Egy utazás kezdetén vagyok – Caramellel beszélgettünk

A decemberi Aréna koncertje után fél év alkotói szabadságot kért rajongóitól, de mostanra új lemezén dolgozik és koncertturnéját szervezi Magyarország egyik legnépszerűbb énekese, Caramel. A fordulatszám csökkentése láthatóan jót tett a zenésznek, akinek új dala az Elzárt övezet máris nagyon népszerű a rajongók körében. Új zenékről, családról és hitvallásról beszélgettünk Caramellel.

LEIRER TÍMEA - 061.hu

Fél év után folytatódik minden ott, ahol abbahagytad?
Igen is, meg nem is. Rengeteg új ötletem van, új dalokon, új albumon dolgozom, és már szervezzük a 2016-os turnét. Rengeteg feladat vár rám, de azért jóval nyugisabb, lazább évet tervezek a tavalyinál, amikor 300 fellépésem volt. Kevésbé zsúfolt, de színvonalas, munkával teli évnek nézek elébe és egyelőre nagyon élvezem ezt a lazább, alkotóbarát és családbarát életmódot.

Belefáradtál a múlt év pörgésébe?
Egyszerűen nem jutott időm arra, hogy dalokat írjak, hogy hangszereljek, hogy egy kicsit mélyebben elmerüljek a dalszövegekben. Hiányzott, hogy kifejezzem éppen aktuális érzéseimet, szükségem volt rá, hogy végre produktummá változtathassam a gondolataimat. Nagyon sok mondanivalóm, „zenei tervem” volt és van, amely már kikívánkozott belőlem, de túlságosan pörgős volt az elmúlt esztendő ahhoz, hogy formába öntsem őket. Most végre ennek is eljött az ideje.

Az is bántott, hogy nem jut elég idő a családodra…
Természetesen, talán ez még inkább növelte bennem a feszültséget. Nemcsak zenész vagyok, hanem apuka és férj is. Úgy éreztem, jó lenne ezt is intenzívebben megélni, a családi életből is sokkal jobban kivenni a részem.

Sikerült?
Igen, azt hiszem nagyon sok mindent bepótoltam. Talán már nincs is olyan nagy lemaradásom a feleségemmel, Szilvivel szemben a gyereknevelésben, hiszen a kislányommal most sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Amikor olyan sokat távol voltam, nem érezhette, hogy mindig számíthat rám, teljesen jogosan az anyukáját tekintette első számú bizalmasának és támaszának. Most néha már én is elnyerem ezt a pozíciót.

Ha a családodról beszélsz, mindig elmondod, hogy mennyire hálás vagy a sorsnak, hogy ez neked megadatott, sőt a múltkor azt hallottam tőled, hogy az otthon melegét és azt, hogy szerető család vesz körül, legalább akkora csodaként éled meg, mint hogy énekesként sikeres lettél...
Igen, ezt így érzem. Úgy gondolom, előbb-utóbb mindenki rájön, hogy nem csak a szakmai sikerek léteznek az életben és meg kell tanulni egyensúlyban tartani a családi élet és a karrier ritmusát. Ezen dolgozom most, és elég jól haladok. Könnyen megy, hiszen családcentrikus ember vagyok. Szerintem család és karrier nem létezhetnek egymás nélkül, egyik a másikra épül, másik az egyikből táplálkozik. A családtól kapom az impulzusokat, a biztonságot és a támogatást és ebből tudom felépíteni az alkotói világomat.

Hogyan lehet egy másfél éves kislány állandó jelenlétét összeegyeztetni az alkotói folyamattal, a dalszerzéssel?
Bevallom, nagyon nehezen, de mégis csodálatosan. Természetesen próbálom az alkotáshoz megteremteni a nyugodt, csendes miliőt, amire szükségem van, hiszen ahhoz, hogy az ember hallja a gondolatait, ki kell kapcsolnia a külvilágot. A dalszerzéshez magunkra, belülre kell figyelni, így olykor a legapróbb külső hatás is ki tud zökkenteni. Azért persze néha az is előfordul, hogy Szofi is ott van mellettem, amikor dolgozom, sőt ha egy-egy dal majdnem kész van, meg is szoktam mutatni neki.

Véleményezi?
Határozottan. Nyilván nem mondja, hogy „jaj, apa, azt a basszus szólamot egy kicsit másképp kellene”, de ha látom, hogy mosolyog vagy mozog a zenére, akkor tudom, hogy neki is tetszik. Megfigyeltem, a határozott ritmusokat kedveli jobban. Egy ötletet pedig kifejezetten azért dobtam el, mert „megmutattam” a lányomnak és látványosan hidegen hagyta, nem törődött vele, tehát nem tetszett neki.

Mit szólt a legújabb dalodhoz, az Elzárt övezethez?
Felcsillant a szeme. Talán el sem hiszik az olvasók, de szinte azonnal láttam az arcán, hogy magával ragadta a dallam, hogy máris magáénak érzi a számot. Ez azért is volt érdekes, mert az Elzárt övezet népzenei motívumai a kislányomnak énekelt dalokból jöttek. Sokat éneklünk együtt mindenfélét, népdalt, gyerekdalt, ami épp eszünkbe jut. Amikor az Elzárt övezet írtam, szerintem valamelyik népdal foszlányai lehetetek a fejemben.

