési Ábel így írja le a saját maga által is megélt nyomorúságos tábori életet: “Hajnaltól sötétedésig terméskövet bányásztak. A szigeten nagyon jó minőségű márvány is volt, a megmunkálatlan hatalmas kőtömböket Belgrád számára kellett kitermelni. (…)A kemény, kíméletlen, embert próbáló munka csonttá és bőrré soványította az elítélteket. (…) Ivóvízről is maguknak kellett gondoskodiuk, építettek egy víztározót, amelyben az esővizet gyűjtötték. Szénből, homokból, kavicsból összetákolt többszörös szűrőn folyt át a víz, ezt itták.”