Nyugalom Csodaországban – Hooverphonic és Ray Lamontage új lemezéről

Van, amikor kedvünk támad a kísérletezéshez, meghallgatunk olyan kiadványokat is, amiket nem hallottunk a fasírt szagú kollégiumi szobánkban, sem a huszadik érettségi találkozón, nincs köze a múltunkhoz, de a jövőnkhöz sem lesz. A Hooverphonic In Wonderland című albuma zenés egyveleg, groove-os elekropoptól az ártalmatlan inde-rockon át a családbarát tinipopig van itt minden, mint a Mihály napi vásárban, épp csak lószerszámot és bográcsot nem árulnak. Ray Lamontage Ouroboros című látomása egységesebb műsort kínál, ami annak ellenére korszerű, hogy már húsz éve is hallottunk ilyet.

PZL- 061.hu

Márciusban jelent meg az Erzsébet téri Akváriumban is bemutatkozott Hooverphonic új lemeze, az In Wonderland. Az albumról elsőként a művészek a Badaboum című dalukat ajánlották, ami Belgiumban hetekig vezette a rádiós játszási listát.

Az elmúlt két évtizedben a belga duó először dolgozott több különböző énekessel egy lemezen: a Badaboum például a francia Emilie Satt és a brit Neil Thomas közreműködésével rögzítették, mi azonban a Cocaine Kids című tört ritmusú dalt javalljuk, amihez egy eszelős klipet forgattak a zenekar udvari kreatívjai. Hooverphonic kb. olyan, mint a hetvenes évek közepén a bálozó Beatrice, akik ha kellett játszották a csörpi-csörpit, és utána simán átváltottak a Black Sabbath Paranoidjára.

Az Egyesült Államokban, Nashuában született Ray Lamontagne relaxációs, levitatív blues bibliája, az Ouroboros saját farkába harapó kígyó ősi motívumát jelenti, ami utalhat arra is, hogy akárhonnan indul el hősünk, mindig ugyanoda érkezik vissza, és ez nem más, mint a folk virágszirmaival megszórt blues útja. A lemez különlegesssége talán abban ragadható meg hogyan tudja a Grammy-díjas Ray Lamontagne cool módon letapogtni a bluest, úgy hogy az egésznek még némi dream-popos jellege is lesz, miközben, végig ott érezzük a karcos blues-rock atmoszféráját is.

LaMontagne nem egyedül merengett az ameriki tájak végtelenségén, segítségére volt a My Morning Jacketből ismert Jim James is. Az Ouroboros két nagyobb fejezetből áll, amelyek egyaránt 4-4 szerzeményt foglalnak magukba, valójában egy vinyl album két oldalában gondolkodtak az alkotók. Ray Lamontage azt mondta, hogy amikor elkészült a néhol a Pink Floydot idéző lemez egy-egy dala, az olyan élmény volt, mintha Pán Péter kopogtatott volna az ablakán. Talán nem is Pán Péter volt az, hnem David Gilmour.