Éppen ezért nagyon érdekes ez az új szám: nem népi alapokra íródott, de felismerhetők benne a népi motívumok. Kicsit szokatlan is volt tőled.
Évekkel ezelőtt is írogattam ilyesmit, de azok valahogy nem tetszettek, úgy éreztem, nincsenek egyensúlyban a folklór elemek a saját stílusommal. Nyilván ez most sem egy népdal és nem egy átdolgozás. Vannak benne népzenei motívumok, de ezek csak úgy kerültek a dalba, mint afféle fűszerek. Ott vannak a szövegben és a zenében, de a hallgató talán nem is tudja pontosan azonosítani őket, csak annyit érez, hogy valamitől különleges a dal. Ez volt a célom.

Ez a dal már a most készülő új albumon szerepel majd. Mit tudhatunk erről a lemezről?
Nagyon érdekes utazás kezdetén vagyok. Tavaly elkezdtem kísérletezgetni és rájöttem, hogy szeretnék minél több emberrel együtt dolgozni. Korábban kizárólag egyedül, kizárólag Szakos Krisztián zenei producerrel készítettem a dalaimat, ő az egyik legjobb ebben a szakmában. Vele továbbra is a legnagyobb örömmel szeretnék együttműködni, de arra gondoltam, mi lenne, ha mások is csatlakoznának hozzánk. Most fordul elő először, hogy szerzőtársakkal együtt is írok dalokat. Fontosnak tartom, hogy akik majd közreműködnek a számokban, a saját részeiket maguk írják meg.

Tudható róluk valami?
Még nagyon az elején tartunk a munkának, nem is tudom, hogy pontosan mi alakul ki az egészből. Készítünk közös dalt DJ. Superstereoval , együtt dolgozunk SzabóZ-vel és eddig nagyon jól működik a zenei kémia. Sőt, egy-két rapper is bekapcsolódik majd a lemez dalaiba, nagyon izgalmasnak ígérkezik.

És már szervezitek a turnét, ami egy hagyományos koncertsorozat lesz, nyilván nem 300 fellépéssel.
Igen, nagyon izgulok már. Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk fellépés és koncertturné fogalma között. Egy dolog elmenni egy-egy rendezvényre sokadik fellépőnek és egy másik dolog meghirdetni egy koncertet egy sportcsarnokba, vagy egy stadionba egy előadó nevével. Utóbbira jegyet vesznek, készülnek, elmennek az emberek, és teszik ezt csak és kizárólag annak az előadónak a kedvéért, akinek ott szerepel a neve a plakáton. Óriási a különbség és én mindig nagyon izgulok, egészen a koncert napjáig, hogy minden nagyon jól sikerüljön.

Beszélgetős koncert, mint ami legutóbb volt a MOM Parkban, lesz még?
Az egy nagyon különleges műsor volt, lényegében standup-oltam a dalok között. Olyan buli, ahol annyit beszélek, mint ott, egyelőre nem lesz. Amúgy is elég sokat szoktam dumálni a dalok között, de egyelőre a turnéra kell koncentrálnom.

Te miből táplálkozol? Milyen zenéket hallgatsz?
Ha most megmutatnám a zenelejátszási listámat, meglepődnél. A lehető legkülönfélébb stílusú előadók szerepelnek rajta, egymástól teljesen eltérő műfajú dalokkal, mind nagyon sokat jelent nekem. Vicces, mert talán nem is szerepel R ’n B szám a listámban. Komolyzenét és nagyon sok autentikus népzenét hallgatok, több afrikai, balkáni és dél-amerikai népzenei formáció lemeze is megvan. De szeretem például a francia nyelvű számokat is, az egyik kedvencem egy francia rap formáció. Tényleg, a lehető legszélesebb spektrumból válogatok.

Mindig nagyon fontos volt számodra a romák helyzete, sokat beszélsz a saját életedről és szót emelsz az ő sorsukért.
A Roma Polgári Tömörülésnek és a Fővárosi Cigány Önkormányzatnak a jószolgálati nagykövete vagyok. Olyan szervezetekkel szeretek együttműködni, akik komolyan veszik a munkájukat, szinte láthatatlanul dolgoznak, de nagyon sokat segítenek. A kevésbé látványos, apró dolgok néha sokkal többet segítenek a cigányok helyzetén, jobban előre mozdítják a magyarok és a romák összecsiszolódási folyamatát, mint a hangos kommunikáció.

Mik ezek az apró dolgok?
Például a családon belüli kommunikáció, illetve annak előmozdítása. Az, hogy a szülők is megértsék az iskola és a tanulás fontosságát. Az, hogy odafigyeljenek, hogy ne hiányozzon a kislány vagy kisfiú az iskolából és csinálja meg a leckéjét másnapra. Ha versenyképesek akarunk lenni a világban, akkor nem szabad kimaradnunk az oktatási rendszerből. Tény, hogy a romák nagyon le vannak maradva, de éppen ezért lenne szükségük mentorokra, akik a segítenek a felzárkózásban. Azt gondolom, nem rendezvényeken kell összehozni az embereket, hanem meg kell tanulnunk egymás mellett élni, elfogadni egymás kultúráját, hétköznapjait, hiszen nagyon sokat tanulhatna egymástól magyar és cigány ember. Tudom, idilli elképzelés, amiről most beszélek, talán több generáció is végigpörög majd, mire észrevehető lesz az eredmény. De el kell kezdenünk a munkát, hiszen ez jelenti az esélyt a romák számára.

Fotók: Mándi Emese