Minden jó, ha vége jó a Katonában

Két bemutatót tartanak a Katona József Színházban június elején; Lessing Emilia Galotti című művét szerdán a Kamrában, Shakespeare Minden jó, ha vége jó című darabját szombaton a nagyszínpadon láthatja a közönség.

061.hu

Az Emilia Galotti Bíró Bence által készített fordítását Fekete Ádám és Fehér Balázs Benő rendező dolgozta át. Az előadásban Mészáros Blanka, Keresztes Tamás, Fullajtár Andrea, Takátsy Péter, Jordán Adél, Fekete Ernő, Dér Zsolt, Tasnádi Bence és Dankó István szerepel. A rendező Fehér Balázs Benő nyilatkozta: "Olyan dolgokról beszél, amik engem érdekelnek. Felelősségvállalásról, birtoklási vágyról, arról, hogy az ember milyen viszonyban van az érzéseivel, hogy felvállalja vagy maga elől is próbálja rejteni őket, szerelemről, kiszolgáltatottságról, az emberi romlottság határtalanságáról".

A történet szerint a herceg - élet és halál ura - első látásra beleszeret egy rang nélküli lányba, Emilia Galottiba, aki éppen aznapi esküvőjére készülődik. Mivel a herceg képtelen kezelni a helyzetet, tanácsosához, Marinellihez fordul, akinek szabad kezet ad a menyegző megakadályozásában. Marinelli visszaél joggal, becsülettel, jóhiszeműséggel, hogy Emilia a hercegé lehessen. A díszlet babarózsaszín plüss kéjbarlang, a jelmezek közül elöljáróban a hölgyek tüllkölteményei mellett Keresztes Tamás, a herceg aranyalsónadrágját szeretnénk kiemelni.

Beszélgetésünk az előadás kikosarazott menyasszonyával, Jordán Adéllal ITT.

Shakespeare Minden jó, ha vége jó című darabját Zsámbéki Gábor állítja színpadra, a magyar szöveget Vas István fordításának felhasználásával Várady Szabolcs készítette. A főbb szerepekben Szacsvay Lászlót, Pálos Hannát és Kovács Lehelt láthatja a közönség. Az előadásban Heléna, egy francia orvos árván maradt lánya elhatározza, hogy megszerzi magának az ifjú Bertram grófot, aki viszont megszökik a kényszerű esküvő elől. Az idősek helytelenítik mindazokat a vétségeket, amelyeket a fiatalok a párkeresés zűrzavarában elkövetnek, ők pedig unalmasnak, érvénytelennek, ódivatúnak és feleslegesnek tartják azokat az intelmeket, amelyeket állandóan a fejükhöz vágnak. Leginkább mintha egy cirkuszi társulat tisztre méltó, de már élemedett művészei és fiatal, helyüket kereső artistái lennének egymással összezárva - olvasható a darab ismertetőjében.